A csillagászok hosszú ideje a Tejútrendszert használják viszonyítási alapként a galaxisok kialakulásának és fejlődésének a tanulmányozásakor. Mivel belülről vizsgálhatjuk, fejlett teleszkópokkal részletes megfigyeléseket végezhetünk különböző hullámhosszokon. Ez lehetővé teszi a csillagok, a gázdinamika és más tulajdonságok páratlan tanulmányozását. Egy friss kutatás alapján azonban, amely a Tejútrendszert 101 hasonló galaxissal vetette össze, a mi galaxisunk valójában nagyon is különleges.

A Satellites Around Galactic Analogs (SAGA) Survey, amely a Tejútrendszerhez hasonló galaxisok vizsgálatát célzó felmérés, nemrég közzétette a harmadik adatgyűjteményét. Ez utóbbi során 378 szatellitgalaxist azonosítottak, amelyek 101 Tejútrendszer-szerű galaxis körül keringenek – és ebből válasz született a nagy kérdésre:

A galaxisunk tipikus vagy inkább egyedi?

Az eredményeket három külön tanulmányban dokumentálták, amelyek a galaxisok tulajdonságainak és viselkedésének eltérő aspektusait vizsgálták.

A Tejútrendszerhez hasonló galaxisok hatalmas sötétanyag-glóriákban alakulnak ki, amelyek az univerzum anyagának jelentős részét alkotják. Bár a sötét anyag láthatatlan és megfoghatatlan, gravitációs hatásai annál inkább felismerhetőek. A kis tömegű szatellit galaxisok megfigyelésével a kutatók épp ezért értékes betekintést nyerhetnek a galaxisképződés folyamataiba. A SAGA felmérés jelentős különbségeket mutatott ki a 101 vizsgált galaxis szatellit galaxisainak a száma között. Míg néhány galaxisnak egyáltalán nem volt szatellitje, másoknak akár 13 is akadt. Érdekes módon a Tejútrendszer a skála alsó részére esik, és mindössze néhány kiemelkedő szatellit galaxissal rendelkezik, mint például a Nagy és Kis Magellán-felhők (LMC és SMC).

Risa Wechsler, a SAGA Survey professzora és társalapítója így nyilatkozott:

“A Tejútrendszer kiváló laboratórium a galaxisok kialakulásának tanulmányozására, de lehet, hogy nem reprezentatív. Az összehasonlítás más galaxisokkal kulcsfontosságú.”

Az egyik tanulmány a szatellit galaxisokban folyó csillagkeletkezésére összpontosított, és arra a megállapításra jutott, hogy a csillagkeletkezés ütemét (SFR) befolyásolja a befogadó galaxis közelsége is. A 100 kiloparszeken belül található szatellit galaxisok alacsonyabb SFR-t mutattak, valószínűleg a sötétanyag-glória gravitációs hatása miatt. Meglepő módon a Tejútrendszer szatellitjei közül csak a Magellán-felhőkben folyik jelenleg is csillagképződés. Ez pedig felveti a kérdést, mi állította le ezen folyamatokat a többi szatellitben.

“Ez a rejtély arra utal, hogy a Tejútrendszer szatellitjei között egyaránt előfordulhatnak régi, inaktív és újabb, csillagkeletkezést mutató galaxisok”

– jegyezte meg Wechsler.

Egy másik tanulmány a SAGA-adatokat számítógépes szimulációkkal vetette össze, hogy pontosítsa a galaxisokban zajló csillagképződés leállására vonatkozó modelleket. Az eredmények jól illeszkedtek a megfigyelésekhez, így megerősítették, hogy csillagképződés üteme az egyes szatellitekben elég változatos képet mutat.

A SAGA Survey azonban mindezzel még messze nem zárult le. A jövőbeni spektroszkópiai vizsgálatok célja, hogy feltárják a sötét anyag és a gázdinamika szerepét a szatellit galaxisok fejlődésében. Ahogy Wechsler megjegyezte:

“A SAGA a galaxisok és az univerzum megértésének mércéjévé vált. Bár már 101 galaxist térképeztünk fel, még rengeteg felfedeznivaló vár ránk.”

(Kép: illusztráció a Tejútrendszerről, forrás: NASA/JPL-Caltech/R. Hurt; SSC/Caltech)