Imádom az elektromos mikromobilitási eszközöket! Egyrészt, mert cukik és izgalmasak. Másrészt, mert kapcsolatot teremthetnek helyek, az autó és a közösségi közlekedés között. Így össze lehet hozni akár a helyközi utazásokat is úgy, hogy gyorsan, de tömegben nyomorgástól vagy dugóban vánszorgástól egyaránt  mentesen, ráadásul szórakoztató módon jussunk el A-ból B-be.

Az ilyesféle cuccok közül a legelterjedtebb az elektromos roller. Ez nem véletlen: ezt a járművet bárki tudja biztonságosan használni, ha egy kicsit odafigyel, összecsukva könnyen fel lehet ugrani vele a busz-metró-villamosra és a csomagtartóba is könnyedén be lehet hajítani.

Nagyobbak, nehézkesebben használhatók az összecsukható városi villanybringák, bátorságot és jó egyensúlyérzéket kívánnak a lábszár közé szorítható egykerekűek, lassúak és nehezek a Segway-ek és klónjaik - a rollernek tényleg nincs párja. Na de milyen legyen az a roller? A hazai piac három ismert szereplőjét, villanyroller-forgalmazóját kérdeztük meg, és meglepően összecsengő válaszokat kaptunk.

Disclaimer: igen, mi is úgy gondoljuk, hogy minden elektromos rolleres vagy Megvagy-hadnagy-egykerekűs hülye, aki a járdán száguldozva riogatja a gyalogosokat, a bicikliúton feltartja a bringásokat vagy az úttesten a sűrű forgalomban veszélyezteti saját magát. Ugyanakkor állítjuk, hogy lehet ezt normálisan is csinálni, ebben az esetben pedig az ilyesfajta cucc használata minden közlekedőnek hasznára válik. Annak is, aki ezzel jár, meg a többieknek is, akiknek az alternatív közlekedést választóknak hála több hely jut a buszon, metrón vagy a Budaörsi úton a kocsisorban reggelente.

Air-wheel

A Mester utcai bemutatóterem már több mint öt éve kínálja a legkülönbözőbb elektromos izéket, a két kis kerekes talpalávalótól a hatalmas, látványos egykerekő motorkerékpárig, izé, motorkerékig, vagy hogy kell ezt mondani. Géza, a cégvezető tapasztalata szerint ami a legjobban beválik ezek közül, az az egykerekű jármű, bár kétségtelen, hogy a gyors, mechanikus fékkel értelemszerűen nem rendelkező eszköz nem való mindenkinek.

A rollerekkel viszont kereskedőként nem szerzett jó tapasztalatokat. A drágább gépeket nem (vagy legalábbis nem nála) kereste az árérzékeny magyar piac, az olcsóbbakkal viszont annyi műszaki probléma volt, hogy jelenleg nincs is nála készleten ilyen masina. A legtipikusabb hiba az összehajtási pontnál kikopó csukló szokott lenni; úgy tűnik, a budapesti útfelületek állapota nem csak az autók futóművét állítja extrém kihívások elé.

Az utóbbi hónapokban egy újabb tényező kezdte rontani a hazai elektromos roller-biznisz helyzetét. Sorra jelennek meg a Rendőrség részéről a nyilatkozatok, hogy az elektromos roller, ami eddig valamiféle ex-lex furcsaság volt a járdákon és az utakon, valószínűleg segédmotor-kerékpár lesz végül. Ha viszont az lesz, akkor kell rá kötelező biztosítás és bukósisak, de ami a legrosszabb: nem lehet majd használni őket, csak az úttesten. Ez a belvárosi szűk utcákban még nem is nagy gond, de ha a Váci út vagy az Üllői út széles és a külső szakaszokon néptelen járdái helyett a 60-70-nel haladó autók közé kell lemennie az elektromos rollerezőknek - nos, ezt nem sokan fogják bevállalni.

Géza legfontosabb jótanácsa a villanyrollert keresőknek: NE rendeljenek a netről kínai ismeretlen gépet, még akkor se, ha nem gagyi és nem nagyon olcsó. Előbb-utóbb, általában már az első pár száz kilométeren előjön valami gubanc, és ha nincs alkatrész, még a legolcsóbb roller is egy csapásra egy nagyon drága limlommá változik a garázs vagy a lakás sarkában.

Inokim

Az izraeli cég ismert játékos a prémium-mezőnyben, mondhatni a villanyrollerek egyik Mercedese. Budapesten az V. kerületben van a bemutatóterem és a szervizközpont, az igényes és drága rollereket egy év teljeskörű garanciával árulják, amit van is hol érvényesíteni. Budapesten, de talán az országban se nagyon van másik, egy márka iránt elkötelezett dedikált roller-szakkereskedés (bár persze lehet kapni még drága rollereket máshol is, jellemzően kerékpárboltokban).

Az Inokim értékesítője már kicsit máshogy látja a piacot. Az ő vevőkörük kevésbé árérzékeny, tapasztalataik szerint a budapesti rendőrök a valóságban minden rendőri nyilatkozat dacára nem foglalkoznak a villanyrolleresekkel, hacsak nem csinálnak extrém hülyeségeket. A termékek jól fogynak, a 195 ezer forintos, 75 kg-ig használható, félig-meddig gyerekrollertől a négyszázezres, 120 kilóig jó, masszív hétköznapi gépen át a 65 km/h végsebességű, kétmotoros rémig. A garancia náluk egy év a rollerek összes alkatrészére.

Xiaomi

A kereskedők egybehangzó véleménye szerint a kínai mobiltelefon-márka rollerei adják a hazai eladások zömét. Nem is csoda, hiszen a három legfontosabb vásárlási kritérium közül kettőt tudnak a Mi rollerek: relatíve olcsók és van szervizük. 130 ezer az olcsóbb, 170 a drágább felnőtt változat. A gyári garancia egy év a rollerre és fél év az akkumulátorra, az alkatrész-utánpótlás és a gyors szervizelés megoldott.

Amivel viszont számolni kell a vásárlóknak: a kiskerekű, egyfékes gépek a kemény budapesti valóságot nem tolerálják túl jól. A kerekek ugyan fúvottak, de 8,5 collosak, márpedig a szörnyű magyar útburkolatokhoz legalább 10-es lenne az igazi, a 100 kg-os névleges terhelhetőség pedig jelzi, hogy nem igazán komoly igénybevételre tervezett gépről van szó.

Összegezzük: milyen a jó straparoller?

A három forgalmazónál tett látogatásom után igazán könnyű összeállítanom a rövid listát a rollervásárlással kapcsolatos legfontosabb tényezőkről. Tehát a napi használatra, nem játéknak hanem közlekedési eszköznek szánt roller legyen:

• masszív, főleg a csuklónál,
• minél nagyobb kerekű,
• rugózott, lehetőleg elöl is, hátul is,
• legyen megbízható importőre és szervizpontja itthon,
• legyen erős fék rajta, lehetőleg kettő,
• és sajnos legyen drága is: 200 ezer forint alatt biztos, hogy kompromisszumokat kell kötni vele, de inkább a 300 ezer felé eső tartományban jönnek az igazán jó gépek.

Minden más csak ezután jön: szín, konnektivitás, a katalógusban állított hatótáv-adat másodlagos, mert ha az alapok nem jók, az extráknak se fogunk örülni.

A rollerek használatával kapcsolatban pedig az a tapasztalat, hogy érdemes nagyon körültekintően, a többi közlekedőre odafigyelve gurulgatni. Budapesten a kerékpárutakon, kerékpársávokon nem szokták piszkálni a bicikliseket itt nem is zavaró rollereseket a rendőrök, annál jobban figyelnek arra, hogy a járdán, gyalogosok között ne száguldozzanak velük. Az úttesten pedig nagyon-nagyon vigyázzon mindenki, tartsuk szem előtt, hogy az 50-60-70-nel haladó egy-két tonnás kocsik között még az se védi meg a jellemzően 20-25 km/h-val rollerezőt, ha van kötelező biztosítása vagy bukósisakja. A kis kerék, meredek kormány és a sok kátyú kombinációja pedig folyamatos esélyt jelent az esésre. Akármi is a hivatalos álláspont, főutakra, gépjárművek közé a villanyroller nem való!