Képzeljünk el egy robotot, amelyet nem kell újratölteni, újratankolni, hanem saját magának keres felhasználható energiaforrást, éppen mint az élőlények! Ez az energiaforrás szinte bármi lehet, épp ezért elég csak „biomasszaként” hivatkozni rá. Pontosabban elegendőnek tűnhet ez a szó, amely mégis relatíve nagy vihart kavart a kétezres évek végén.

Na de ne fussunk ennyire a dolgok elébe, nézzük, mi is volt pontosan az EATR projekt! Az EATR (a betűszó stílszerűen tartalmazza az angol „eat”, azaz enni igét) az Energetically Autonomous Tactical Robot elnevezés rövidítése – magyarán energetikailag önálló, taktikai robot. Önmagában ez a név annyira nem rémisztő, az már annál inkább, hogy a robot energiaforrása tehát bármely szerves anyag lehet, és ennek „feldolgozásához” még egy láncfűrésze is akadt. A robot koncepciója egyébként 2003-ra nyúlik vissza, ekkor kapott támogatást az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlegétől, a DARPA-tól.

A munkálatok 2009-ben indultak a Cyclone Power Technologies, a DARPA és a Robotic Technology Inc. együttműködésével. Az elképzelés tehát egy olyan robot volt, amelynek sem akkumulátorra, sem kovencionális üzemanyagra nincsen szüksége – igaz, ha kell, működött volna ez utóbbiakkal is. Az EATR olyan katonai robot lett volna, amely képes hosszabb küldetéseket teljesíteni, és a körülötte lévő növényzetből táplálkozni. Maga a láncfűrész is a vegetáció felaprítását végezte volna.

A robot szíve a Cyclone Power Technologies által fejlesztett Cyclone Engine – egy környezetbarát külső égésű motor, amely rendelkezik azzal az erővel és sokoldalúsággal, hogy a hordozható elektromos generátoroktól és kerti berendezésektől az autókig, teherautókig és mozdonyokig mindent képes üzemeltetni. Lényegében egy modern gőzgépről beszélünk, amelyet úgy terveztek, hogy magas hőhatékonyságot érjen el kompakt kivitelben. A motor gyakorlatilag bármilyen tüzelőanyaggal üzemelhet, miközben kevesebb üvegházhatású gázt és irritáló szennyezőanyagot bocsát ki a levegőbe.

Ha a „biomassza”, a „bármilyen” és a „láncfűrész” szavakat a katonai fejlesztés kontextusába helyezzük, lelki szemünk előtt akár valami brutális terminátor is kirajzolódhat, amely elesett katonákat aprít fel, majd fal fel. A közvélemény legalábbis erre jutott, amelynek több újságcikk is megágyazott már csak az olyan kérdésekkel is, hogy a felhasznált biomassza esetén a robot miként tudja elkülöníteni a növényt az állattól (vagy esetleg ugye az embertől).

Az EATR híre így a kezdeti sajtóvisszhanggal akkorát romlott, hogy a fejlesztők végül kiadtak egy sajtóközleményt, melyben még a Cyclone vezérigazgatója, Harry Schoell is megszólalt:

„Megértjük a lakosság aggodalmát azon robotokkal kapcsolatban, melyek emberekkel táplálkoznak, de nem ez a küldetésünk. Arra koncentrálunk, hogy bemutassuk, hogy motorjaink a bőséges, megújuló növényi anyagokból hasznos, zöld energiát képesek előállítani. Már önmagában ennek a környezetbarát energiamegoldásnak a kereskedelmi alkalmazásai is óriásiak.”

A kétségek miatt a fejlesztésben résztvevő másik cég, a Robotic Technology Inc. elnöke, Dr. Robert Finkelstein is megszólalt nyilvánosan, és elmondása szerint a robot teljesen vegetáriánus, és rendelkezik egy beépített rendszerrel, amely ellenőrzi, hogy az emésztésre kerülő anyag növény, állat vagy esetleg ásványi anyag. Mint fogalmazott:

„Ha az adott dolog nem szerepel a menün, a robot nem eszi meg. Bizonyos jellegzetességek alapján jól elkülöníthetőek egymástól a különféle anyagtípusok – így megkülönböztethetővé válik a növényi biomassza a többi anyagtól.”

Az említett sajtóközlemény pedig arra is kitért, hogy a holttestek meggyalázása a Genfi Egyezmények 15. cikkelye értelmében háborús bűn, és ez így semmiképpen sem a DARPA, a Cyclone vagy az RTI által jóváhagyott dolog. A vállat becslése szerint egyébként a vegetáriánus katonai robot motorja körülbelül 68 kg-nyi „zöldséggel” elműködött volna egy olyan 160 kilométeres távolságon. 2011-ben végül lejárt a szerződés a DARPA-val, és azóta nem lehetett erről a gépről hallani többet.

Végezetül a cikkhez használt képpel kapcsolatban pedig hadd álljon itt egy kis érdekesség: jellemzően ezzel vagy hasonló képekkel illusztrálják erről az „emberevő, katonai robotról” szóló cikkeket és bejegyzéseket, de az ezeken található sárga vagy vörös eszközök (ebben a konkrét esetben a RoboCue, a Tokiói Tűzoltóparancsnokság saját fejlesztése) valójában japán mentőrobotok, melyek földrengés esetén veszélyes helyekről mentenek ki embereket a törmelékek alól.

Kép: Tokyo Fire Department/Kiyoshi Ota

Forrás: DARPA információk, Gizmodo, The Guardian, Popular Science, Robotic Technology sajtóközleménye