A NASA InSight leszállóegysége több mint 1300 marsrengést rögzített, köztük egy példátlan, 4,7 magnitúdós eseményt, az S1222a-t, amely nagyon sok kérdést vetett fel, és mostanra a vezető teória, tehát hogy az eseményt egy becsapódás okozhatta, is elvetésre került.

A kutatók újabb elméletei ezért immár a Mars belsejére koncentrálnak: a válasz ezek szerint esélyesen a bolygó belső hőjéből eredő tektonikus tevékenység lehet, de a pontos részletek nem ismertek most sem. Ugyanakkor ezek a rengések érdekes kérdéseket vetnek fel a marsi geológiával kapcsolatban, ami potenciálisan megváltoztatja a bolygó történelméről alkotott ismereteinket, valamint azt is, hol és hogyan hozhatnánk létre telepeket.

2022-ben a NASA InSight leszállóegysége hatalmas rengést észlelt a Marson, amely megdöntötte a korábbi rekordokat – a S1222a jelzésű szeizmikus esemény 4,7 magnitúdójú volt, és messze felülmúlt minden, valaha megfigyelt földönkívüli rengést. A rengés erősebb volt, mint az InSight által korábban rögzített rengések összesen, és bár a Földön akadnak ennél jóval erősebbek is (egy 4,7-es eseménynél a házunk nem dőlne össze, de azért éreznénk), a Marson ez váratlanul komoly volt.

A kutatók kezdetben azt feltételezték, hogy a rengést egy meteorit becsapódása okozhatta – ilyen ugyanis korábban is történt, habár jóval gyengébb formában. Az InSight addigra legalább két másik alkalommal észlelt meteorit becsapódást: az egyiket 2021 szeptemberében, a másikat pedig még ugyanebben az évben, december 24-én. A tudósok azért biztosak abban, hogy ezek becsapódási események voltak, mert végül sikerült őket bizonyos, újonnan képződött felszíni kráterekre visszavezetni – a friss kráterek kékes-fekete foltoknak tűntek a műholdfelvételeken.

Az Oxfordi Egyetem tudósainak alapos elemzése azonban több Mars körül keringő eszköz adatait felhasználva megcáfolta ezt az elméletet – mivel nem találtak ilyen krátert, magyarán a mostani rengést jó eséllyel nem meteorit okozta – számol be róla a Scientific American.

A kutatók legújabb felvetése tehát, hogy a marsrengés a Mars felszíne alatti tektonikus tevékenységből ered – ami azért tűnhet elsőre meglepőnek, mert a Marsnak egyetlen tektonikus lemeze van a Föld számos lemezéhez képest – ám ebben az egyben is a lassan lehűlő, részben megolvadt magból eredő elhúzódó hőleadás hatására meghajlások és feszültségnövekedés tapasztalható.

Miért a Föld az egyetlen bolygó a Naprendszerben, amelynek mozognak a kéreglemezei? Mert a Föld a Naprendszer egyetlen bolygója, amelynek egyáltalán vannak kéreglemezei – na de miért? A válasz meglepő helyen, a Jupiter holdján rejtőzik.

Az új hipotézis lényege tehát, hogy a Mars belsejéből a felszín irányába elszökő hő belső feszültségeket hoz létre, ami szeizmikus eseményekhez vagy marsrengésekhez vezet – ám igazság szerint megnyugtatóan még így sem sikerült tisztázni az S1222a eredetét. A marsi viszonylatban hatalmas rengés konkrét forrása ugyanis továbbra sem ismert, mivel nincsenek látható felszíni jellemzők sem a közelben, amelyek aktív tektonikai folyamatokra utalnának.

Az egyik hipotézis szerint a Mars déli részének kérge töredezettebb és kevésbé sűrű lehet, ami a szeizmikus hullámok furcsa viselkedését okozhatja – ám ezt jelenleg nem támasztja alá elegendő adat. Mint az egyik kutató fogalmazott:

“Lehetséges, hogy a délről érkező rengések mindig furcsán néznek ki. De mivel az S1222a volt az egyetlen déli marsrengés, amelyet az InSight észlelt, ezt nem jelenthetjük ki biztosan.”

Akármi is legyen tehát a valódi ok, a hasonló rengések eredetének feltárása kulcsfontosságú a jövőbeli emberi missziók szempontjából, mivel segíthet a Marson megfelelő infrastruktúrát építeni. Ráadásul a rengések valódi forrásának kutatása bővítheti az ismereteinket a Mars történelméről, és rávilágíthat a bolygón a múltban esetleg kialakult élet lehetőségére. A Mars lakhatósága és geológiai tevékenysége közötti kapcsolat továbbra is nyitott kérdés, amely érdekes lehetőségeket vet fel a bolygó ősi történelmével és az élet lehetőségeivel kapcsolatban más kőzetbolygókon is.

(Kép: az InSight porral borított napeleme, forrás: NASA)