A buszméretű T. rex testén árválkodó, alig emberi hosszúságú karok látványa már évtizedek óta foglalkoztatja a paleontológusokat és a nagyközönséget egyaránt. Bár a jelenség magyarázatára számos elmélet született – a táplálkozási őrület alatti sérülések elkerülésétől az egyszerű méretnövekedésig –, a University College London és a Cambridge-i Egyetem kutatói most számszerűsíthető bizonyítékokkal álltak elő. Charlie Scherer és kollégái 85 theropoda faj anatómiai adatait gyűjtötték össze, amelyek közül 61-nél pontosan ki tudták számítani a koponya és a mellső végtagok hosszának arányát.

A Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences című folyóiratban közzétett tanulmány szerint öt különböző dinoszauruszcsoportnál, köztük a tyrannosauridáknál figyelhető meg a karok drasztikus rövidülése. A szakemberek egy új módszerrel határozták meg a koponyák robusztusságát, figyelembe véve a csontok fúzióját, az állkapocs magasságát, valamint a becsült harapási erőt is.

Az elemzés kimutatta, hogy önmagában a koponya masszivitása 29 százalékban magyarázza a végtagok méretbeli változását, míg a testmérettel kombinálva ez az érték eléri a 35 százalékot.

Ez a felfedezés gyengíti azt a korábbi feltételezést, miszerint a karok zsugorodása csupán a gigantikus testméret elkerülhetetlen mellékterméke, azaz egyfajta aránytalan növekedési sajátosság lett volna. Ha ugyanis a méretnövekedés önmagában elegendő ok lenne, akkor a T. rexhez hasonló súlycsoportú, de növényevő vagy mindenevő Deinocheirusnak sem lennének hatalmas, fejlett karjai.

Milyen íze lehetett a dinoszauruszoknak? Ehetnénk egyáltalán belőle? Bár a dinoszauruszok több mint 60 millió éve kihaltak, a legközelebbi ma élő rokonai alapján következtethetünk arra is, vajon milyen lehetett az őslények húsa.

Az elméletet támogató szakértők szerint a ragadozó theropodáknál a koponya vált az elsődleges fegyverré a nagy testű zsákmányállatok elejtése során. Ahogy az evolúció során a harapóerő növekedett és a rágószervek megerősödtek, a mellső végtagok aktív szerepe fokozatosan elenyészett, így azok mérete is redukálódott. A kutatók rámutattak, hogy ez a folyamat nem fordítva zajlott le, hiszen a gyenge koponyával és csökevényes karokkal rendelkező ragadozók komoly evolúciós hátrányba kerültek volna.

Bár a paleontológiában a közvetlen kísérletezés hiánya miatt nehéz teljes bizonyosságot szerezni, a statisztikai összefüggés rendkívül erős a két anatómiai bélyeg között. A jövőben további kutatások, például a karok izomzatának változását vizsgáló elemzések árnyalhatják tovább ezt a képet, ugyanis a rövidebb végtagok fejlődésének pontos háttere mögött még állhatnak eddig fel nem tárt evolúciós tényezők is.

Az eddigi adatok mindenesetre egyértelműen arra utalnak, hogy a természet a brutális erejű állkapcsokat részesítette előnyben a hatékony kapaszkodókarokkal szemben.

(Forrás: IFL Science, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

8 méteres, rejtélyes „oszlopok” uralták a Földet a fák előtt 400 millió éve – most kiderült, hogy mik voltak valójában Mintegy négyszázmillió évvel ezelőtt, jóval a fák megjelenése előtt rejtélyes, akár nyolcméteres magasságot is elérő élőlények uralták a szárazföldet – 165 éve próbálnak rájönni, hogy mik lehettek pontosan. Úgy tűnik, most kiderült.

Sokkal durvább lehet egy extrém napvihar társadalmi hatása, mint a hálózatok leállása: megnézték, mi vár ránk Bár az űridőjárás legsúlyosabb forgatókönyvei elsősorban a technológiai infrastruktúrát fenyegetik, egy friss brit jelentés arra figyelmeztet, hogy a láncreakcióként fellépő emberi reakciók és a dezinformáció akár komolyabb társadalmi válságot is előidézhetnek, mint maguk a fizikai károk.

A Föld szinte minden nyomot eltüntetett, de ez a 3 milliárd éves kráter túlélte Egy nyugat-ausztráliai sivatag mélyén fekvő geológiai képződmény részletes vizsgálatával a kutatóknak sikerült pontosan meghatározniuk a Föld eddigi legidősebb ismert becsapódási kráterének korát.