Milyen volt a római szájhigiéné? A válasz, hogy valószínűleg némileg jobb, mint arra az ember számítana. Garrett Ryan a Told in Stone Youtube-csatorna készítője görög és római történelemből szerzett PhD-t, és még egyetemeken is tanított, mielőtt egyebek mellett hasonló oktató videó készítésére adta a fejét. A videót egyébként érdemes végignézni, mert a nagyjából 10 perces anyagba rengeteg érdekességet sikerült belezsúfolni:

A videó érdekes összefoglalója a római szájhigiénének, és kiderül, hogy a rossz lehelet általános probléma volt, és általában az agyarak karbantartása is gyerekcipőben járt. Nem létezett a mai értelemben vett fogkrém és fogkefe, a dolgot különböző fogpiszkálókkal és ilyen-olyan gyanús összetevőkből készített fogmosóporral próbálták megoldani. A népességnek a fennmaradt temetkezések alapján nem volt túl jó a foga, de különböző okok miatt nem – egy fiatal nemes lánynak több lyukas foga is volt, valószínűleg mivel a családja megengedhette magának, hogy több mézet és egyéb drága édességeket fogyasszannak. Egy fiatal halász fogát az egyik oldalon viszont az kezdte ki, hogy rendszeresen foggal harapta szét a hálót.

A római fogorvoslás szinte egyetlen feladata a foghúzás volt, ami nagyjából úgy zajlott, mint ma, leszámítva azt az “apróságot”, hogy nem létezett a modern érzéstelenítés. A fogorvosok azonban értették a dolguk, találtak olyan ókori “rendelőt”, ahol előkerültek kihúzott fogak, és ezek egyike sem volt törött, hanem a szakembernek sikerült egyben kihúznia ezeket.

Mindez érdekes, de a legszenzációsabb állítás a videó végén hangzik el – ezek szerint minden nyűg ellenére a rómaiak foga nagy általánosságban jobb állapotban volt, mint a modern embereké, elsősorban azért, mert akkor nem fogyasztottak ilyen arányban feldolgozott, cukros élelmiszereket, amely kedvez a szájüregben a baktériumok elszaporodásának.

Mindez nem is alaptalan kijelentés, egy 2015-ös tanulmány alapján például Pompeii lakosságának meglepően jó állapotban voltak a fogaik. Ennek oka a kutatók szerint szintén az volt, hogy a helyi polgárok jóval kevesebb cukrot fogyasztottak, mint a mai emberek. A magas cukorfogyasztás a fogszuvasodás mellett egyéb problémákat is okoz egyébként: az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség kialakulása is mind a túlzott cukorfogyasztáshoz köthető.

A történelem során az édességek és a cukor sokáig csak a felsőbb rétegek kiváltságai voltak (mint láthattuk azt a római nemes lány fogán): I. Erzsébet brit királynőnek például híresen rosszak voltak a fogai épp emiatt. Maga a cukor, mint adalékanyag, évszázadokig drága csemege maradt, és csak a 16. században terjedt el, és a 18. században robbant be igazán a közétkezésbe: a cukor 1750-re Európa legértékesebb árujaként meghaladta a gabonát, és a kontinens importjának az ötödét tette ki. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma szerint ma egyébként a cukor globális felhasználása eléri a 173,4 millió tonnát.

A fentieknél is meglepőbb talán, hogy az ősi vadászó és gyűjtögető életmódot folytató emberek fogai is sokkal jobbak voltak, mint a mai embereké, és ennek alapvetően a táplálkozásunk megváltozása az oka. Mint az egy 2013-as kutatásból kiderül, ahogy étrendünk idővel megváltozott – húsról, zöldségről és diófélékről a szénhidrátokra és a cukorra tértünk át –, úgy változott a szánkban lévő baktériumok összetétele is. Nem minden szájbaktérium rossz ugyanis. Valójában ezek közül a mikrobák közül sok segít nekünk a veszélyesebb kórokozók elleni védekezésben.

A kutatók azonban arra jutottak, hogy ahogy a történelem előtti emberek a vadászatról és a gyűjtésről a földművelésre tértek át, bizonyos típusú betegségeket okozó baktériumok, amelyek különösen hatékonyan használták fel a szénhidrátokat, elkezdték “legyőzni” a más típusú "barátságos" baktériumokat az emberi szájban. A feldolgozott liszt és cukor hozzáadása az ipari forradalom idején pedig csak rontott ezen a helyzeten.

(Kép: Flickr/Internet Archive Book Images, Public Domain)