A mesterséges intelligencia a ChatGPT kapcsán igencsak forró téma manapság, és ezzel együtt gyakran előkerül a „szingularitás” – tehát az a pont, ahol a mesterséges intelligencia annyira fejlett, hogy felülmúlja az emberi intelligenciát, és megváltoztatja az általunk ismert világot. De vajon mennyire vagyunk közel ahhoz, hogy elérjük ezt a pontot? A Translated fordítócég kutatóiból álló csapat úgy véli, hogy megtalálták a módját az MI szingularitás felé tett előrehaladásának mérésére, és eredményeik meglehetősen érdekesek – számol be róla az IFLScience.

A csapat 2011 óta teszteli a gépi fordítási technológiát, és kidolgoztak egy „Time to Edit” (TTE) mérőszámot az MI előrehaladásának mérésére. A TTE az az idő, ameddig egy fordítónak szüksége van egy másik ember vagy mesterséges intelligencia által készített fordítás utólagos szerkesztésére, tehát amíg eltart a hibákat kigyomlálni. Adataik szerint pedig a mesterséges intelligencia által lefordított szövegek TTE-je az évek során folyamatosan csökkent. A csapat úgy véli, hogy ha ez a tendencia változatlan ütemben folytatódik, a mesterséges intelligencia a következő néhány évben az emberi fordítókkal egyenrangú fordításokat tud majd készíteni.

Mindez szép, de mi köze ennek a szingularitáshoz? Ezzel legfeljebb egy feltupírozott Google Translate-et kapunk. A kutatók azonban nem így gondolják, szerintük ugyanis a fordítási képesség kulcsfontosságú mutatója annak, hogy a technológia mikor éri el az emberi kompetenciaszintet. Az érvelésük szerint a természetes nyelv a legösszetettebb probléma, amivel a mesterséges intelligencia szembesülhet, mivel ennek a „megoldása” a valóság pontos modellezését igényli. Szóval, ha egy gép olyan jól tud fordítani, mint egy ember, akkor lényegében egy szinten áll az emberrel intelligencia szempontjából.

Természetesen fontos megjegyezni, hogy a csapat által használt „szingularitás” kifejezés kissé eltér a hagyományos definíciótól – a Translated kutatói a kifejezés alatt ugyanis nem azt a pontot értik, amikor a technológiai növekedés kikerül az irányításunk alól és visszafordíthatatlanná válik. Ehelyett a szingularitást úgy értik, hogy az MI egyenrangú lesz az emberrel. Ettől független ha egy MI úgy tudna fordítani már 2030 táján, mint egy ember, az óriási technológiai ugrást jelentene. Nem árt azt is észben tartani, hogy ez a látszólagos nyelvtudás nem jár együtt az öntudattal – a jelenlegi nyelvi modellek alapvetően rendkívül jó szöveggenerátorok, de nem a jelentést ténylegesen megértő intelligencia áll mögöttük.

Más kérdés, hogy a nyelv, mint jelenség rendkívül összetett probléma, és anélkül hogy mélyebbre bemerészkednénk a nyelvészeti, filozófiai és szociológiai vizekre, két gondolatot azért említsünk meg:

Egyrészt sok klasszikus tudós a nyelvet amolyan királycsinálónak tekinti, amikor a tudatról van szó. Vagyis a nyelvhasználatról azt gondolják, hogy vagy közvetlenül képessé teszi a tudat megjelenését, vagy a tudattal kapcsolatos jellegzetes viselkedések egyike. Mindenesetre a nyelv az, ami világos határvonalat húz például az állatok és az emberek közé. Másrészt szociológiai szempontból a nyelv nemcsak az elme szükséges mechanizmusa, hanem az én elsődleges társadalmi alapja is.

Mit jelent mindez az MI szempontjából? Mivel a nyelv szerveződése, működése kapcsán ma is sok a kérdőjel, ezért nehéz biztosat mondani. A Translated vezérigazgatója, Marco Trombetti szerint azonban a módszerükkel először sikerült számszerűsíteni, hogy milyen gyorsan haladunk a szingularitás felé – ennek a sebességnek a megértése ugyanis létfontosságú lehet a fajunk számára.

(Kép: Pixabay/geralt)