A baktériumra emlékeztető archea táplálkozásának felfedezése ugyanis segíthet jobban megértenünk, hogyan juthattak táplálékhoz a kezdetleges életformák az űrben - írja a ScienceAlert. Mivel több szakértő úgy véli, hogy a földi élet nem alakulhatott volna ki meteoritok nélkül, Tetyana Milojevic, a Bécsi Egyetem munkatársa kollégáival együtt megpróbálta beazonosítani a meteoritevő mikrobákat, fáradozásukat végül siker koronázta.
A kutatók elsőként a Metallosphaera sedulát elemezték, melyről korábban már megállapították, hogy marsi talajon is életképes. Jelenlegi vizsgálataik során viszont azt is kimutatták, hogy az archea többek közt a piritet sem veti meg.
A szakértők a 2000-ben azonosított, NWA 1172 jelű meteorit anyagát vették mintául, ami nemcsak fémben gazdag, de porózus is, ez pedig elősegítheti a mikroorganizmusok táplálkozását.
Az archeákat ezt követően steril meteoritdarabok, illetve elkevert minták mellé helyezték. Kiderült, hogy a Metallosphaera sedula a keverékekben sokkal otthonosabban érezte magát. A szakértők mindemellett olyan egyedi nyomokra bukkantak, melyek a későbbiekben segíthetnek az idegen élet jeleinek azonosításában.
Ekkor történt ugyanis, hogy a NASA kutatói baktériumokat (az ősi marsi élet bizonyítékát) találtak az Allen Hills 84001 kódnevű meteoritban. A mindössze kétkilós kődarabot 1984-ben gyűjtötte be egy amerikai expedíció az Antarktisz keleti részén fekvő Allan-hegységben, majd vizsgálatok során kimutatták, hogy a lelet eredetileg a Marsról származik, ahonnan tizenöt millió éve vált le egy nagyobb meteor becsapódásakor. Ezt követően évmilliókig keringett az űrben, majd nekiütközött a Földnek.
1996 egyik legnagyobb szenzációja volt a NASA tudósainak bejelentése, miszerint a meteorit elektronmikroszkópos vizsgálatakor olyan, alig húsz és száz nanométer közötti fosszíliákra leltek a kőzet belsejében, amelyek földönkívüli eredetű baktériumok nyomaira utalnak. Clinton elnök akkor még beszédet is mondott a felfedezés kapcsán.
(Fotó: Pixabay)