A jégesők elleni küzdelem a világ számos pontján megnehezíti az emberek életét, megelőzésképp ezért több helyen a légkörbe juttatott ezüst-jodid módszert alkalmazzák. Ennek lényege, hogy a csapadék lehullása előtt legalább két órával ezüst-jodidot juttatnak a felhőkbe, megakadályozza ezzel a nagy méretű jégkristályok kialakulását (ezzel együtt a jégverés okozta károkat), mivel azok helyett sok apró jégszemcse hullik a felhőből. A módszer más időjárási körülmények során is használható, például télen nagyobb havazás előidézésére. Félreértés ne essék, a cél nem a sípályák látogatottságának növelése, hanem a nyári vízellátás javítása a hegyekben lehulló téli csapadékkal. Mivel a módszer hatékonyságáról mostanáig csak ellentmondásos eredmények születtek, amerikai kutatók ezért új, a folyamat minden részét érintő vizsgálatba kezdtek. A Coloradói Egyetem munkatársai pár másik intézménnyel karöltve végeztek kísérleteket, Katja Friedrich légkörkutató vezetésével Idaho állam nyugati részének kis hegyvidéki területén, ahol a mesterségesen generált havazást vizsgálták. A havazást az ezüst-jodiddal kezelt felhők adták, és a SNOWIE nevű projekt kísérlet keretében született; a kutatóknak összesen három nap állt rendelkezésükre a jelenség pontos letérképezésére. Az ezüst-jodidot repülőgépről permetezték a felhőkbe, hogy biztosan csak azokba kerüljön csapadékképző vegyület, amelyek az aktuális időjárási körülmények, például szélirány és szélsebesség szempontjából megfelelő elhelyezkedésűek voltak.

„Az ezüst-jodid felhőzetbe juttatásának első pillanatától figyeltük a csapadék képződését és a felszínre hulló csapadékot is.” - mondja Friedrich.

A háromnapos kísérlet idején összesen mintegy hétszázezer köbméter víznek megfelelő hó hullott, miközben a mesterséges csapadék kialakulását időjárási radar segítségével követték; amint a felhőbe juttatták az ezüst-jodidot, az mérni kezdte a csapadék kialakuló szemcséit, és lekövette a felhő mozgását. Ennek köszönhetően a mesterséges havazás jól elkülönült a természetes hófelhők csapadékától. Eredményiek alapján óránként 0,4-1,2 milliméter csapadék hullott a mesterséges havazásnak köszönhetően. Ami viszont továbbra is kérdéses, hogy vajon mennyiben befolyásolja a csapadék képződését az, hogy milyen típusú felhőbe és milyen körülmények között 'oltják be' ezüst-jodiddal? A kutatók a közeljövőben erre is megpróbálnak választ találni.

Mesterséges havazás mentheti meg az antarktiszi jégtakarót

Legalábbis a Potsdami Éghajlatkutató Intézet (PIK) tudósai szerint, akik az óceán vizét a gleccserekre szivattyúznák, majd hóágyúkkal szétterítenék, és ezáltal több milliárd tonna hó keletkezhetne. A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen a projekt nemcsak precíz mérnöki munkát igényel, de mivel ez a világ egyik utolsó érintetlen területe, a beavatkozás jelentős környezeti kockázatot jelent. – olvasható Science Advances szaklapban.

“Az alapvető kérdés, hogy feláldozná-e az emberiség Antarktiszt azért, hogy megmentse a kulturális örökséget, melyet a tengerparti városokban épített és épít jelenleg is."

"A világ legnagyobb metropoliszairól van szó New Yorktól Sanghajig, amelyek víz alá kerülnek, ha nem teszünk semmit. A nyugat-antarktiszi jégtakaró (WAIS) sorsa kulcskérdés a klímaváltozás szempontjából, hiszen az olvadás egyre gyorsabb, hamarosan pedig lehetetlen lesz megállítani” – mondta Anders Levermann, a PIK és a Kolumbia Egyetem fizikusa, a tanulmány szerzője. A meleg óceáni áramlatok elérték a Nyugat-Antarktisz Amundsen-tengeri régióját, ami sok, topográfiájuk szempontjából labilis gleccsernek ad otthont, víz alatti olvadásuk pedig felgyorsította a jégfolyamok zsugorodását. Jelenleg itt a legsúlyosabb a kontinens jégolvadása, ami egyre nagyobb mértékben járul hozzá a világ tengerszint-emelkedéséhez. “Modelljeinkkel azt kutattuk, mivel akadályozható meg a jégmező összeomlása, ezért növeltük a hóesést a kiemelten labilis területen. Azt találtuk, hogy nagy mennyiségű hóval stabilizálható a jégtakaró. A gyakorlatban ez hatalmas víztömeg áthelyezését jelentené.” – állítja Johannes Feldmann, a kutatás társszerzője. A tengervíz felemeléséhez és sótalanításához , nem beszélve a hóágyuk működtetéséről, több tízezer modern szélerőmű energiája kellene.

“Ha ez a hatalmas szélturbinafarm megépülne az Amundsen-tengeren és rengeteg tengervizet leszivattyúznánk, azzal tönkretennénk ezt az egyedülálló, érintetlen természeti értéket. A zord antarktiszi éghajlat miatt ráadásul nehéz megjósolni a technológiai nehézségeket."

"A tanulmány során figyelmen kívül hagytuk az emberi tevékenység okozta jövőbeli globális felmelegedést, tehát ennek az óriási vállalkozásnak csak akkor lenne értelme, ha mindenki betartaná a párizsi klímaegyezményt és ezáltal csökkenne a szén-dioxid-kibocsátás” – tette hozzá Feldmann.

(Fotó: Pxhere)