A másfél-kétméteres fizikai távolságtartás szabályát 1897-ben vetette először papírra Carl Flügge német bakteriológus, aki megállapította, hogy a tüsszentés és köhögés során levegőbe jutó, veszélyes kórokozókat is tartalmazó váladékcseppek többsége a földön végzi, a fertőzött személytől egy-két méteres távolságában. Valamivel később, az 1940-es években aztán már szemléletesebb fotókon is megmutatták a beszéd, a tüsszentés és a köhögés során távozó légúti váladékcseppek terjedését, illetve akkoriban több tanulmányban merősítették, hogy a személyektől általában két méterre ezek a nagy cseppek lehullanak a földre, míg a kisebbek „elpárolognak”, még mielőtt messzebbre jutnának. (Kivéve, ha egy erős légáramlat elsodorja azokat.) Mivel az elmúlt évtizedeknek köszönhetően ma már ennél jóval több és pontosabb információ áll rendelkezésünkre a beszéd, a köhögés és a tüsszentés dinamikájáról, ebből következik, hogy

A biztonságos távolság jelentősen nagyobb az ajánlottnál

A SARS-CoV-2-vel kapcsolatos kutatások rendre bebizonyítják, hogy a kétméteres védőtávolság legfeljebb szigorúan maszk viselete mellett nyújthat megfelelő védelmet, mivel

a vírus levegővel történő terjedési távolsága több mint kétszerese ennek, szájmaszk nélkül pedig elérheti akár a nyolc-tíz métert is.

De az sem ad okot a megnyugvásra, hogy egy közelmúltbeli jelentés szerint vírusrészecskéket azonosítottak egy kínai, koronavírussal fertőzött betegek kórházi szobáinak szellőzőrendszerében. A zárt terek esetében már egy korábbi tanulmány is bizonyította, mennyire kockázatos ha nem viselünk zárt helyen szájmaszkot: egy étteremben tíz fő (három különböző családból) úgy fertőződött meg mindössze egy óra alatt, hogy fizikailag egyikük sem érintkezett se közvetlenül, sem pedig közvetetten a fertőzött személlyel, sőt, páran legalább négy-öt méter távolságra voltak tőle. Egy, a Healthlinenak nyilatkozó szakemberek szerint alacsony páratartalomnál a nagyobb cseppek összemennek, amitől tovább terjenghetnek a levegőben, és ehhez hasonló folyamat történik zárt térben is: ha mondjuk

valaki tüsszent, köhög vagy beszél, lényegtelen, hogy a helyiségnek éppen mely részén tartózkodik, így is, úgy is belélegzi a fertőző részecskéket.

Különösen igaz ez a a kevésbé vagy egyáltalán nem szellőző helyiségekre. Másrészt a levegőből a különböző tárgyak felületére kerülő vírusrészecskék is alapesetben órákig, de nem kizárt, hogy napokig fertőznek, ezért figyelmeztetnek a szakemberek folyamatosan a gyakori, alapos kézmosásra, kézfertőtlenítésre, valamint mindazon használati tárgyak és felületek fertőtlenítése, amelyekkel gyakran érintkezünk.

A Minnesotai Egyetem kutatói is végeztek kísérleteket, méghozzá liftben, osztályteremben és egy szupermarketben. A választott helyszíneken megvizsgáltak a tüsszentés és köhögés dinamikáját: kiderült, hogy a zárt térben való felhalmozódás veszélyesebb lehet, ha a belső légmozgás szórja szét a vírusos részecskéket, míg megfelelő szellőztetéssel ritkulnak. Hozzátették: az eredmények megerősítéséhez még további vizsgálatok szükségesek. Japán kutatók pedig megállapították, hogy

zárt térben a fertőzés átvitelének esélye 18,7-szer nagyobb, mint nyílt helyen, ettől függetlenül két zárt tér között is lehet eltérés

a terem légmozgásától függően, vagyis, például légkondicionáló, légszűrő vagy huzat esetén, amely szintén elősegíti vagy hátráltatja a vírusrészecskék terjedését. Összegezve a fentieket, a tudósok szerint tehát újra kellene gondolni a fizikai távolságtartás előírásait, és kidolgozni egy olyan modellt, ami figyelembe veszi a fent leírtakat. Hiszen minél nagyobb köztünk a távolság, annál nagyobb biztonságban tudhatjuk magunkat. A másik megszívelendő üzenet pedig továbbra is az, hogy a megelőzés érdekében felelősségteljesen kell viselkednünk, aminek elengedhetetlen része a szájmaszk folyamatos, rendeltetésszerű viselése.

(Fotó: Unsplash/United_Nations_COVID-19_Response, Florian Schmetz)