Mit élnek át az űrhajósok, mikor újra belépnek a Föld atmoszférájába?
2020 / 08 / 25 / Justin Viktor
Mit élnek át az űrhajósok, mikor újra belépnek a Föld atmoszférájába?
Az asztronautákat világűrbe juttató rakéta-kilövések sajtója kitűnő. Rendszeresen tízezrek nézik végig a hosszas várakozással kezdődő folyamatot, ám valahogy a visszatéréseknél másképp mennek a dolgok. Kifejezetten ritkák az olyan videók, melyek a visszatérő-modulból mutatják meg, mit jelent ez az élmény az űrhajósok számára. Viszonylag értelmetlen az összehasonlítás, de ha egy utasszállító repülőgép ablakából látnánk ugyanezt, valószínűleg nagy bajban lennénk.

A visszaút mindig gyorsabb

A repülőgépekkel kapcsolatban azt tartja a bölcsesség, hogy nem kell aggódni, mivel még sosem maradt egy sem odafent, ami felszállt, az le is száll egyszer. Bár az űrhajók opciói e tekintetben gazdagabbak, de azért az űrhajósok jó esetben minden alkalommal visszatérnek a földre, és amikor ezt megteszik, újra be kell lépniük a Föld légkörébe. Amikor elérik a légkört, már minden igen gyorsan történik. Milyen gyorsan? Ilyen gyorsan.

Amikor a visszatérő-modul lekapcsolódik a Nemzetközi Űrállomástól, kezdetben 27 ezer 358 kilométer/óra sebességgel haladnak, majd a Föld légkörét elérve ez a sebesség jelentősen csökkenni kezd, amit a súrlódás idéz elő.

A  légkör első érintésétől számított nyolc percen belül a modul lelassul, körülbelül 804 kilométer/óra sebességre, a videóban látható szálló szikrákat pedig az 1648 Celsius fokos hő okozza, mely a kompresszióból és kisebb mértékben a súrlódásból keletkezik.

Az űrhajósokat ezalatt egy hővédő pajzs védi, amely a föld felé néz, ahogy a kapszula ereszkedik. Nem sokkal ezután több ejtőernyő nyílik ki és a leszállómotorok is bekapcsolnak, amivel a jármű óránként körülbelül 5 kilométer/órás sebességre lassul, mielőtt landolna valahol Kazahsztán sztyeppéin.

Dupla vagy semmi

A folyamat igazi veszélyét az adja, hogy nem lehet megszakítani vagy újra próbálkozni vele, ha egyszer elkezdődött, végig kell csinálni, miközben ez az űrrepülés egyik legkritikusabb fázisa. 

A légkörbe való belépésről akkor beszélhetünk, ha a kapszula keringési pályája a 100 kilométer magasságban húzódó Kármán-vonal alá süllyed. A levegő áramlása ekkor hiperszonikus. A légellenállás a levegő sűrűségével, a sebesség négyzetével és a test ellenállás-felületével arányos, a termelődő hő pedig a levegő sűrűségével, a sebesség köbös hatványával és egy, az alaktól függő tényezővel arányos. A légellenállás és a termelődő hőmennyiség 60–90 kilométeres magasság között a legnagyobb.

A Föld légkörébe visszatérő modul nem függőlegesen zuhan, hanem vízszintesen halad, hatalmas mozgási energiáját először is hővé kell alakítania, hogy lelassulhasson. A modul körül a súrlódás ionizálja a légkört, plazma keletkezik, és ezért lép fel a híres, néhány percekig tartó rádiócsend, melynek során a modullal elektromágneses hullámokkal nem lehet kapcsolatot teremteni.

Belépési folyosó

Ekkor már a belépési folyosóban, egy olyan láthatatlan de jól definiált térben halad, amit leszálló pályájának paraméterei, és annak megengedett szélső-értékei jelölnek ki a biztonságos leszállás érdekében.

Ha a modul kilépne a belépési folyosóból, vagy elégne a légkörben fellépő súrlódás miatt, vagy visszapattanna a légkörről a világűrbe. A belépési folyosó belépési szögtűrése általában kb. +- 0,5 és 1,5 fok között van, a modul tömegétől és sebességétől függően.

(Forrás: NASA, Wikipédia Kép: Pixabay)


 


Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.