A Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium asztrofizikusa, Doris Arzoumanian által vezetett kutatócsapat a meteoritok izotópos vizsgálatával jutott erre az eredményre, amelynek során azt fedezték fel, hogy a kőzetekben található radioaktív alumínium mennyisége nem egyenlően oszlik el. Ebből arra következtettek, hogy az alumínium-26 izotóp nem a Naprendszerben keletkezett, hanem máshonnan került oda, mintegy 4,6 milliárd évvel ezelőtt. Ez azért fontos, mert a meteoritok olyan aszteroidákból származnak, amelyek alkotóelemei már a Nap és a bolygók kialakulásakor is jelen voltak a Naprendszerben, így az összetételükből következtetni lehet arra is, hogy milyen hatások érték a Naprendszert annak evolúciója során.

Az Astrophysical Journal Letters című folyóiratban áprilisban publikált tanulmány szerint a jelenségre a legvalószínűbb magyarázat egy szupernóva-robbanás lehet. Ez a jelenség akkor következik be, amikor egy csillag kifogy a nukleáris fúziót biztosító üzemanyagból, és a gravitációs erő hatására összeomlik, ennek következtében pedig a csillag belsejében található nehezebb elemek kilövellnek a világűrbe, és később újabb csillagok keletkeznek belőlük.

Egy ilyen szupernóva képes lehet arra, hogy elpusztítson egy formálódó csillagrendszert, a kutatók feltételezése szerint pedig a Naprendszert csupán a fiatalsága menthette meg a megsemmisüléstől. A születő csillagokat sűrű molekuláris gázfelhő (úgynevezett csillagbölcső) veszi körbe a keletkezésük során, a tanulmány szerzői pedig azt feltételezik, hogy a rendkívül sűrű anyagszálak egyfajta takaróként védték a Naprendszert attól, hogy a nagy energiájú robbanás kárt tegyen benne.

A Naprendszert egyébként rendszeresen érik el szupernóvák, számítások szerint az elmúlt 11 millió évben mintegy 20 szupernóva-robbanás is történt Földhöz 300 parszeknél (azaz 978 fényévnél) közelebb. Ezek a robbanások általában nem járnak komoly következményekkel, noha a kutatók valószínűsítik, hogy legalább egy kihalási eseményért egy ilyen szupernóva-robbanás lehetett a felelős. A legfrissebb kutatások szerint komoly károkat a 160 fényévnél közelebbi szupernóvák okozhatnak a Földön, ahhoz pedig, hogy tömeges kihalási hullámot idézzen elő, a szupernóvának 30 fényévnél közelebb kell lennie a bolygónkhoz.

(Universe Today, Live Science, Borítókép: Andrzej Wojcicki/Getty Images)