Akad egy régi, de elég logikus kérdés, amely bizonyos dinoszauruszfajok kapcsán szokott vissza-visszatérni – nevezetesen, hogy ezeknek az állatoknak miért fejlődött tolluk és szárnyuk jóval azelőtt, hogy képesek lettek volna a repülésre? A választ úgy tűnik egy mesterséges “lény”, ha úgy tetszik, egy robotdinoszaurusz, a Robopteryx adhatja meg, és eszerint a tollak és a szárnyak a vadászatot segíthették – írja a New Atlas.

A tollak számos dinoszauruszfajnál előfordulnak, beleértve az olyan ikonikus fajokat, mint a velociraptor, de ezek a legtöbbször olyan primitív formában voltak csak jelen, amely a legjobb esetben is csak kisebb ugrásokat tett volna lehetővé az állatok számára – vagy legfeljebb siklást a levegőben. Csupán egy csoport, a Pennaraptora tollazata volt hasonló ahhoz, amely ma is díszíti a modern madarakat, és lehetővé teszi számukra a repülést.

Akad azonban egy probléma: ezek a tollak jóval azelőtt megjelentek a kövületekben, hogy tulajdonosaik elég erős szárnyakkal rendelkeztek volna ahhoz, hogy az egekbe emelkedjenek. A kutatók emiatt pedig értetlenül álltak a protoszárnyak szerepét illetően, mivel az evolúció jellemzően nem fejleszt ki testrészeket funkció nélkül.

A Szöuli Nemzeti Egyetem kutatócsoportja felvetette, hogy ezek a tollas dinoszauruszok esetében a protoszárnyak eredetileg talán a vadászatot segítették. A madarak egy részénél, például a futómadár-szabásúaknál ma is megfigyelhető ez a taktika, amit angolul a “flush-pursuit foraging” kifejezéssel jelölnek, amit magyarra “felriasztásos-üldözős táplálékszerzének” lehetne fordítani. Ez egy vadászati módszer, amelynek a lényege, hogy a madár felriasztja a rejtőzködő zsákmányállatot, majd amikor azok menekülni kezdenek, gyorsan levadássza őket. A felriasztást a madarak általában éppen a szárnyaik csapkodásával, illetve a farktollaik széttárásával érik el.

Az elmélet tesztelésére a kutatók megépítették a “Robopteryxet”, a Caudipteryx, egy páva méretű dinoszaurusz robotmodelljét. A robotot úgy programozták be, hogy utánozza a fent kifejtett viselkedést a szárnyak széttárásával. A kísérlet a szöcskéket célozta meg, mivel ezek reagálnak az ilyen felriasztásra, és egykor együtt is éltek olyan dinoszauruszokkal, mint a Caudipteryx.

Az eredmények beszédesek voltak: a szöcskék 93%-a elmenekült, amikor a robot kitárta a protoszárnyait, míg szárnymozgások hiányában csak 47% kötötte fel a nyúl-, pontosabban a szöcskecipőt. Ezenkívül a tollak jelenléte a robot farkán vagy a fehér foltok a szárnyakon tovább emelték azon rovarok számát, akik inkább menekültek a bujkálás helyett.

Az eredmények alapján tehát egyes dinoszauruszoknál a tollak és protoszárnyak evolúcióját kezdetben a vadászati hatékonyság növelésének szükségessége vezérelhette, és nem a repülés. Idővel ez kifinomultabb szárnyfelépítséhez, végül a repülés megjelenéséhez vezethetett.

(Kép: Jinseok Park, Piotr Jablonski)