2025 szeptemberében William Kretschmer és kollégái a Quantinuum H1-1 csapdázott ionos gépén mutatták be az eredményt.

A csapat egy, memóriaigényre kihegyezett feladatot konstruált, amelynél bizonyítható, hogy a leghatékonyabb klasszikus algoritmusnak a feladat paramétereitől függően 62 és 382 bitnyi állapotot kell megőriznie. A kvantumgép ezzel szemben mindezt 12 qubittel oldotta meg. Ez az „információs fölény” immár nem feltételezésekre épül: nincs szükség bonyolult sejtésekre a klasszikus számítógépek korlátairól. A kísérletet a Quantinuum H1-1 rendszeren futtatták, amely átlagosan ~99,941%-os kétqubites kapupontosságot mutatott.

A sokat emlegetett „kvantumfölény” persze most sem azt jelenti, hogy a kvantumgépek ettől varázsütésre mindenben gyorsabbak lennének a hagyományos társaiknál. Azt jelenti, hogy létezik egy jól definiált, ellenőrizhető feladat, amelyen a kvantumos erőforrás-előny feltétlenül észrevehetően megjelenik.

A kvantumos személyi számítógép tehát nem került közelebb, nem egy új technológiai ugrásról beszélünk. Viszont most először szilárd bizonyítékunk van rá, hogy a Hilbert-tér exponenciális bősége nemcsak elmélet – hanem mérhető, valódi előny bizonyos feladatokban. Mondhatni, kézzelfoghatóbb lett a kvantumszámítógépek mögötti ígéret.

(Forrás: NS, kép: Quantinuum)