Az ETH Zürichben, Domenico Giardini vezetésével futó FEAR-projekt egy régi alagútból, a törésvonal közvetlen közelébe telepített sűrű műszerrendszer segítségével pumpál vizet a kőzetekbe. A hegyek önsúlya 1–2 km mélyen amúgy is megrepeszti a kőzeteket; a víz tovább csökkenti a súrlódást, és kisméretű, kontrollált rengéseket vált ki.

„Mik azok a jelek, amelyekkel a természet üzen?” – teszi fel a kérdést Giardini. „Utólag mindig világosak. Mi most azt próbáljuk megérteni, hogyan lássuk őket előre.”

Eddig több százezer, legfeljebb 0 magnitúdójú eseményt hoztak létre (a magnitúdóskála logaritmikus, így a nulla és a negatív értékek is értelmezhetők rajta). Jövő héten forró vizet is injektálnak, márciusban pedig akár 1-es magnitúdóig merészkednének.

„Ezek a rengések előbb-utóbb akkor is bekövetkeztek volna az Alpokban; mi csak arról gondoskodunk, hogy jövő héten történjenek meg” – mondja.

Ha sikerül összekapcsolni a kezdeti paramétereket a rengés méretével, egyszer talán megmérhetjük, mekkora feszültség kell egy veszélyes törés beindításához – és időben készülhetünk fel.

(Kép: a kutatók épp készülnek egy kisebb földrengés mesterséges kiváltására az Alpok alatt. Az eredmények segítenek megérteni, hogyan lehet a törésvonalakat hatékonyabban megfigyelni, forrás: Bedretto Underground Laboratory for Geosciences and Geoenergies)