„Csak derült ég és nagyon alacsony keleti horizont kell” — mondta Zhang. „Nem lesz látványos, inkább egy kis paca, de napok alatt egyre feltűnőbbé válik.”

A júliusi felfedezés óta kiderült, hogy az égitest több mint 210 ezer km/h sebességgel száguld szokatlanul lapos, közel egyenes pályán. Perihéliumát október 29-én érte el, nagyjából 210 millió km-re a Naptól. A napközelség előtt gyors fényesedést és a Napnál kékebb színt észleltek – ez gázkibocsátásra utalhat, de ehhez még több adat kell.

A nagy műszerek ideje drága, ezért Zhang kisebb műszerrel végzett „próbafutamokat”: Halloweenkor kapta el, amikor kb. 16 fokra látszott a Naptól és éppen pirkadt.

Most jön az izgalmas rész: az üstökös észak felé emelkedik, egy héten belül már 25–30 fokra távolodhat a Naptól, így világszerte több nagy távcső is követheti.

Avi Loeb szerint épp ezért közel az igazság órája. Mint írja, a Webb-távcső 150 kilogramm/másodperces tömegvesztést mért a 3I/ATLAS-nál, amely a 2025 októberét megelőző öt hónapban nem járt kimutatható nem-gravitációs gyorsulással. Ebből a szerző legalább 33 milliárd tonnás össztömegre következtet, a körülötte lévő sűrű felhő pedig legalább 5,5 milliárd tonna lehet.

Ha tehát a most, a napközelség környékén észlelt nem-gravitációs gyorsulást valóban üstököspárolgás okozza, akkor 2025 novemberében és decemberében masszív gázfelhőnek kellene látszania.

A 3I/ATLAS 2025. december 19-én közelíti meg legjobban a Földet, 269 millió kilométerre, amikor földi távcsövek, valamint a Hubble és a Webb is optimálisan megfigyelhetik. Az IAWN 2025. november 27. és 2026. január 27. között kampányszerűen megfigyeli.

Ha pedig nem észlelnek nagy gázfelhőt, akkor a gyorsulásra a párolgás nem elégséges magyarázat; ez felvetheti valamiféle hajtóműre utaló, technológiai jel lehetőségét.

Mint Loeb hozzáteszi, mindez kísértetiesen hasonló az 1I/‘Oumuamua esetéhez, amely szintén nem-gravitációs gyorsulást mutatott látható por vagy gáz nélkül, és jobb híján „sötét üstökösként” címkézték — ami Loeb szerint oximoron.

(Kép: az üstökös 3I/ATLAS a kép közepén látható fényes fehér pont, míg a fölötte lévő pont valójában egy csillag, amely azért tűnik elnyújtottnak, mert az üstökös elmozdult a felvétel közben, forrás: Qicheng Zhang / Lowell Obszervatórium)