A megfigyelések szerint ez az intersztelláris látogató már jóval a felfedezése előtt megkezdte a gázkibocsátást, kómája pedig szokatlanul gazdag szén-dioxidban. Ez ritka, értékes támpontokat adhat ahhoz, hogyan és hol keletkezett ez a távoli vándor.

A 3I/ATLAS-t 2025. július 1-jén észlelték először, a csillagászok pedig még perihéliuma előtt sietve nekiláttak a vizsgálatoknak (2025. október 29-én, amikor a Földről nézve a Nap mögött halad el). Mint utóbb kiderült, a TESS már a felfedezés előtt, a májusi felvételein is megörökítette. Ezután rövid expozíciók összeadásával követni tudták a gyorsan mozgó üstököst, és kiderült, hogy már kb. 900 gigaméter naptávolságnál is aktív volt (ez nagyjából a Föld–Nap távolság hatszorosa). A legtöbb üstökös csak kb. 748 gigaméteren belül „kapcsol be”, így a 3I/ATLAS a szokásosnál jóval korábban ébredt.

Az aktivitás azt jelzi, hogy a felszíni és felszínközeli jég felmelegszik és gázzá szublimál, ködös kómát, később pedig csóvákat hozva létre. A korai aktiválódás arra utalhat, hogy illékony jégfajták dominálnak – és ezt a későbbi mérések meg is erősítették. Augusztus elején a JWST kb. 497 gigaméteres naptávolságnál vizsgálta az üstököst, és feltűnően magas, nagyjából 8:1-es szén-dioxid–víz arányt mért – ez a valaha jelentett legnagyobb CO₂-arányok egyike. Augusztus közepén a SPHEREx 494 és 464 gigaméter között rögzített multispektrális adatokat, amelyek egyértelműen kimutatták a CO₂-t és a H₂O-t a kómában. Bár ekkor nem látszott csóva vagy gázsugár, a kóma mintegy 23 kilométeres sugarú tartományban volt kimutatható, ami erőteljes gáztermelésre utal. Ezektől függetlenül a Hubble-mérések a mag sugarát nagyjából 2,8 kilométeresre teszik – ez sem mindennapos egy csillagközi testnél.

A rendkívül magas CO₂-arány különösen zavarba ejtő. A kutatócsoport szerint „megfigyeléseink összeegyeztethetők egy eredendően CO₂-ban gazdag maggal” – talán mert a 3I/ATLAS a születési korongjában a szén-dioxid-jégvonal közelében alakult ki, vagy a szokásosnál erősebb sugárzás érte. Azt is felvetik, hogy a kómában mért alacsony vízgőz mennyiségét az is okozhatja, ha a hő behatolását a mag belsejébe valami korlátozza, így a víz szublimációja a CO₂-hoz képest alacsony marad.

A megfigyelési geometria rövid távon megnehezíti a dolgunkat – a perihélium a Nap mögött lesz –, ám a Mars körül keringő űrszondák nagyjából ekkor még ráláthatnak. Perihélium után az üstökös a csillagközi tér felé tartó pályaszakaszán elsuhan a Föld mellett; elvben még a Juno is összefuthat vele a Jupiter közelében, jövő márciusban. Egyelőre az arXivon elérhető, még nem lektorált Hubble-, TESS-, SPHEREx- és JWST-eredmények együttese egy olyan csillagközi látogatót rajzol ki, amelynek kémiai összetétele – és viselkedése – jóval bizarrabb, mint vártuk.

Avi Loeb legutóbbi cikkében futólag érinti a fenti anomáliákat, és megemlíti, hogy a Very Large Telescope mérései alapján szokatlan a nikkel-kibocsátás vas nélkül – ez inkább ipari folyamatoknál tapasztalható, mint természetes úton. Emiatt a „Loeb-skálán” jelenleg 4-es kockázati szintre sorolja az objektumot (a 10-es a Földre veszélyes technológiai eszközt jelölné).

(Kép: a 3I/ATLAS üstökösről készült SPHEREx-felvétel, amely legalább egy 348 ezer kilométeres kómát mutat, forrás: NASA/JPL-Caltech)