A klasszikus, ropogós hóban lépkedős, ablak előtt dundi hópelyhekkel hullámzós „fehér karácsony” nem csak nálunk ritka jelenség, de a világ számtalan táján is, ahol ezt az ünnepet megülik. Mégis az üdvözlőlapokon meleg fény ömlik szét a puha havas tájon, és valamirevaló karácsonyi film sem működik hó nélkül (a Drágán add az életedet leszámítva persze). Kérdés, hogy honnan ered a havas karácsony képe? Az nyilvánvaló, hogy nem Jézus születésének a körülményeiben rejlik a magyarázat, mert bár időnként Izraelben és Palesztinában (Betlehem város ma Ciszjordániában található) is havazik, ettől függetlenül a népszerű kép a jászolról, a kis Jézusról és a három királyokról kifejezetten hómentes, sivatagi környezetet jelent.
A havas, fehér karácsony irodalmi hagyománya ennek megfelelően nem is a Bibliából, hanem Charles Dickens műveiből ered. Az olyan műveivel, mint a Karácsonyi ének, Dickens lényegében önmaga megteremtette a modern karácsony mítoszát, ennek minden kellékével – és ezek legfontosabbikával, a dunyhás hóval együtt. Érdekes azonban, hogy a fehér karácsony az Egyesült Királyságban sem épp mindennapos jelenség. Az ország meteorológiai szolgálatának jelentése szerint 1982-ben 260 különböző helyszínről jelentették, hogy a talajt hó borítja – ám ez az év számított kivételnek. Jellemzően a szigetországban 20 állomás szokott legfeljebb havazást jelenteni, és azok is inkább január és március között, és csak nagyon alkalmanként decemberben.
Más lehetett azonban Dickens tapasztalata, különösen a gyerekkorában. Charles Dickens 1812-ben született, és ekkor még tartott az az időszak, amit kis jégkorszaknak neveznek. Habár a klimatológusok között ma is vita folyik a kis jégkorszak pontos meghatározásáról, az biztos, hogy az európai gleccserek 1850-ben voltak a leghosszabbak a legutolsó jégkorszak óta, Londonban pedig 1814-ig vásárokat rendeztek a befagyott Temzén. Dickens számára pedig ezek a havas, fagyos gyerekkori karácsonyok meghatározó élményt jelentettek, és az írásaiban ezért hóborította ünnepet ábrázol. Mindehhez az is hozzájárult, hogy az iparosodással együtt Angliában több régi szokás és ünnep kezdett eltűnni. A 19. század elején például Sir Walter Scott és Washington Irving egyaránt gyakran kesergett a régi letűnt szokások felett. Az 1843-ban megjelent Karácsonyi ének azonban beleillesztette, valamint divatossá tette ezt az ünnepet az ipari forradalom Nagy-Britanniájában, ahonnét már ez a kulturális kép terjedt szét az egész világon.
Az Időkép szerint egyébként Magyarországon ismét esélyünk sincs havazásra szenteste.
(Címlapkép/nyitókép: Flickr/ám ă ¶ȑɹɷųƌ ΤΞεЍ♥♥)