A skandináv mitológia viharistene nemcsak a csütörtöki nap elnevezésével hagyott kitörölhetetlen nyomot a kultúránkban, hanem egy látványos égi objektum is az ő nevét viseli. A köznyelvben csak Thor sisakjaként emlegetett NGC 2359 jelű kozmikus gázfelhő jellegzetes, szárnyas fejfedőre emlékeztető formájával hívja fel magára a csillagászok figyelmét. Ez a monumentális képződmény még az északi istenek mércéjével mérve is hősies méretekkel büszkélkedhet, hiszen átmérője megközelítőleg harminc fényévre tehető.

A Földtől nagyjából 15 ezer fényévnyi távolságra, a Nagy Kutya csillagkép irányában elhelyezkedő objektum valójában egy hatalmas csillagközi buborék. A formáció központjában egy rendkívül forró, óriási tömegű, úgynevezett Wolf-Rayet-csillag található, amelyből folyamatosan nagy sebességű csillagszél áramlik ki. Ez a pusztító erejű gázáramlat fújta fel a környező anyagot a képeken látható, különleges formájú buborékká. A kutatók szerint a központi égitest jelenleg a csillagfejlődés egy igen rövid, instabil szakaszában jár, amely közvetlenül megelőzi a szupernóvafázist.

A látványos égi alakzat sorsa tehát már meg van számlálva: a számítások alapján a sisak szívében lévő hiperaktív óriáscsillag az elkövetkező néhány ezer éven belül egy grandiózus szupernóva-robbanás keretében fog megsemmisülni, végleg átírva ezzel a kozmikus környezet arculatát.

(Forrás: NASA Astronomy Picture of the Day, fotó: Josep Drudis, Christian Sasse)

Ez is érdekelhet:

Mintha a világűr viccelne a kutatókkal: Rejtélyes jelet fotózott a James Webb egy haldokló csillagnál A James Webb űrteleszkóp legújabb felvétele nemcsak a csillagászat egyik legnagyobb rejtélyét ábrázolja lenyűgöző részletességgel, de mintha maga a világegyetem is egy stílusos poénnal üzent volna a kutatóknak.”

{

Hatalmasat tévedtek a kutatók: összeomlott a legfontosabb bizonyíték az élet utáni hajszában a Jupiter rejtélyes holdján A Jupiter jeges holdját régóta a földön kívüli élet egyik legígéretesebb helyszínének tartják, de egy friss elemzés most megkérdőjelezi az egyik legfontosabb bizonyítékot az Europa lakhatóságával kapcsolatban.