Létezik egy harmadik forgatókönyv is: a vírus magától eltűnik.

Akármelyik verziót is nézzük, mindegyikkel akad probléma. Vakcinát az elmúlt közel húsz évben az előző koronavírus járványra, a SARS-ra sem sikerült kifejleszteni, ha pedig most össze is jön a dolog, az másfél évnél hamarabb semmiképp sem fog megtörténni.

A nyájimmunitásnak pedig a közelében sem járunk még világszinten (de egyes nemzetek szintjére lebontva sem) a fertőzöttek számát tekintve, ráadásul azt sem tudjuk, mennyi ideig (és mennyire hatásosan) szerzett valaki védettséget a fertőzés után a vírussal szemben.

Könnyen elképzelhető az is, hogy mire a populáció elegendő része fertőződne át, addigra a korábbi fertőzöttek vesztik el a védettségüket.

Abban pedig, hogy a vírus eltűnik magától, csak reménykedni lehet.

A következő legjobb megoldás tehát a vakcina után (vagy helyett), ha sikerül egy eredményes terápiás módszert kifejleszteni a vírus által okozott szövődmények kezelésére. Erre már most is akadnak kísérletek, többen például jelenleg is rendelkezésre álló vírusölőket, antimikrobiális szereket vizsgálnak különböző eredményekkel.

Az Utrechti Egyetem kutatói azonban most mesterségesen létrehozott, monoklonális antitesteket vetettek be a vírus ellen – a laboreredmények alapján legalábbis – sikeresen: az antitestek a sejttenyészetekben hatástalanították a vírust.

A monoklonális antitestek olyan mesterségesen létrehozott fehérjék, melyek hasonlítanak a szervezetben természetesen megjelenő antitestekre. Ezek a rendkívül hatásos óriásmolekulák a kórokozók, illetve adott esetben a rákos sejtek egy-egy részét veszik célba. Terápiás felhasználásukra a daganatos megbetegedések, az autoimmun kórképek, valamint a gyulladásos megbetegedések kezelésekor kerül sor.

A különböző fertőzések (így a mostani koronavírus által okozott betegség is) ebbe a legutolsó kategóriába tartoznak.

A monoklonális antitestek már bizonyítottak a különböző rákos megbetegedések gyógyításakor. A non-Hodgkin limfómás betegek terápiájában például áttörést hoztak.

A rákos betegségekre alkalmazva a monoklonális antitestek rácsatlakoznak a daganatos sejt felszínén található fehérje markerekre, az antigénekre. Ez már önmagában is megölheti a sejtet, de ha mégsem, akkor beindíthatja azokat az immunmechanizmusokat, amelyek a limfómás sejt pusztulását okozzák.

A működési elv pedig hasonló a koronavírus esetén is, csak ebben az esetben a monoklonális antitest a vírus jellegzetes, a korona alakot okozó tüskéire tapad rá. Ezek a tüskék teszik egyébként lehetővé, hogy a vírus rácsatlakozhasson az emberi sejtekre.

A fejlesztés során genetikailag módosított egerekből tenyésztették ki a kifejezetten a vírus tüskéin található fehérjeláncokra fejlesztett antitesteket. A több kísérletből végül a 47D11 jelű sikeresen hatástalanította a vírust. A kutatók ezután átalakították az antitestet úgy, hogy az teljesen kompatibilis legyen az emberi szervezettel.

Külön jó hír, hogy – amint azt a kutatók a tanulmányban leírták – a monoklonális antitestek nem csak a SARS-Cov-2 ellen hatásosak, de a SARS-CoV ellen is, mivel ezeknek a tüskéin hasonló fehérjék találhatóak. Ez utóbbi okozta a 2002-2003-as SARS-járványt.

Természetesen a klinikai bevezetésre még várni kell, addig több tesztet is el kell még végezni. A hasonló antitest-kezelések egyébként komoly áttörést hozhatnak a fertőzéses betegségek gyógyításában is – két monoklonális antitest-terápia is igen ígéretesnek tűnik például az Ebola gyógyításában.

(Kép: Flickr/Look and Feel, Pixabay)