Kétszer próbálta eddig fellőni a NASA az SLS-t, vagy a sajtóban elterjedt nevén a „holdrakétát”, de mindkétszer sikertelenül. Ha azonban azt számoljuk, hogy hányszor próbálta eddig teljesen megtankolni az űrhivatal a járművet, akkor már a hatodik kudarcról beszélhetünk – ez utóbbi teszt a wet dress rehearsal, amelynek keretében teljesen feltöltik a rakéta tartályait, majd eljuttatják a technológiai és műszaki előkészületekkel egészen a 10 másodperces visszaszámlálásig. Azonban eddig sikeres wet dress rehearsal tesztre sem került sor az SLS esetében. Az okok kapcsán akad némi egyetértés, amelyről mi is írtunk egy nagyobb cikket:

Csak nem akar összejönni a holdrakéta kilövése – de miért? Tegnap másodszor nem jött össze az SLS startja, vagyis az Artemis 1 első, kritikus lépése ismét nem sikerült. Kérdés, hogy mi állhat a háttérben?

Ha össze akarjuk foglalni a lényeget – az ok a Space Shuttle (magyarosan: űrsikló) programból örökölt, a hidrogén és az oxigén kombinációjával üzemeltetett hajtóművek – a gond ugyanis az, hogy a hidrogén, az univerzum legkisebb eleme lévén nagyon könnyen átjut a legapróbb nyílásokon is, különösen igaz ez a feltöltés során tapasztalható kondíciók – alacsony hőmérséklet, magas nyomás – esetén. Magyarán a hidrogén nagyon jó hajtóanyag, „csak” brutálisan nehéz kezelni. Nem csoda tehát, ha most szűkebb értelemben mindenki a hidrogénre, tágabb értelemben pedig arra a több mint egy évtizedes döntésre koncentrál, mely szerint az SLS-nek az űrsikló hidrogénnel működő hajtóműveit kell használnia.

Mint azt a The Wall Street Journal írja, Bill Nelson, a NASA jelenlegi vezetője, aki korábban politikusként az említett döntés egyik legfőbb szószólója volt, úgy fogalmazott, hogy az eddigi két start elhalasztása volt a jó döntés, és emellett kiállt a hidrogén mellett is. Az akkori döntéssel kapcsolatban így fogalmazott a WSJ szerint:

„A hidrogént (a hajtóanyagként történő felhasználását) nem kérdőjeleztük meg.”

A WSJ megemlíti azt is, hogy a magáncégek által fejlesztett, nagyobb rakéták esetén azonban nagyjából senki sem a hidrogén mellett tette le a voksát. A SpaceX például a Starship Raptor hajtóműveihez folyékony metánt használ. A SpaceX egyébként hivatalosan nem kommentálta a NASA kudarcát a WSJ megkersésére sem, ahogy Jeff Bezos cége, a Blue Origin sem. A Blue Origin New Shepard rakétája amúgy hidrogénnel működik, de ez nem is repül nagyobb magasságokba – az új New Glenn rakéta BE–4 hajtóművei pedig már szintén metánt használnak.

Az iparági szereplők közül így egyedül Elon Musk szólt hozzá bármiféle módon a NASA kudarcsorozatához. Musk a Twitteren kommentelt ahhoz a Chris Berger által írt cikkhez, amelyet az ARS Technika oldalon publikált – a fentebbi cikkünk esetében mi magunk is erre az írásra hivatkoztunk. A cikk ennek megfelelően azt mutatja be, hogy az űrsikló problémái az örökül kapott négy hajtóművön keresztül átöröklődtek az SLS-programra.

Accurate assessment. Raptor design started out using H2, but switched to CH4. Latter is best combo of high efficiency & ease of operation imo.

Delta-v difference between H2 & CH4 is small for most missions, because CH4 tank is much smaller & no insulation is needed.

— Elon Musk (@elonmusk) September 4, 2022

Musk szerint pedig Berger gondolatmenete a helyzet „pontos értékelése” – mint azt a SpaceX feje kifejti, a Raptor hajtómű fejlesztése is hidrogénnel indult, de átváltottak a metánra, mivel ez „utóbbi a nagy hatékonyság és a könnyű kezelhetőség legjobb kombinációja”. Ami az esetleges különbségeket illeti, a hidrogén és a metán közt az elérhető sebesség változás mértékei közti eltérés sem óriási, mivel a metánt sokkal kisebb tartályban lehet tárolni, és külön szigetelésre sincs szüksége (így könnyebb lesz maga az űrhajó is).

Érdekesség, de az Ars Technika cikke röviden kitér Lori Garverre, a NASA korábbi igazgatóhelyettesére, akivel a Space.com által készített interjút a fentebb kattintható cikkünkben mi is összefoglaltuk. Garver az egész Artemis program jövőjét a Starship-ben látja, és szerinte a NASA-nak ki kellene szállnia a rendkívül költséges rakétafejlesztésből, és ehelyett inkább a tudományos kutatásokra kellene koncentrálnia.

Jelenleg a NASA azt próbálja megfejteni, hogy mi okozhatja a szivárgást pontosan. Mint azt a fentebbi cikkünkben is leírtuk, az SLS-t szeptemberben valószínűleg már nem fogják fellőni, mivel a következő indítási periódus bár szeptember 20. és október 4. között lesz, de az akkor induló SpaceX Crew–5 küldetés, melynek célja a Nemzetközi Űrállomás, elsőbbséget fog élvezni. A legesélyesebb legközelebbi időablak így tehát a 27. számú periódus október 17. és 31. közt, ha addig sikerül a hibát kijavítani.