Miért esett vissza a sorozatgyilkosok száma a nyolcvanas évek óta?

2022 / 10 / 05 / Felkai Ádám
Miért esett vissza a sorozatgyilkosok száma a nyolcvanas évek óta?
A legtöbb sorozatgyilkos a nyolcvanas években tevékenykedett, azóta egyre kevesebb akad belőlük – ami egyébként globális tendencia. De hová tűntek? És eltűntek-e egyáltalán?

A sorozatgyilkosok a reneszánszuk élik – legalábbis a kis képernyőn. Ezen állítás belátásához nem is kell mást tenni, csak átböngészni a NETFLIX legnézettebb sorozatainak a listáját, és azt látjuk, hogy majd minden hónapra jut egy dokusorozat vagy játékfilm, esetleg filmsorozat valamely nevesebb, őrült gyilkosról. Észrevehetjük azonban azt is, hogy ezek évtizedekkel korábbi eseteket, jellemzően az előző században „elhíresült” mániákusokat mutatnak be. Ez alapján könnyen úgy érezheti az ember, hogy a sorozatgyilkosok mára kihaltak, és bármily meglepő, ezt támasztják alá a számok is.

Először persze nem árt tisztázni, hogy mit értünk sorozatgyilkos alatt – maga az elnevezés Robert Ressler FBI ügynöktől származik, aki 1980 körül találta ki ezt a terminust, és bár az elmúlt harminc évben is rengeteg definíció látott napvilágot, ezek közt nem csak egyezések, de jelentős különbségek is akadtak. Ennek oka, hogy a rendőrség, az orvostudomány, a kutatók más és más felől közelítették meg a jelenséget, így nem is igazán akadt egységes meghatározás, pedig legalább egyszer még törvénybe is próbálták foglalni a sorozatgyilkosságot. Mára az FBI előállt egy egyszerű, de elég általános definícióval elsősorban a bűnüldözés számára (ennek jelentősége, hogy mikor kell az FBI-t bevonni a nyomozásba). Ebben a következő szempontokat próbálták összefoglalni egyébként a serial murder – vagyis gyilkosságsorozat kifejezés alatt:

  • Egy vagy több elkövető
  • Kettő vagy több áldozat
  • Az incidensek egymástól elkülönült esetek, melyeket más és más időben követtek el
  • Az esetek időbeli elkülönülése alapján választható el egymástól a gyilkosságsorozat (serial murder) és a tömeggyilkosság (mass murder)

A gyilkosságsorozat meghatározása így: kettő vagy több áldozat jogellenes megölése ugyanazon elkövető(k) által, egymástól elkülönülő események során.

A definíció annyiban fontos, hogy ez alapján már elkészíthető egy adatbázis – ami meg is született valamikor a kilencvenes években. Mint azt az IFLScience írja:

„Az 1990-es években a Radford Egyetem törvényszéki pszichológia tanára, Michael G. Aamodt feladatot adott az osztályának: mindenki készítsen egy profilt a sorozatgyilkosokról, beleértve a gyilkosságuk idővonalát, élettörténetét, alapvető demográfiai információkat és információkat a bűneikről. Eleinte a projekteket egy fiókban tárolták, és évekkel később felkerültek az osztály weboldalára. Végül az információkat egy adatbázisba vitték át – és ez egy önálló projekt lett, amelynek célja a sorozatgyilkosokról szóló legátfogóbb adatbázis frissítése és karbantartása az évek során.”

A kritériumot tehát, hogy mely elkövető kerülhet az adatbázisba az FBI fentebbi meghatározása szolgáltatja, ami viszont bevallottan elég tág kategória, így nem csak a klasszikus Hannibal Lecter -féle elkövetők kerültek fel, de lényegében bárki, aki két, időben elkülönülő esemény során megölt valakit. Ez alapján viszont akadnak érdekes eredmények: A legtöbb sorozatgyilkos az Egyesült Államokban akad: 1900 óta 3613 ilyen elkövetőt ismerni. Ez a világ sorozatgyilkosainak 67 százaléka egy olyan ország esetén, ahol a világ lakosságának 4,35 százaléka él. A második helyen Anglia áll, 167-tel, amit Japán (137), Dél-Afrika (123), India (121) és Kanada (119) követ. Az adatok 1900-as kezdete óta a sorozatgyilkosok körülbelül 11 százaléka volt nő, a női sorozatgyilkosok aránya pedig az évek során csökkent a férfiakéhoz képest. Az 1930-as évek előtt a sorozatgyilkosok nagyjából harmada volt nő, ami 1980 óta körülbelül hat százalékra esett vissza. A női sorozatgyilkosok nagyobb valószínűséggel használtak mérget, mint a férfi sorozatgyilkosok, és anyagi haszonszerzés céljából gyilkoltak elsődleges indítékként. Eközben a férfi sorozatgyilkosok nagyobb valószínűséggel gyilkoltak saját szórakozásukból, és inkább úgy, hogy lelőtték vagy megfojtották áldozataikat. A női sorozatgyilkosok áldozatai nagyobb valószínűséggel családtagok, szemben a férfi sorozatgyilkosokkal, akik inkább a családjukon kívül öltek meg embereket.

Ami viszont tehát a fentieknél is érdekesebb, az a sorozatgyilkosok száma: közel 770 sorozatgyilkos tevékenykedett az Egyesült Államokban az 1980-as években, és kicsit kevesebb, mint 670 a ’90-es években. Az új évszázad azonban nagyobb zuhanást hozott: a 2000-es években kevesebb mint 400, 2016 végéig pedig mindössze 100 ilyen eset ismert az elmúlt évtizedből. Ez a tendencia ráadásul nagyjából világszinten megjelenik – írja a Discover Magazine. Hogy mindezt kontextusba helyezzük: 1987-ben 189 emberrel végzett egy sorozatgyilkos, 2015-ben viszont már „csak” 30-cal.

A nagy kérdés tehát: hova tűntek a sorozatgyilkosok (illetve eltűntek-e egyáltalán)?

A szakértők a jelenséget többféle okkal magyarázzák. Ezek között szerepel a kriminalisztika fejlődése, elsősorban a DNS minták elemzését értve itt. Megemlítendő például, hogy a rendőrség a távoli rokonoktól származó DNS-minták segítségével azonosította Joseph DeAngelót, mint a Golden State-gyilkost, évtizedekkel azután, hogy 12 nőt ölt meg 1976 és 1986 között. Vagyis ebből talán többen is megérthették, hogy jóval a bűncselekmények elkövetése után is le lehet bukni, ami elrettentő hatással bírhat. Mint az egyik szakértő fogalmazott:

„A sorozatgyilkosság egyre veszélyesebb törekvés lett.”

Sok kutató a hosszabb börtönbüntetést és a feltételes szabadláb évtizedek alatti csökkentését is említi az okok közt. Ha egy egyszeri gyilkos – vagy rabló – tovább marad rács mögött, akkor kisebb az esélye, hogy elérje az FBI által meghatározott két gyilkosság említett kvótáját. Ráadásul eltűntek a könnyű célpontok is: James Alan Fox, a Northeastern University kriminológiai professzora szerint manapság az emberek általában kevésbé sebezhetőek, ami korlátozza a potenciális áldozatok körét:

„Az emberek többé nem stoppolnak. Vészhelyzetben ott a mobiltelefon. Mindenhol vannak kamerák.”

Ugyanígy az USA-ban ma már nem járnak a gyerekek egyedül iskolába, hanem jellemzően a szülők hozzák-viszik őket. Mindennek a következménye, hogy a hetvenes és a nyolcvanas évek legtipikusabb áldozatai mára eltűntek, pontosabban elérhetetlenekké váltak. Mások szerint mostanra a sorozatgyilkos tendenciák könnyebben beazonosíthatóak, könnyebb ezeket szűrni, és sikeresebben is lehet kezelni. Mások szerint a szexuális indíttatású gyilkosságok számának a csökkenése a könnyen hozzáférhető pornónak is köszönhető.

Akad azonban vélemény, ami szerint a sorozatgyilkos nem tűnt el, csak átalakult – ezek azok az elkövetők mostanság, akik egy-egy lövöldözés során több emberrel is végeznek. Ezt azért gondolják így többen, mert az ilyen lövöldözők száma azonban épp az elmúlt évtizedekben növekedett jelentősen. A legtöbb szakember azonban egyetért abban, hogy a két bűnözői profil nem egyezik ahhoz eléggé, hogy ez az állítás bizonyítható legyen, mivel nagyon más egy „mass shooter” és egy sorozatgyilkos jellemző motivációja.

Azonban, mint az adatbázisok általában, a fenti is csak annyiban használható, mint a beletáplált adatok. Az látható, hogy a gyilkosságok egy igen kicsiny részét követik és követték el egyáltalán sorozatgyilkosok – évente nagyjából 15 ezer gyilkosság történik az USA-ban, ebből talán 150 esetben volt sorozatgyilkos a tettes – összesen nagyjából 25-50 ilyen elkövetőről beszélhetünk. A mostani adatbázis szerint azonban ez a szám még ennél is jóval kevesebb, de a kriminológia korlátai miatt többen úgy vélik, hogy a valóság ennél több esetet jelenthet. Rendőri letartóztatás az USA-ban a gyilkossági esetek 60 százalékában történik, vagyis egy jó 40 százalékos esélye lehet egy elkövetőnek megúszni egy gyilkosságot – kérdés, hogy ezen megoldatlan esetek mögött mekkora arányban állhatnak sorozatgyilkosok. 2010-ben még algoritmust is írtak, hogy felismerje a látszólag összefüggéstelen ügyek közt a közös szálat – ám még az algoritmus is mintákkal dolgozik: ha a gyilkos valamiért változtatott az elkövetési módszeren, a jellemző áldozattípusán, akkor máris eltűnt az algoritmus figyelő tekintete elől is. Mint az egyik szakértő fogalmaz:

„Tudjuk, hogy a sorozatgyilkosság gyakoribb, mint azt hivatalosan elismerik. És a sorozatgyilkosok lehetnek felelősek a megoldatlan ügyek jelentős részéért, mert értelemszerűen a sorozatgyilkosságokat úgy követik el, hogy ne lehessen ezeket megoldani. Az ilyen elkövetők pedig jók a gyilkolásban.”

A becslések szerint egyébként 1976 óta nagyjából kétezer sorozatgyilkos lehet az USA-ban szabadlábon.

Kép: Flickr/Koen Jacobs


Élettelen szeretők - mik az előnyei és hátrányai, ha szexrobotokra cseréljük az embereket?
Élettelen szeretők - mik az előnyei és hátrányai, ha szexrobotokra cseréljük az embereket?
Disztópia, újfajta szórakozás, a technológia térnyerése vagy egy eszköz, ami sok problémát meg tud oldani - a szexuális célokra szánt emberszerű gépeket nagyon eltérő szemszögekből lehet nézni, de egy biztos: a robotok készülnek és egyre emberibbé válnak. Legújabb sorozatunkban partnerünkkel, Magyarország legnagyobb felnőtt áruházával, a Vágyaim.hu csapatával együtt kutatjuk, merre tart az emberiség a szexualitás egyre digitálisabb ösvényein...
Érkezik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású cement Európába
Érkezik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású cement Európába
Az ír Ecocem cementje 70%-kal kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával jár a gyártó szerint és a segítségével a cementipar sokkal fenntarthatóbbá válhat.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.