Mint António Guterres, az ENSZ főtitkára fogalmazott:

„Az emberiséget csak egy félreértés, egyetlen hibás számítás választja el a nukleáris pusztítástól.”

Az Independent pedig már egyenesen arról ír, hogy a fegyverszakértők és a kockázatelemzők szerint a nukleáris háború, mint fenyegetés, már nem csak a legőrültebb képzelgéseinkben létezik. Ilyen időkben fel kell tenni tehát a kérdést, hogy egy nukleáris konfliktus mégis milyen károkkal járna – egy új tanulmány szerint pedig elég kiterjedtekkel, amit nem is közvetlenül a fegyverek okoznának, hanem a konfliktus hatása a földi bioszférára. Röviden: egy ilyen konfliktus következményei katasztrofálisak lennének az élelmiszertermelésre nézve – állapították meg a Rutgers Egyetem klímakutatói egy, az ukrajnai háborúval összefüggésben közzétett, a tudományos lektoráláson átesett tanulmányban.

A Nature Food folyóiratban megjelent új tanulmányban azt számolták ki, hogy az atomfegyverek bevetése nyomán támadt tűzviharok következtében mennyi korom kerülne a légkörbe, amely elfedné a napsugárzást. A kutatók hat forgatókönyvet vettek figyelembe, amelyek különböző méretű nukleáris arzenálok bevetését jelentik: öt forgatókönyv az India és Pakisztán közötti kisebb konfliktusokra koncentrált, egy pedig az Egyesült Államok és Oroszország közötti háborúra. Az eredmények alapján már a legkorlátozottabb atomháború a globális átlagos kalóriatermelés 7%-os csökkenésével jár a háborút követő öt éven belül. Egy teljes nukleáris háború esetén a globális átlagos kalóriatermelés körülbelül 90%-kal csökkenne a harcokat követő három-négy éven belül. Azonban már a 7 százalékos csökkenés is nagyobb anomáliát jelent a globális élelmiszerpiacok esetén, mint amit a történelemben valaha feljegyeztek.

Természetesen ezek a tanulmányok erősen limitáltak ahhoz képest, hogy az atomfegyverek bevetése milyen komplex következményekkel jár – ezért koncentráltak csak a megtermelt kalóriára, de emellett természetesen az egészséges táplálkozáshoz szükség van egy csomó mindenre, például fehérjére, mikrotápanyagokra – és ezek termelése nyilván jócskán visszaesne. Lili Zia, a Rutgers kutatási adjunktusa szerint az atomháború ráadásul nagy hatással lenne a klímaváltozásra is.

A tanulmány „a legmodernebb éghajlati, termény- és halászati modelleket” használta annak kiszámítására, hogy „miként változhat az élelmiszerek elérhetősége a világon különböző nukleáris háborús forgatókönyvek esetén”. Egyébként a kutatók szerint akad ország ahol a kalóriatermelés nem esne vissza jelentősen, sőt akár növekedhetne is – ez pedig Ausztrália. Ausztrália mellett Új-Zéland és Dél-Amerika egyes részei is relatíve épségben megőrizhetnék az élelemiszertermelésüket.

Azonban a tanulmány nem vette figyelembe a globális élelmiszerellátás egyéb szempontjait, amelyeket az atomháború érintene, beleértve az üzemanyag és a műtrágya elérhetőségét, sem az élelmiszertermelés infrastruktúrájának károsodását. A kutatók nem számoltak azzal a valószínű eshetőséggel sem, hogy a megmaradt élelmiszertermelés megkaparintásáért újabb háborúk törnének ki.

A fentiket szem előtt tartva, és megjegyezve, hogy a kutatók viszont a hálaszat kiesését is figyelembe vették, nem csak a szárzaföldi élelmiszertermelést, így festenek a számok: az India és Pakisztán közötti konfliktus esetén, ha a háborúban 100, egyenként 15 kilotonnás nukleáris fegyver vesz részt, a szerzők 27 millióra becsülik a közvetlen halálos áldozatok számát – ami önmagában is már a fele a második világháború halálos áldozatainak. A tűzviharokból származó 5 megatonna korom azonban tehát 7 százalékkal csökkentené a globális kalóriatermelést, ami a becslések szerint 255 millió ember halálát okozná a háborút következő két évben. A legtöbb haláleset ráadásul a harcoló nemzeteken kívül történne. Egy ennél nagyobb, de még mindig „korlátozott” atomháború viszont már kétmilliárd feletti halálos áldozattal járna.

A nagyobb arzenállal rendelkező nemzetek esetében, amelyek csak néhány, taktikai atomfegyvert használnak harctéri célokra (ahogy azt például egyes orosz vezetők felvetették), a következmények hasonlóak lehetnek. Oroszország mezőgazdasága egyébként különösen érzékeny a beérkező napfény már kismértékű csökkenésére is, ami tehát ezen fegyverek bevetésével járna. Egy teljes körű atomháború pedig több száz millió embert ölne meg percek alatt, de az azt követő éhínség a becslések szerint 5 milliárd ember halálát okozná, még olyan országokban is, amelyeket soha nem bombáztak.

Hamish de Bretton-Gordon, a brit hadsereg vegyi, biológiai, radioaktív és nukleáris ezredének egykori vezetője a Sky Newsnak elmondta, hogy ezen tanulmány időszerű. A szakértő viszont hozzáteszi, hogy a kutatás „a lehető legrosszabb forgatókönyveket írja le, alapvetően az armageddont”, ami a szakember szerint azért még ma is valószínűtlen. Hamish de Bretton-Gordon szerint az első számú veszély az, amelyet jelenleg Ukrajnában látunk, tehát egy zaporizzsjai „baleset” vagy egy (akár önállóan cselekvő, a feletteseire fittyet hányó) orosz parancsnok, aki taktikai atomfegyvert vet be. Ezek a robbanások bár kiterjedt radioaktív szennyezést okozhatnak Oroszországban és Európában, viszont globális szinten nem okozna éghajlati változásokat és jelentős terméskiesést sem. A szakértő hozzátette azt is, hogy a NATO gyorsan észrevenné a taktikai nukleáris csapás előkészületeit, mivel a hordozórakétákat nagy teherautókon kell szállítani. Ebben az esetben pedig nagy hatótávolságú NATO-rakéták már jóval azelőtt kilőhetnék ezeket, hogy idejük lenne egyáltalán bevetni – ezzel a ténnyel pedig az oroszok is tisztában vannak.

A tanulmány kapcsán Alan Robock, a Rutgers Egyetem professzora így fogalmazott:

„Az adatok egy dolgot árulnak el: meg kell akadályoznunk, hogy valaha is nukleáris háború történjen. A nukleáris fegyverek betiltása az egyetlen hosszú távú megoldás.”

(Kép: Pixabay/WikiImages)