A NASA legfrissebb műholdfelvételei és az abból származó adatok jól megmutatják azt a drámai folyamatot, amely során a hatalmas kiterjedésű, mintegy 22 millió embernek otthont adó főváros alatt szó szerint elfogy a talaj. A jelenség nem új keletű, azonban a technológia, amellyel az űrből immár centiméteres pontossággal nyomon követhető, minden korábbinál aggasztóbb képet fest a jövőről.
A probléma gyökerei a város alapításáig nyúlnak vissza, hiszen a várost és a környező településeket egy ősi tó, a Texcoco-tó medrére építették. A belváros számos utcája egykor csatorna volt, és ez a hagyomány a külvárosi részeken mindmáig fennmaradt. A modern kori fejlődés és a lakosság vízigényének kielégítése érdekében végzett intenzív talajvíz-szivattyúzás azonban drasztikusan lecsökkentette a víztartó rétegek szintjét.
Ennek következtében Mexikóváros már több mint egy évszázada folyamatosan süllyed, ami szemmel látható nyomokat hagyott a történelmi épületeken is. Az 1573-ban építeni kezdett Mária Mennybemenetele székesegyház és számos más műemlék ma már láthatóan megdőlt a bizonytalan altalaj miatt.

A víztartó rétegek zsugorodása nemcsak az épített örökséget veszélyezteti, hanem egy krónikus vízválsághoz is vezetett, amely az előrejelzések szerint csak tovább súlyosbodik. Enrique Cabral, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem geofizikai kutatója szerint a helyzet kritikus. A szakember úgy fogalmazott:
„Károsítja Mexikóváros kritikus infrastruktúrájának egy részét, például a metrót, a csatornarendszert, a vizet, az ivóvízhálózatot, a lakóházakat és az utcákat. Ez egy nagyon nagy probléma.”
A süllyedés mértéke olyannyira felgyorsult, hogy egyes városrészekben, például a nemzetközi repülőtér környékén vagy a Függetlenség-emlékműnél a havi szintű süllyedés eléri a 2 centimétert. Ez éves szinten már jelentős elmozdulást jelent, Cabral mérései szerint pedig az elmúlt kevesebb mint száz év alatt a teljes süllyedés mértéke meghaladta a 12 métert. A kutató kiemelte, hogy Mexikóvárosban az egyik leggyorsabb a talajsüllyedés mértéke az egész világon.
A most közzétett becslések a NISAR nevű nagy teljesítményű műhold 2025 októbere és 2026 januárja között végzett mérésein alapulnak – ez a műhold képes valós időben követni a Föld felszínének legkisebb változásait is.
A kutatók azt remélik, hogy a jövőben még pontosabb adatokat tudnak majd nyerni, és akár épületről épületre lebontva tudják mérni a süllyedést. A technológiát globálisan is alkalmazni kívánják a természeti katasztrófák, a törésvonalak elmozdulásai vagy a klímaváltozás hatásainak nyomon követésére, például az Antarktiszon.
(Forrás: Science Alert, fotó: NASA/JPL-Caltech/David Bekaert, Unsplash, nyitókép: Getty Images)
Ez is érdekelhet: