A tényleges rakétatudomány és a sci-fi birodalma közötti határ ismét elmosódik – most épp a RocketStar magfúziós technológiával megerősített ionhajtóműve miatt. Ugyanakkor sietve tegyük hozzá: az a fúzió nem az a fúzió – vagyis nem a Naphoz hasonló csillagokat tápláló folyamatokról van szó, de a technológia így is 50%-kal növeli a tolóerő hatékonyságát – írja a New Atlas.

Az ionhajtás nem új, a története egészen 1964-ig nyúlik vissza, a Szovjetunió Zond 2 Mars-küldetéséig. Habár ez a misszió nem járt sikerrel a kommunikáció megszakadása miatt, a Zond 2 kísérleti ionhajtóművei – az impulzusos plazmahajtóművekként ismert típus – jelentős ugrást jelentettek. Ezek a hajtóművek egy egyszerű, de hatékony mechanizmuson alapultak, amely során egy elektromos ív (tehát két elektróda között létrejövő ívkisülés) elpárologtatott egy teflon dugót, ezzel állítva elő a tolóerőt. Habár a technológia nem terjedt el széles körben, a tervezés egyszerűsége és tartóssága miatt nem is tűnt el teljesen, és többen is kísérleteztek vele az évek folyamán, például a NASA a 2000-es Earth Observing 1 küldetésben.

Az ionhajtás történetében a fordulópontot az aneutronos magfúzió bevezetése jelentette, amely az amerikai légierő kutatólaboratóriumához (AFRL), valamint annak a kereskedelmi partnereihez köthető. Itt pedig visszatérünk a cikk elejéhez: tehát ez a fúzió nem a Napban zajló folyamathoz hasonlít, és így ahhoz sem, amit a fúziós erőművekben próbálnak energiatermelésre felhasználni. Abban a fúzióban ugyanis két hidrogén atom egyesül egy hélium atommá energiafelszabadulás kíséretében.

A RocketStar viszont a fenti megoldás helyett egy különleges keveréket – vizet és bórt – használ a hajtómű üzemanyagaként. Amikor ezt a keveréket elektromos ívvel megütik, a víz molekulái szétesnek, és a protonok (amelyek a hidrogén atomok magjai) nagy sebességgel ütköznek a bór atomokkal. Ez az ütközés egy nagyon instabil szén-12 molekulát hoz létre, amely gyorsan bomlik további részecskékre, ami folyamat során nagy mennyiségű energia szabadul fel, és ez az energia növeli aztán a hajtómű által létrehozott tolóerőt – vagyis ez képes tehát hatékonyabban mozgatni a űreszközt.

Az M1.5 FireStar Drive elnevezésű hajtóművet a D-Orbit OTV ION Satellite Carrier küldetései során még az idén bevetik. Ahogy Chris Craddock, a RocketStar vezérigazgatója mondta:

“Nagyon izgatottak vagyunk a kezdeti tesztelésünk eredményétől egy olyan ötlet kapcsán, amelyet csapatunk már egy ideje vizsgál. Egy floridai konferencián egy szalvétán felvázoltam ezt az ötletet, és leírtam Wes Falernek, a Miles Space alapítójának. Nagyon ügyesen tervezte meg mind az alaphajtóművet, mind a fúziós fejlesztést. Ezután megvásároltuk a Miles Space-t, és Faler most a műszaki igazgatónk. Úgyhogy most izgatott vagyok, hogy elővehetem a már eleve kiválóan működő tolómotorunkat, és a teljesítmény jelentős javulásával a fúziós képességgel továbbfejleszthetem.”

(Kép: RocketStar)