Az amerikai űrügynökség majdnem kereken négy éve, 2016. szeptember 8-án indította útjára a kisbusz méretű űrszondát, ami két évvel később, 2018. december 3-án érte el az aszteroidát. Az Osiris-Rex azóta az égitest körül keringett, miközben a NASA mérnökei az űrszonda által küldött képek alapján igyekeztek meghatározni az optimális helyet a landolásra.

Ez nem volt egyszerű, hiszen míg a szakértők arra számítottak, hogy az 500 méteres átmérőjű aszteroidának jelentős része viszonylag sík, és homokhoz vagy kavicshoz hasonló anyag borítja, a fotók alapján világossá vált, hogy a környezet ennél sokkal ellenségesebb, ugyanis a kisbolygó mindenhol hatalmas, akár épületnagyságú sziklákkal van tele. Az űrszondának tehát egy akkora területen kéne landolnia, ami alig nagyobb néhány parkolóhelynél, ez pedig jelentősen megnehezíti a küldetés végrehajtását.

A NASA-nak három próbálkozási lehetősége lesz, ugyanis ennyi nitrogéntartályt vitt magával az Osiris-Rex, amit arra fognak használni, hogy talajmintákat szerezzenek a Bennuból. A nagy nyomású tartályból kiáramló nitrogén a tervek szerint sziklaszilánkokat és a talajt borító port fog felverni, amit az Osirix-Rex a robotkarjában elhelyezett tárolóeszközzel fog begyűjteni. Ha minden a tervek szerint halad, az egész küldetés nem fog tovább tartani 16 másodpercnél, igaz, ezt megelőzően a NASA mérnökeire még vár egy négy órán keresztül tartó, idegőrlő manőver, amelynek során az Osiris-Rex megközelíti a kisbolygót.

Jobbára ártalmatlan, de potenciálisan veszélyes

A Bennu nem akármilyen kisbolygó, hanem úgynevezett potenciálisan veszélyes földközeli objektum, amelynek még arra is van némi esélye, hogy valamikor becsapódjon a földbe. A NASA a becsapódás veszélyét rangsoroló listáján az égitest az előkelő, második helyet foglalja el, és bár annak az esélye, hogy a Bennu valaha is a Földnek csapódna, így is elhanyagolhatóan kicsi, mindössze 0,037%, de a számítások szerint 2175 és 2199 között akár erre is sor kerülhet.

A csillagászok körében viszont nem csak emiatt övezi kiemelt figyelem, hanem azért is, mert a Bennu úgynevezett törmelékhalom aszteroida, ami azt jelenti, hogy nem egyetlen tömbből áll, hanem egy ősi ütközés eredményeként állt össze a gravitációs erőknek köszönhetően. A csillagászok emiatt azt remélik, hogy az aszteroidából származó minták elemzésével értékes, új információkhoz juthatnak a Naprendszer keletkezésével kapcsolatban. A törmelékhalom aszteroidák praktikus szempontból is igen fontosak lehetnek a jövőben, hiszen jellemzően bővelkednek az emberiség számára is értékes anyagokban, mint amilyen a fém vagy a víz, a technológia fejlődése pedig várhatóan már a közeljövőben megnyitja az utat az aszteroidabányászat előtt.

Mi lesz aztán?

Az űrszonda a küldetés végrehajtása után azonnal eltávolodik a Bennutól, viszont év végéig még a közelében marad, mielőtt megkezdené az útját vissza, a Földre. A visszaút a tervek szerint szintén két évbe fog telni, így az űrszonda várhatóan 2023. szeptember 24-én fogja ledobni a mintákat tartalmazó tartályt, amely a utah-i sivatagban fog landolni.

Ahogy a bevezetőben már említettük, nem ez az első misszió, amely aszteroidából nyert talajmintákkal tér vissza a Földre, hiszen bár a NASA eddig még nem csinált ilyet, a japán űrügynökség már két (vagyis inkább egy és háromnegyed) sikeres küldetésen van túl: 2010-ben a Hayabusa űrszonda az Itokawa aszteroidából gyűjtött mintákat, tavaly pedig a Hayabusa-2 hajtott végre hasonló küldetést a Ryugu kisbolygónál. Utóbbi küldetés ugyanakkor még nem zárult le, hiszen a Hayabusa-2 jelenleg még úton van a Föld felé.

A történelmi küldetés legfontosabb pillanatait élőben lehet majd követni a NASA Youtube-oldalán, a közvetítés magyar idő szerint kedd este 11 órakor kezdődik.

(Cnet)