A modellt Integrált Információs Teóriának (IIT – Integrated Information Theory) nevezik, és régóta sok vitát kavar éppen amiatt, mert ha olyan élettelen dolgokra alkalmazzuk, mint gépek, szubatomi részecskék vagy akár az egész Univerzum, akkor is úgy jön ki a matek, hogy ezeknek mind-mind van öntudatuk.

Az IIT másik baja sokáig az volt, hogy nem volt egyszerű bármit is kiszámítani a segítségével. Az IIT alapja ugyanis egy „phi” nevű érték, amely egy központi elem, mag kapcsolódását adja meg. A modell szempontjából mindegy, hogy ez a központi elem egy agyterület, áramkör vagy csak egy elemi részecske – a phi mindenképpen a központi elem öntudatának a szintjére fog utalni.

Az agykéreg esetén például magas phi értéket kapunk, éppen az idegsejtek dús hálózata, sokszoros kapcsolatai miatt.

Amikor az IIT-t bemutatták, akkor „némileg” körülményes volt vele számolni. Az emberi agyra kikalkulálni a phi értékét például tovább tartott volna, mint amilyen öreg az egész Univerzum.

Februárban viszont a modell alkotói előálltak egy olyan megoldással egy még elbírálásra váró tanulmányban, amely a számítási folyamatot nagyban leegyszerűsíti.

Johannes Kleiner, a müncheni Matematikai Filozófia Központ matematikusa szerint mindez akár „egy tudományos forradalom kezdete lehet”.

Az IIT sok akadémikust nem csak a bonyolultsága okán nem vett le a lábáról, hanem azért sem, mert tehát olyasmit feltételez, hogy az Univerzumnak öntudata lehet.

Mindenesetre érdekes várni, hogy ha az IIT egyszerűsített változatának tudományos publikációjára sor kerül, az miféle – akár a szorosan vett matematika világán túlmutató – vitákat generál majd.

(Kép: Flickr/Francesco Gatto, Pixabay)