Ausztrál csillagászok vezetésével zajló kutatás során felfedezték az eddigi legtökéletesebben köralakú szupernóva-maradványt, amit valaha detektáltak a csillagászati megfigyelések során. A sosem látott szimmetriát az ASKAP (Australian Square Kilometre Array Pathfinder) rádió-interferométer egyik projektjének, az EMU-nak (Evolutionary Map of the Universe) a segítségével tárták fel, méghozzá a szerencsének köszönhetően, az EMU során ugyanis a teljes déli égboltot feltérképezik, és öt év alatt legalább 40 millió galaxist terveznek alaposabban megfigyelni és lajstromozni, vagyis nem kifejezetten a szupernóvákra koncentrálnak a program alatt.

A hivatalosan G305.4-2.2-nak nevezett szupernóva-maradvány a Teleios becenevet kapta a kutatóktól, utalva ezzel a majdnem tökéletesen szimmetrikus formájára, ami rendhagyó a hasonló struktúrák között, mivel eddig csak néhány olyan SNR-t (supernova remnant) vagy SN-t sikerült felfedezni, ami ezt megközelítő szimmetriával rendelkezik: köztük a SNR J0509–6731, az SN 1987A és SNR J0624–6948 jelű maradványokat, de ezek közül egyik sem éri el a most detektált objektum arányosságát.

A Teleios másik különlegessége, hogy a spektrális indexe rendkívül alacsony, -0,6-os, ami azt jelenti, hogy a szupernóva-maradvány felszíne nagyon sötét. Hogy pontosan hogyan alakult ki az SNR különleges formája, vagyis honnan ered a formáció, azt egyelőre nem lehet biztosan tudni, de a teóriák szerint a jelenség egy Ia típusú szupernóva maradványa, ami fehér törpék életének végén jön létre egy bináris csillagrendszerben, és más típusú szupernóvákhoz képest nagyon ritka: a Tejútrendszerben például átlagban 500 évenként egyszer kerül sor egy Ia típusú szupernóva eseményre.

(Fotó: arXiv (2025). DOI: 10.48550/arxiv.2505.04041)

A csillagok halála a leglátványosabb jelenség az univerzumban Mikor a Napnál nagyobb tömegű, masszív csillagok életük végére érnek, hatalmas robbanás közben pusztulnak el.