A Hold számos erőforrás kincsesbányája, sok más anyag mellett hélium-3-ból is bőségesen tartalmaz készleteket. Az 1939-ben felfedezett hélium-3 a hélium könnyű, stabil izotópja, amelyet két proton és egy neutron alkot, és ami különleges tulajdonságai miatt különösen keresett alapanyag lehet többek között a fúziós erőművek fejlesztésének terén is. A nem-radioaktív izotópot a deutériummal együtt felhasználva olyan üzemanyag hozható létre, ami nem generál neutronokat - ez nagy előnyt jelenthet a fúziós folyamatok során. A NASA már 1988-ban megemlítette egy jelentésében a hélium-3 ígéretes felhasználási módját a fúzió terén, sőt, azt is felvették, hogy az anyagot a Holdról lenne a legcélszerűbb beszerezni, hiszen ott jóval több található belőle, mint a Földön. A NASA a nyolcvanas években úgy gondolta, hogy a hélium-3 kitermelése a Holdon működőképes megoldás lehet, viszont ahhoz, hogy a bányászat megvalósítható legyen, nagyszabású technológiai fejlesztésekre van szükség.

“A He-3 jelentős előnyöket biztosít a fúzióban a tríciumhoz képest, a reaktor hosszabb ideig tartó működőképessége, a csökkentett radioaktív-hulladék, a nagy hatékonyságú átalakítás révén”

- írta a NASA.

Volt azonban valaki, aki személyesen is a hélium-3 holdi bányászata mellett foglalt állást, és szorgalmazta az ügyet: Harrison H. Schmitt geológus, az Apollo-17 űrhajósa. Schmitt 1988-ban írt arról, milyen gazdasági előnyöket rejthet a holdi hélium-3, amely felhasználása az űrprogramok igazi aranykorát hozhatná el, elegendő energiával a Marsra tartó utakhoz is.
Az Apollo-program végére az emberiség - és különösképpen az Egyesült Államok - egészen közel került ahhoz, hogy kutatóközpontokat és állandó űrállomásokat építsen ki a Holdon és alacsony Föld körüli pályán, valamint a század végére eljuthasson a Marsra is - fejtette ki a geológus 1988-as tanulmányában.

“Ezt a lehetőséget nem ragadtuk meg. Következésképpen a jelenlegi generációra hárul a feladat, hogy újra lángra lobbantsák John F. Kennedy fáklyáját az űrért.

Ennek a fáklyának az érzelmi és gazdasági energiáját a hélium-3 szolgáltathatja, ami ritka a Földön, de az Apollo-űrhajósok és - tudósok felfedezték és mintát is vettek belőle. A hélium-3-at és a létrehozásának sok más potenciálisan értékes melléktermékét folyamatosan plántálja a holdi talajba a napszél.” - magyarázta Schmitt, aki szerint a Holdról érkező hélium-3-mal működő fúziós erőművek a teljes emberi civilizációt el tudnák látni elektromos energiával, miközben a “civilizáció a csillagok felé halad”. A kutató által idézett becslések szerint a holdi hélium-3 leszállítása a Földre (a 21. század első felében) körülbelül tonnánként 1 milliárd dollárba kerülne. “Ez nagyjából megfelel hordónként 7 dolláros olajárnak a mai árfolyamon.” - mondta Schmitt, mivel jóval kevesebbet kell használni belőle az energiatermeléshez.

Harrison H. Schmitt az eltelt évtizedekben sem adta fel a hélium-3 holdi bányászatának álmát, olyannyira nem, hogy 2020-ban a Blue Origin korábbi elnökével, Rob Meyersonnal, valamint a cég New Shepard rakétájának fő tervezőjével, Gary Lai-jal együtt megalapította az Interlune-t azzal a céllal, hogy beindítsák a holdi termelést. Ami a nyolcvanas években még inkább csak koncepciónak tűnt, az mára technikailag kivitelezhető megoldássá nőtte ki magát az alapítótagok szerint, és a cég valóban folyamatosan fejleszti is a hélium-3 kitermeléséhez nélkülözhetetlen technológiákat.

Az Interlune Harvester elnevezésű rendszer az első lépéstől az utolsóig, tehát az ásástól a szétválogatásig képes arra, hogy autonóm üzemmódban végezze a munkát, és a holdi tájon szépen megművelt “termőföldeket” alakítson ki. Az Interlune elmondása szerint a kitermelés után a robot el is egyengeti a talajt, így az ahhoz hasonlóan fog kinézni, mint a felszántott földek, és “szántás” közben szenzorokkal és radarokkal tervezi meg az optimális utat. Egy gép óránkét 100 tonna regolitot tud felásni, amit fel is dolgoz, majd visszahelyez a felszínre. A kiszortírozott, tehát feldolgozásra alkalmas anyagból többféle hasznos összetevőt nyernek majd ki, többek között hélium-4-et, hidrogént és hélium-3-at.

Az Interlune a kivonáshoz szükséges berendezés prototípusát 2023 februárjában tesztelte először, idén május elején pedig a Vermeer Corporationnal együttműködésben bemutatták az Interlune kotrógép teljes méretű, működőképes prototípusát, amelynek kisebb változatát tavaly már tesztelték. A gépezet a tervek szerint folyamatosan működik majd a munkaidő alatt, megállások és szünetek nélkül, az energiahatékonyság érdekében. A kotrógép csak az első fázist jelenti a teljes rendszer megalkotásában, és arról egyelőre nem esett szó, hogy a Holdon mikor próbálják ki az eszközt, de az Interlune szerint a rendszernek a hélium-3 kivonásához szükséges részét földi felhasználásra is lehet alkalmazni.

A hold felszántásának vagy bányászatának kezdete még ezekkel a fejlesztésekkel együtt is távoli jövő ígéretének tűnik, de az Interlune valójában az egészen közeli évekre tervezi a projekt beindítását:

az első vásárlónak a 2029-től 2035-ig tartó időszakra több ezer liter hélium-3-at biztosít majd a szerződés szerint.

Az első kereskedelmi felvásárlójuk a Maybell Quantum lesz, akik a kvantumszámítógépek hűtésére fogják felhasználni az anyagot. Az Interlune azonban a holdi termelésen kívül a földi hélium-3 kivonásának megújításán is dolgozik, a hélium kriogenikus hőmérsékleten való kezelésével, ezért az ügyfelek ellátásának egy részét ebből a forrásból is fedezhetik. A Maybell Quantum mellett az amerikai kormány is érdeklődik a technológia iránt, és a megegyezés szerint legkésőbb 2029 áprilisában három liter holdi hélium-3-at vesznek majd át az Interlune-tól. A cég elmondása szerint ehhez a három literes mennyiséghez egy akkora területű holdi talajt kell feldolgozni, mint amekkora egy átlagos kerti úszómedence.

(Fotó: Interlune)