Ha az ember egyszerre szeretne sétálni és közben beszélgetni valakivel, az valószínűleg minden gond nélkül sikerülni fog neki. Ha szimultán akar autót vezetni és telefonálni, az már nehezebb feladat, nem is ajánlott különösebben nagy forgalomban. Míg a multitasking, vagyis egyszerre több feladat elvégzése csábító lehetőségnek tűnik, amivel a reményeink szerint sok időt megspórolhatunk, valójában az agyunk nehezen boldogul azzal, ha egyszerre túl sok munkával bízzuk meg és gyakran kell váltania az eltérő feladatok között:

ilyen esetekben a folyamat végén akár 40%-kal is lerövidülhet a produktívan eltöltött idő hossza,

pontosabban, ennyit veszíthetünk azokkal a mentális blokkokkal, amelyek a figyelmünk másik feladatra való összpontosítása során lép fel - derült ki David Meyernek, a Michigan Egyetem professzorának tanulmányából.

A váltás ára

Meyer Joshua Rubensteinnel és Jeffrey Evansszel 2001-ben publikálta kutatási eredményeit a feladatok közötti váltás során lezajló kognitív folyamatokról, amelyek, a megfigyeléseik szerint, nem járulnak hozzá a produktívabb munkavégzéshez, inkább akadályt jelentenek az agynak, amelyek, még ha kis mértékben is, de lassítják a kivitelezést és végeredményben rontják a teljesítményt. A kutatók switch costnak, vagyis az átváltás árának nevezték a jelenséget, amely a produktív tevékenységekkel töltött időt töredékére csökkentheti, ha sok vagy bonyolult elvégzendő feladatot vállal az ember egyszerre.

"Az emberek egy munkakörnyezetben, mikor egy szerkesztőprogramon dolgoznak, és ezzel egyidőben telefonhívásokra kell, hogy válaszoljanak, vagy a munkatársaikkal és főnökeikkel beszélnek - állandóan átkapcsolnak.

Ha nem tudnak legalább egyszerre tíz percig koncentrálni, az 20-40%-os veszteséget jelenthet a vállalat számára a potenciális hatékonyság tekintetében" - magyarázta Meyer a kutatás kapcsán a CNN-nek - "Lényegében rövid ideig alkotói válságot élünk át, mikor egyik feladatról a másikra haladunk."

Az átváltás ára a tevékenység komplexitásával egyenes arányban növekszik, és az új feladatra vonatkozó szabályok előhívása nehezebben megy, ha ismerős tevékenységről ismeretlenre kapcsol az ember, mint ha fordítva teszi. A mentális blokk, vagyis a rövidke szünet a feladatokra való koncentrálás között két lépésből tevődik össze az agy számára: az első a cél megváltoztatása, a második az új célhoz szükséges szabályok aktiválása. Ezek valójában pillanatok alatt lezajlanak, de ha túl sok a figyelemelterelés, akkor összességében, a hosszú munkaórák alatt, jelentős mennyiségű időt elpazarolhatunk vele.

A hatékony figyelemmegosztás receptje

Marc Coutanche, a Pittsburghi Egyetem pszichológia professzora szerint a számítógépes nyelvezetből átvett kifejezéssel multitaskingnak nevezett tevékenység elsősorban akkor jelent problémát az agynak, ha azonos területeket kell munkába állítania a feladatok elvégzéséhez. A megosztott figyelem sokkal hatékonyabb lehet, ha teljesen eltérő agyi régiók bevonásával zajlik, mivel ekkor a folyamatos átkapcsolásra nincs szükség, a tennivalókat párhuzamosan is végezheti a kognitív rendszer.

"Képzeljünk el egy áramkört, amelyen számos kimenet és bemenet található, de ezek ugyanazokat a vezetékeket használják"

- mondta Coutanche a Popular Mechanicsnak. Ez történik abban az esetben, ha az agynak ugyanabból a forrásból kell merítenie, például, ha egyszerre akarunk olvasni és hallgatni valamit, mivel mindkettő a nyelvi központ használatát igényli. Ilyenkor következik be az előbb részletezett átváltás folyamata, de ha olyan feladatokat végzünk, amelyek egyike a jobb, a másik a bal agyfélteke bizonyos részének aktiválásával jár, akkor könnyebb az agy dolga és jobban működik a multitasking a pszichológus szerint.

A csapból is zaj folyik

A modern világ, a mindenhová beférkőző és állandó készenlétben álló technológiával és zajjal, még több feladatot ró az agyra és még sokkal több lehetőséget kínál a figyelem megosztásának gyakorlására, mint a régi, internet-, közösségi média-, vagy akár televíziómentes idők. A média multitasking nevű jelenség, mikor valaki rendszeresen egyszerre használ különféle hírközlési csatornákat, és egyidejűleg próbál meg fogyasztani többféle tartalmat (például tévét néz és közben a világhálón is keresgél), az az átváltás árát meglepő módon még inkább megnöveli, ami azt jelenti, hogy ahelyett, hogy megszokná az agy a folyamatos átkapcsolás gyakorlatát és ügyesebbé válna benne, valójában egyre rosszabb lesz a teljesítménye.

Erre jutottak a Stanford Egyetem kutatói, mikor olyan alanyokat vizsgáltak, akik a média multitaskingot magas szinten művelték, vagyis hajlamosabbak voltak arra, hogy a különböző eszközöket: tévét, zenecsatornákat, telefont, internetet, nyomtatott sajtót vagy éppen a videojátékokat sokat és akár egyszerre használják. A kísérlet során ezek a résztvevők a többi csoport tagjaihoz képest rosszabbul teljesítettek a feladatok közti átváltásban a megosztott figyelmet igénylő tesztek alatt, a kutatók szerint azért, mert alapvetően máshogy működnek bennük az információfeldolgozási folyamatok, mint a többi emberben: a média multitasking miatt a kognitív rendszerük sokkal kevesebb zajt és lényegtelen ingert szűr ki a környezetből, ami hátrányt jelent, mikor koncentrációra lenne szükség egy tennivaló elvégzésénél.

Mivel a multitasking esetében is szerepet kap a koncentráció, akkor, mikor a figyelmet egyik tennivalóról a másikra helyezi át az agy, így náluk még az átváltás ideje is megnövekszik. A kutatók azonban fenntartják a lehetőségét annak, hogy a szimultán médiafogyasztás, az állandóan áramló információtömeg befogadása tartogat előnyöket is az agy számára, csak nem a koncentráció területén.

"Az eredmények arra utalnak, hogy a súlyos média multitaskingot végző embereket megzavarja a többcsatornás hírközlési folyam, amit fogyasztanak, vagy, más szemszögből nézve, azok, akik ritkábban osztják meg a figyelmüket, azok hatékonyabbak abban, hogy szándékosan helyezzék valahova a figyelmüket a zavaró tényezők közepette is.

Ez lehet egy orientációval kapcsolatos különbség, nem pedig hiányosság, vagyis[...] lehetséges, hogy a jövőben a magasabb rendű tudatossággal foglalkozó tesztek az előnyöket is felfedik." - írják a tanulmány eredményeinek összegzésében.

A figyelem megosztása mára már jóformán észrevétlenül a hétköznapok szerves részévé vált, annak ellenére, hogy az agyunk nem feltétlenül alkalmas ennek a tevékenységnek a tökéletes megvalósítására, de ha észrevesszük a kiégés jeleit, vagy azt, hogy úgy érezzük soha nem végzünk a feladatainkkal, annak ellenére, hogy egyszerre próbálunk mindent megcsinálni, vannak módszerek, amit alkalmazhatunk: tudatosan koncentrálhatunk mindig az adott feladatra vagy megpróbálhatjuk kizárni, akár fizikálisan, a zavaró tényezőket.

A Stanford kutatói szerint azonban akárhogy is tekintünk a multitaskingra, lehetséges, hogy a médiafogyasztási szokások változásának következményeivel sokan nem boldogulnak majd. Márpedig ezeknek a hatásoknak a megértése "kritikus ügy a 21. század mentális folyamatainak megismerése tekintetében."

(Fotó: Pixabay/QuinceCreative, Getty Images/Alan Thorton, Pxhere/Tmaximumge)