A USS Stewart az egyetlen hadihajó, amely a második világháborúban mind az Egyesült Államok, mind Japán oldalán harcolt – a roncsát pedig most San Francisco partjainál felfedezték fel – írja a Live Science.
A hajót a Cordell Bank Nemzeti Tengeri Rezervátumban találták meg, körülbelül 80 km-re északnyugatra San Franciscótól, mintegy 1067 méter mélységben. A roncsot augusztus elején három autonóm víz alatti jármű (AUV) azonosította, amelyeket az Ocean Infinity, egy tengeri robotikai cég telepített. Az AUV-k kevesebb mint 24 óra alatt 127 négyzetkilométeres területet pásztáztak át, és nagy felbontású adatokat szolgáltattak, amelyek végül sikeresen elvezettek a hajó maradványaihoz.
A USS Stewart története, mint a fentiekből talán egyértelmű, elég színes. Eredetileg DD-224-es jelzésű rombolóként szolgált az Egyesült Államok haditengerészeténél a második világháború korai szakaszában. 1941 végén azonban a Csendes-óceánra vezényelték, és 1942 februárjában részt vett a Badung-szorosban vívott csatában, ahol egy japán támadás következtében megsérült. Miután az indonéziai Surabayába vontatták, legénysége saját kezűleg süllyesztette el, hogy megakadályozzák, hogy a közeledő japán erők kezére jusson. A japánok azonban egy évvel később mégis sikeresen kiemelték és helyreállították, majd a háború végéig japán járőrhajóként szolgált.
Japán kapitulációja után a USS Stewart visszakerült az Egyesült Államokhoz, de ekkorra már rendkívül rossz állapotban volt. Rövid ideig azért ismét szolgálatba helyezték, majd 1946 májusában végleg leszerelték, és nem sokkal később célpontként használták egy gyakorlótéren.
A Stewartot egyébként azért nevezték a Csendes-óceán szellemhajójának, mert a háború alatt az amerikai pilóták többször is észlelték az ellenséges vonalak mögött.
A tengeri régészek most lelkesen tanulmányozzák a roncsot, mivel a 20. század eleji haditengerészet egy jól megőrzött példánya ez a jármű. Mint James Delgado tengeri régész elmondta:
“A hajó története a csendes-óceáni háború összetettségének az erőteljes szimbóluma.”
(A három autonóm víz alatti jármű által készített képen jól látszik, hogy a roncs több mint 80 év alatt is meglepően jó állapotban maradt a tenger mélyén, forrás: Ocean Infinity)