A vizeletet felhasználják már most a Nemzetközi Űrállomáson is, igaz elég fantáziátlan módon: ezt isszák (természetesen csak alapos szűrés-tisztítás után). A sárga folyadék azonban egy csomó minden másra is jó lehet a Holdon. Az egyik felhasználási terület az építkezés lehet.

A Hold ugyan nincs túl messze (legalábbis a NASA következő, tervezett céljához, a Marshoz képest), mégsem túl olcsó ideszállítani bármit is. Szerencsére a Földünk állandó társán akadnak használható anyagok: a holdpor remek építési alapanyag lehet, és az égitest déli sarkán jég is akad, melyből fogyasztható víz vagy akár rakéta-hajtóanyag is előállítható.

A vizelet egy európai tanulmány kapcsán jön a képbe. Az emberi szervezet számára immár felesleges folyadék ugyanis nem csak vizet tartalmaz, de karbamidot (urea) is. A karbamid „a szervezetben lévő fehérje nitrogéntartalmának lebomlási terméke”. Ha pedig ezt a karbamidot holdporral keverjük, akkor remek alapanyagot nyerhetünk építkezésekhez.

A karbamid és a holdpor vegyítéséből keletkező geopolimer ugyanis a betonhoz hasonló tulajdonságokkal bír.

A Földön a geopolimer a hagyományos beton környezetbarát változata. A betonhoz szükséges cementet ugyanis csak magas hőfokon lehet előállítani, ami művelet természetesen rendkívül sok szén-dioxid emisszióval jár. A geopolimer viszont nem ennyire energiaigényes, ami már csak azért is jó dolog, mert ha valamiből, energiából egész biztosan nem áll majd rendelkezésre végtelen mennyiség a Holdon.

Természetesen a folyamatot nem úgy kell elképzelni, hogy az egyik asztronauta pisil egyet, a másik pedig gyúr egy téglát a tócsából. A Holdon az építkezés ipari 3D nyomtatók segítségével fog történni. A nyomtatás maga azonban rendkívül vízigényes folyamat, és a karbamid épp ezt a vízigényt tudja némileg mérsékelni.

A karbamid tehát folyósítószerként működhetne, és az elképzelést már tesztelték is holdporral.

Az elképzelés földi környezetben legalábbis működött. A kísérletet szobahőmérsékleten, nyílt területen végezték, de a 3D nyomtatás nehézkesebb lehet a Holdon, ahol alacsony a tömegvonzás és vákuum van. Ráadásul a pisiből készített geopolimernek ki kell bírnia a Hold szélsőséges hőingadozásait is. A most következő tanulmányok éppen azt vizsgálják, hogy a karbamid így is helyt áll-e, illetve, hogy a nyert anyag véd-e esetleg a sugárzástól is.

Mivel a Holdnak nincs légköre, ezért a sugárvédelmet is mesterségesen kell megoldani.

A karbamiddal készített geopolimer ötlete azonban elképzelhető, hogy csak papíron működik. A tanulmányt azzal is kritizálták például, hogy egyszerűen nem lesz a Holdon elég karbamid azon egyszerű ok miatt, hogy annyian sosem fognak ott pisilni. Ha pedig a NASA nem küld vizelettel teli tartályokat a Földről (feltehetően nem fog), akkor ez a módszer nem fog beválni.

Egyelőre tehát nem biztos, hogy ha várat másfajta anyagból nem is, vizeletből lehetséges holdbázist épteni. A vizeletnek azonban lehet több felhasználási módja is: meg is lehet ugye inni, illetve a benne előforduló ammónia, szén-dioxid és bizonyos mikrobák miatt akár trágyázásra is használható, ha valaki szeretne magának a Holdon egy kiskertet.

Talán hihetetlen, de 2018-ban műholdakon már teszteltek pisialapú mikrokertészet Föld körüli pályán.

(Kép: Flickr/Nguyen Tuan Anh/Mario Reinisch, Pixabay)