Mesterséges félelem

A kettő közül az előbbi szorul kevesebb magyarázatra. Az agyunk nem tesz különbséget a valódi és az elképzelt veszély között, így ha egy baltás gyilkos üldöz valakit egy filmben, ugyanúgy reagál, mintha ez a valóságban történne meg velünk: aktiválódik az érzelmek feldolgozásáért felelős amigdala, a szervezetünk pedig ezerrel kezdi pumpálni a küzdelemhez vagy a meneküléshez szükséges hormonokat, mint amilyen az adrenalin vagy a kortizol. Viszont az, hogy mennyi félelmet és szorongást tudunk elviselni, egyénenként igencsak változó lehet - akiknek a toleranciaküszöbük magas, hajlamosabbak keresni az üss vagy fuss reakciót kiváltó helyzeteket, mint amilyenek az extrém sportok vagy a horrorfilmek.

Persze simán elképzelhető, hogy valaki a gondolatától is rosszul van annak, hogy több ezer méter magasból kiugorjon egy repülőgépből, a Bird Boxot mégis háromszor nézte újra. Ennek magyarázata, hogy a horrorfilmek feszültséget keltenek, a feszültség elmúlása pedig euforikus állapotot idéz elő az embernél, szóval aki horrorfilmet néz, tulajdonképpen azért érzi rosszul magát, hogy aztán jól érezhesse magát.

Több kutatás is összefüggést talált a különböző pszichológiai jellemzők és a horrorfilmek élvezeti értéke között is, amelyek közül a legvilágosabban azt sikerült kimutatni, hogy minél alacsonyabbak valakinek az empatikus képességei (vagyis hogy beleélje magát mások helyzetébe), annál jobban élvezi a rémisztő filmeket.

A nők és a férfiak máshogy reagálnak

A neveltetés ennél rafináltabb ügy, ami több különböző módon is befolyásolja, hogy mennyire tudjuk élvezni a horrorfilmeket. Azt több egymástól független kísérlet is kimutatta, hogy a férfiak jobban élvezik a horrorfilmeket mint a nők, ennek viszont Joanne Cantor, a Wisconsin–Madison Egyetem professzora szerint társadalmi okai is lehetnek: a férfiak az első randira előszeretettel választanak egy jó kis horrort, mert a nők a horrorfilmek alatt nagyobb eséllyel keresik a fizikai közelséget, miközben nekik (mármint a férfiaknak) lehetőségük van rá, hogy megvillantsák a bátorságukat.

Ez persze csak a dolog egyik oldala. 1986-ban és 1999-ben végzett kutatások például megállapították, hogy a nők jobban élvezik a horrorfilmeket, ha vonzó partnerrel nézik azokat valamint ha kivágják a filmből az erőszakos részeket, miközben a férfiakra ezek a tényezők nem voltak hatással. A kutatók általánosságban megállapították, hogy a nők több stresszt és szorongást élnek át a horrorfilmek nézése közben, mint a férfiak.

Azt, hogy hogyan viszonyulunk a horrorfilmekhez, a gyerekkori tapasztalatok is erősen befolyásolhatják: a mellőzöttségből, szegénységből vagy bántalmazásból fakadó traumák hatással vannak az amigdalára, ami érzékenyebbé válhat az ilyen hatásokra. Ezzel szemben ha valakinek pozitív élményei kapcsolódnak a félelemhez, mert például a családjukkal, barátaikkal rendszeresen néztek horrorfilmeket, akkor ők az ilyen érzéseket pozitív dolgokhoz fogják társítani. A gyerekekre az is jó hatással volt, ha a szüleik beszéltek velük a filmekről.

Érdekesség, de a szakma számon tart néhány olyan esetet is, amikor a horrorfilmek olyan szintű stresszt váltottak ki a nézőkből, hogy pszichiátriai kezelésre volt szükség. Igaz, a történelemben mindössze hét ilyen feljegyzett eset volt, és maga a film mindegyik alkalommal csak katalizátorként működött, vagyis régebbi traumákat hozott a felszínre.

(Forrás: Curiosity, G. Neil Martin: (Why) Do You Like Scary Movies? A Review of the Empirical Research on Psychological Responses to Horror Films)