Mégis mozog a Föld – na meg valami az Europa jege alatt. A mozgásra a NASA űrszondája, a Juno adatai alapján lehet következtetni – és ha ez tényleg így van, akkor ez egy felszín alatti óceánból származhat. Mindezt a hamarosan esedékes Europa Clipper küldetés pedig meg is erősítheti vagy éppenséggel cáfolhatja – mivel ezen misszió célja pontosan ennek a lenyűgöző égitestnek az alaposabb feltérképezése. A hírről az IFLScience számolt be.

Az Europa, a Jupiter negyedik legnagyobb holdja, 1610-ben fedezte fel Galileo Galilei. Nevét Európé föníciai hercegnőről kapta. Az Europa nagyobb, mint a Plútó és az Erisz, és kinézete a Merkúrra hasonlít, mivel kőhold kevés kráterrel és felszínén kásás jéggel. Átlagosan 670 900 km távolságra kering a Jupiter körül. Bár a felszíni hőmérséklet legfeljebb −160 °C, feltételezések szerint a jégkéreg alatt egy 90 km mély vízóceán található.

Az Europa közepes átmérője 3121,6 km, sűrűsége 3,014 g/cm³. Felépítése a Föld-típusú bolygókhoz hasonló, főként szilikátalapú kőzetekből áll, külső rétege vízjégből (10–15 km) és folyékony vízből (90 km) áll, belső magja pedig vasból tevődik össze. Felszínének albedója 0,64, ami azt jelenti, hogy a napfény 64%-át visszaveri, így az egyik legvilágosabb hold a Naprendszerben. Az Europa felszíne meglepően sík, bár barázdákkal tagolt, de ezek nem különösebben mélyek. Csak kevés felszíni struktúrát találtak, mely magasabb néhány száz méternél.

A Juno 2022. szeptember 29-i közeli átrepülése szolgáltatta az első részletes képeket a Galileo-misszió 2000-es látogatása óta erről az égitestről. Ezek a megfigyelések több fontos felszíni jellemzőt is bemutattak, amelyek dinamikus, tehát még működő folyamatokra utalnak. Az Europa sima, jéggel borított felszínén meredek falú mélyedések és törésminták fedezhetőek fel a képeken, amelyek az “igazi sarki vándorlás” nyomai lehetnek – ez a jelenség akkor fordul elő, amikor a jeges héj a sziklás belső résztől függetlenül forog, a mögöttes óceáni áramlatok és a Jupiter gravitációs erői által okozott belső melegedés hatására.

Dr. Candy Hansen, a Bolygótudományi Intézet munkatársa szerint az igazi sarki vándorlás kiszámítható törésmintákat hoz létre a jéghéj terhelése miatt. Ezt az elképzelést tovább erősíti, hogy a Juno ilyen mintákat fedezett fel az Europa déli féltekén, jelezve a sarki vándorlás kiterjedt hatását a Hold geológiájára.

A Juno adatai alapján viszont több felszíni minta mögé is kérdőjel kerül. Az Europa felszínén például tehát kevés becsapódási nyom, kráter található, amelyek egyike a Gwern-kráter. Azonban most kiderült, hogy a Gwern-krátert valójában egymást metsző gerincek (hosszanti kiemelkedések) alkotják, amelyek egy optikai illúziót hoznak létre. Vagyis amit korábban kráterként értelmeztek a képeken, valójában a gerincek árnyéka és elrendezése miatt tűnt annak.

Ezen felül újonnan azonosítottak egy képződményt, amit Platypusnak, tehát kacsacsőrű emlősnek neveztek el a hasonlóság miatt – egyébként ez látható a cikkhez tartozó fotón, szóval ki-ki döntse, hogy mennyire emlékeztet ez egy kacsacsőrű emlősre, nem pedig inkább egy jeti lábnyomára mondjuk. Akárhogy is, a Platypust olyan gerincek alkotják, amelyek egy központi mélyedésbe omlanak. A jelenség hátterében valószínűleg az áll, hogy sós vízzel teli pakkok hatoltak be a jégpáncélba, és ott részlegesen megolvasztották azt. Ezek a pakkok a jég felszíne alatt okozhatnak olvadást, ami a gerincek összeomlásához vezethet a központi mélyedésbe.

A legizgalmasabb új felfedezés azonban a felszínen azonosított sötét foltok, amelyek kriovulkáni tevékenységből származhatnak. Ha ez megerősítést nyer, akkor a jövőbeli küldetések, mint például az Europa Clipper, ennek segítségével mintát vehetnek a felszín alatti óceánból, ha keresztülrepülnek ezeken a csóvákon és összegyűjtik a jégszemcséket. Ez nagy könnyebbséget jelentene a misszió szervezés számára, mivel így az óceán tanulmányozásához még landolni sem kellene, nemhogy megfúrni a jégpáncélt.

(Kép: A Platypus, tehát kacsacsőrű emlős nevű felszíni képződmény: a sárgával körvonalazott területet a kék színnel jelölt gerincek fogják közre, forrás: NASA/JPL-Caltech/SwRI)