Nem számítógépes játék, hanem a valóság

Németország déli részén, a hegyek között eldugott kis település, Immendingen lakói nem csak a jó levegőt és a remek turista-útvonalakat élvezhetik nap mint nap, hanem egy különleges létesítmény közelségét is - itt található ugyanis a német autógyártó, a Mercedes-Benz legfejlettebb tesztpályája, az Immendingeni Tesztközpont, ahol extrém körülmények között teszik próbára a legújabb technológiákat.

A dél-német helyszínt a tesztpályák Hollywoodjaként is emlegetik,

mivel lényegében nincs olyan vezetési szituáció - nagyon kevés kivétellel -, amit ne tudnának itt szimulálni: az időjárási körülmények egészen széles választékától kezdve a különböző humán interakciókig mindent imitálnak a pályán a megfelelő berendezésekkel. A szimuláció talán nem is a legjobb szó erre, hiszen a körülmények amennyire lehet, valósak, és a digitális iker, amelyen a tesztelés egy jelentős részét végzik, ezeket a valós helyzeteket képezi le nagy precizitással a virtuális térben, pontos képet adva az aktuális szituációról.

A tesztelések során a digitális iker létfontosságú komponenst jelent, mivel egy-egy új technológia engedélyezéséhez rendkívül hosszú távokat kell levezetni: ahogyan azt Dr. Nils Katzorke, a Mercedes-Benz projekt menedzsere elmondta az immendingeni bemutatón, ahhoz például, hogy a magasabb szintű önvezető rendszereket, az SAE 3-as, 4-es és 5-ös verziókat bevezethessék az utakon is, a hivatalos előírások szerint olyan sok kilométert kellene levezetni, ami körülbelül 250 évet venne igénybe, ha valódi utakon teljesítenék - ennek a lehetetlen küldetésnek a megoldására nyújtanak egérutat vagy legalábbis alternatívát a szimulációk, amelyek segítségével jelentősen le lehet rövidíteni a folyamatot.

Talán mondani sem kell, de a Mercedesnél nagyon komolyan veszik a technológiai teszteket, hogy fenntartsák a lehető legjobb minőséget és azt a luxust nyújtsák a vásárlóknak, amit elvárnak a cégtől, de az immendingeni tesztpálya sok más izgalmat is tartogat: ez a vállalat legnagyobb tesztpályája, aminek még a története, építése és mindennapos fenntartása is tud meglepetésekkel szolgálni.

Önálló város, ahol az autók a főszereplők

A pálya alapvetően 30 helyszínből, azaz körzetből áll, ahol a tesztelés különböző formáit végzik, beleértve a fékrendszerek próbájára alkalmat adó nehezített körülményeket, az off-road, azaz kiépített utak nélküli területeken való tesztelést és az erősen emelkedő utakat is - utóbbira a vállalatnak nagy szüksége is volt, mivel a legtöbb németországi pályájuk sík terepen található. Az Immendingen Tesztközpont viszont közvetlenül a Fekete-erdő szomszédságában fekszik, így a pálya bőven tartalmaz dimbes-dombos szakaszokat: az 520 hektáros központ területén az Alpok szerpentinjeit és éles kanyarait is tudják szimulálni az összességében 180 méteres szintkülönbséget elérő szakaszokon. A speciális helyszín méreteit talán a puszta számok fejezik ki legjobban:

• az immendingeni pályán összesen 68 kilométernyi utat építettek ki
• 200 millió euróba (78 milliárd forintba) került a konstrukció és még 200 millióba a bővítés a megnyitás óta
• 120 helyet térképeztek fel, mire megtalálták a megfelelő helyszínt
• 3,4 millió köbméter földet mozgattak meg az építkezés során
• több mint 120 nehéz munkagépet vetettek be a pályák készítése alatt - ez olyan soknak bizonyult, hogy a végén már a helyi gazdálkodóktól kellett kibérelniük a járműveket, mert a német piac kifogyott belőlük
• több mint 120 elektromos töltőállomás található a pályákon, ahol a járműveket töltik, és rengeteg a hagyományos benzinkút is, ahol még felvizezett mexikói üzemanyagot is vehetnek magunkhoz a sofőrök, hogy minél szélesebb körű, való világbeli teszteket végezzenek
• 400 autót tudnak egy időben tesztelni a pályákon
• közel 200 ember dolgozik a központban állandó jelleggel, de mivel a tesztsofőrök máshonnan, leginkább Stuttgartból, de néha akár Japánból is érkeznek, ezért jó időben akár több mint kétezer ember végzi itt a tesztelést
• 0-24 - a sofőr nélküli, önvezető járművek éjjel-nappal járják az utakat, csak a töltés erejéig állnak meg, de a görgős tesztpadokon menet közben is töltik a járműveket, ezért itt tényleg 0-24-ben zajlik a munka

Ahol a howitzereket mosták egykor

Az Immendingen Tesztközpont múltja régre nyúlik vissza, egészen a második világháborúig, amikor a helyet német-francia katonai központként használták hadgyakorlatokra, fegyverraktárnak és más hadászati célokra - erről a múltról pedig még most is árulkodnak bizonyos jelek. A helyszínt már egy évtizeddel ezelőtt kinézte magának a Daimler AG, és nagyobb problémák nélkül szerezték meg, mivel a német katonaság több ilyen jellegű területen továbbadott az elmúlt években.

Ennek köszönhetően a 2018-ban megnyílt immendingeni pályán különös átváltozásoknak lehetünk szemtanúi.

Az egykori fegyverraktárat denevérek otthonaként használják jelenleg, a medencében, ahol régen tankokat mostak, most high-tech autók merülnek a vízbe a vizes tesztek részeként (a G-osztály akár 70-85 centiméter mély vízen is átgázol), a tankok parkolóhelyére ma már hétfőnként kamionokkal hozzák a legújabb Mercedes modelleket, és a katonai gyakorlóterepen önvezető luxuskocsik róják a köröket egymás után.

Építsünk rossz utakat!

A nagyközönség előtt normál esetben lezárt pályának, ahová csak szigorú, automatizált biztonsági rendszeren keresztül lehet bejutni (vagy a kerítésen átmászva a rókák esetében), első állomása kétségkívül egyből olyan benyomást kelt, mintha a jövőbe csöppentünk volna:

az idilli és csendes, erdőkkel szegélyezett utakon sofőr nélküli Mercedes-Benz modellek gurulnak lassan és halkan,

teljesen emberi beavatkozás nélkül véve az akadályokat, mintha csak a saját szórakoztatásukra tennénk meg ugyanazt a kört újra és újra.

Az autók itt nem száguldozhatnak, mivel a cél a különböző rossz útviszonyokra adott reakciójuk tesztelése. A pályának ezt a szakaszát nem véletlenül hívják Heidének: Németország rendkívül rossz állapotú útjairól elhíresült régiójáról kapta a nevét, a Lüneburg Heath területéről, aminek elemeit imitálják itt. Az ország rosszabbnál rosszabb minőségű útjának minden problémáját megtestesítő tesztpálya-szakasz bizonyítja, hogy időnként még a német utak is hagynak maguk után kívánnivalót - ezen a helyen mindenképpen, bár direkt silány utakat építeni, és a kátyúkat szépen, megfelelő formában fenntartani külön kihívást jelent a mérnökök számára.

A nehézségeket egy Mercedes sem ússza itt meg, minden modellnek keresztül kell mennie a Heide által prezentált megpróbáltatásokon,

és a vállalat mérnökeinek elmondása szerint, az előírásoknak megfelelően 2000-3000 kilométert is le kell vezetniük az engedélyeztetés előtt, sőt, néhány modellnek még ennél is többet. Egy kilométer megtétele a Heide modulban 150 kilométernyi, normál utakon levezetett távolságnak felel meg.

A fizikát nem lehet legyőzni

A világon összegében nagyjából 64 millió kilométernyi út van, és ennek minden komplexitását lehetetlen szimulálni egyetlen tesztpályán, de azért Immendingenbe megpróbáltak belezsúfolni annyi különleges elemet, amennyit csak tudtak, így a “valódi világ tényleges keresztmetszetévé” vált. Megtalálhatóak itt elképesztő emelkedők, a normál 15-30%-os lejtésű verziók mellett, 70-80-100%-os lejtéssel - utóbbiakat aszfalt helyett betonnal kellett burkolni, mert a nagy lejtési szög miatt egyszerűen ledobták magukról az aszfaltot -, a tesztpályán emellett lehet vezetni off-road körülmények között, ahol a félelmetes lejtőket még a csúszós kavicsok és a sár is nehezítik. Vannak itt egész kis városok, ahol a helyszíneket a Monopoly játék utcáiról nevezték el, kialakítottak dirt trackeket, azaz “piszkos szakaszokat”, ahol az autók nagyon finom szemcséjű sarat szedhetnek magukra, és építettek dőlt ovális pályát is, amelyen

nem csak lehet, hanem egyenesen kötelező 100 km/h-ás tempó felett vezetni.

A pályákon a legkülönbözőbb Mercedes-Benz modellek köröznek folyamatosan, de az nagyon ritka eseménynek számít, hogy egy busz is közéjük keveredik, a látogatásunkkor azonban ebben az élményben is részesülhettek a tesztsofőrök egy-két órára. A busz az off-roaddal ugyan nem próbálkozott meg, és a nagysebességű fékteszteket is kihagyta, de felküzdötte magát egy 30%-os emelkedőn, végighajtott a Monopoly városkán, és bejutott a döntött falú ovális pályaszakaszra is, ahol demonstrálta az automatizált rendszer kényelmét.

A rendszer 100 km/h feletti sebességnél magától megtalálja az optimális sávot, így a sofőr egyszerűen leveheti a kezét a kormányról, és az automatikára bízhatja magát.

Az automatizmus másik nagy előnyét, ami életmentő fontosságú lehet, a kiépített utak nélküli szakaszon mutatták be: itt a Mercedesek (ezúttal autók, nem a busz) olyan természetességgel hajtottak le és fel a súlyos emelkedőkön és kavicsokon, mintha csak ez lenne a hétköznapi üzemmódjuk. A kipörgésgátló mechanizmus révén a kocsik teljesen stabilak maradnak, a sofőr feladatát a navigálás során pedig a hatalmas kijelzőn megjelenő videó képei is segítették. Az egyetlen dolog, ami ki tudott fogni a rendszeren az előző napi eső volt: ahogy a bemutatón többször is elhangzott

“a fizikát nem lehet legyőzni”,

azaz a legmodernebb vezetési asszisztenciák képességeinek is gátat szabnak a fizikai körülmények, a túl csúszóssá vált talaj pedig egy ponton már soknak bizonyult az autók számára.

Mesterséges Nap

A járművek fejlesztése során kiemelt hangsúlyt kapnak azok a funkciók, amelyek a balesetek számát csökkenthetik az utakon, köztük a fékrendszerek, a szenzorok és a fényszórók működésének állandó javítása és tesztelése. Az AEB (automata vészfékrendszer) és az ESP (elektronikus menetstabilizáló) hatékonyságából és hasznosságából a Mercedes “vadabb”, erősebb AMG modelljeit vezetve a vizes pályás teszteken kaphattunk ízelítőt, míg a fényszórók működésének titkaiba a Light Testing Centerben nyújtottak betekintést a mérnökök. A részleteket a galériában gyűjtöttük össze.

Így néz ki a Mercedes-Benz legnagyobb tesztpályája testközelből

Megnézem

És ha már szóba került az AMG: a sportautók tesztelését egy speciális szakaszon, a Handling Circuiton végzik, ahol a 4,7 kilométeres pálya egyes elemeit egyenesen a Nürburgringről koppintották. Itt tették próbára a hibrid meghajtású, több mint 1000 lóerős Mercedes-AMG One-t is, amit a Formula-1-es autók technológiája alapján terveztek meg, csak hagyományos utakra szánták.

De mit keresnek itt a lámák?

A pálya lenyűgöző adottságait és modern rendszereit persze nem könnyű kiépíteni és fenntartani sem, a kihívás megoldása pedig néha szokatlan módszerekhez vezet.

Egy immendingeni körúton egyszerre érezhetjük magunkat egy luxusmárka high-tech központjában és egy kicsit a Jurassic Parkban is

(elvégre az 1997-es filmben is Mercedesekkel utaztak a szereplők), csak dinoszauruszok helyett birkákkal, lámákkal, jakokkal, denevérekkel és ragadozó madarakkal benépesítve. A birkák és a jakok jelenléte még talán érthetőbb: a juhok a füvet legelik állandóan, hogy karbantartsák a környéket, a jakok pedig a bokrokat eszegetik, hogy azok ne gazosodjonak el, de a lámák végzik a legrendhagyóbb feladatot: a jelenlétük biztosítja, hogy a juhok védve legyenek a farkasoktól és rókáktól, mivel a ragadozók félnek az egzotikus külsejű állatoktól, és inkább messziről elkerülik őket.

Az Immendingeni Tesztközpont az a hely tehát, ahol a legfuturisztikusabb technológiai megoldások használata számít a hétköznapi valóságnak, és az innen kikerülő technológiák a mindennapokat is könnyebbé tehetik a sofőrök számára, előkészítve a jövőt, amikor a balesetek száma csökkenhet, a vezetés élménye pedig még tovább növekedhet az automatizált rendszerek jelenlétének köszönhetően.

A pálya egyedülálló, bár nem előzmények nélküli,

hiszen a Mercedes-Benz másik helyszínén, az untertürkheimi tesztpályán már sokkal korábban száguldottak az ottani Heide, dőlt falú körpálya és a zajmérésre szolgáló “suttogó aszfalt” felszínén az autók - az Immendingeni Központ viszont jóval nagyobb mérete és változatosabb domborzata miatt a tesztek színesítésére is sok lehetőséget kínál, hogy akár a hagyományosabb, akár a tisztán elektromos, valamint önvezető járművek begyakoroljanak mindent, ami a való életbeli működésükhöz elengedhetetlen.

(Fotó: Mercedes-Benz)