A Lloyd's Register és a Core Power nevű nukleáris startup együttműködésbe kezdett a Maersk hajózási társasággal, hogy közösen megvizsgálják, milyen szabályozási módosításokra van szükség azon negyedik generációs atomreaktorok bevezetéséhez, amelyek a zéró kibocsátású teherhajók új generációját hajtanák – számol be róla a New Atlas.

1959. július 21-én bocsátották vízre az NS Savannah-t a New York-i Hajóépítő Vállalatnál, amely a nukleáris meghajtású kereskedelmi hajózásnak volt az első, korai fecskéje. A már akkor is drágának számító: 46,9 millió dollárba (mai értéken 495 millió dollár) került hajó az Eisenhower-kormányzat Atoms for Peace programjának a része volt. A Savannah személy- és teherszállító hajóként épült, célja a nukleáris energia kereskedelmi hajózásban történő prezentációja. A lenyűgöző formaterv és luxus kabinok ellenére a hajó mindössze 1962 és 1972 között üzemelt, és jelenleg múzeumhajóként tekinthető meg Baltimore-ban, Maryland államban.

Az nukleáris civil hajózás álma így csak meglehetősen sovány formában valósult meg végül: az elmúlt évtizedekben mindössze négy nukleáris teherhajót építettek, közülük az utolsó az orosz Sevmorput volt, amely főleg az északi-sarkvidéki kereskedelmi útvonalakon közlekedett. A nukleáris hajózás iránti kezdeti lelkesedés idővel főként a teljes életciklus magas költségei, a magasan képzett személyzet szükségessége és a megfelelő kikötői infrastruktúra hiánya miatt lanyhult. Habár ez a három tényező sem elhanyagolható, meglepő módon a legnagyobb kihívást azonban mindig is a bonyolult szabályozások és engedélyezési eljárások jelentették, amelyek miatt a nukleáris teherhajók befektetése mindeddig nagyon kockázatosnak tűnt.

Most viszont, hogy a globális célkitűzések értelmében a hajózási iparágnak 2050-ig szén-dioxid-semlegessé kell válnia, az atomenergia ismét kezdi visszanyerni korábbi báját. Jelenleg a hajózási ipar évente 300 millió tonna fosszilis tüzelőanyagot éget el, ami a világ üvegházhatású gázkibocsátásának körülbelül három százalékát adja. Habár sok alternatíva akad – a klasszikus vitorlások modernizált reneszánszáról épp nemrég írtunk (lenti cikk), a szakértők szerint igazából egy életképes alternatívája akad a mai hajóknak: ezek a negyedik generációs (Gen IV) nukleáris reaktorok.

Kifutott az óceánra Anemos, a világ legnagyobb vitorlás teherhajója Az első út a hatalmas vitorlással az Atlanti-óceán átszelése.

A katonai reaktorokkal ellentétben, amelyeket jelenleg 160 haditengerészeti hajón és tengeralattjárón használnak világszerte, a Gen IV reaktorok jobban illeszkednek a kereskedelmi célú alkalmazásokhoz. Az olyan cégek, mint a TerraPower, a Newcleo és a Core Power, olyan technológiákra összpontosítanak, mint a tóriumtüzelésű olvadt sóreaktorok, az ólomhűtéses gyorsreaktorok és a hélium-gázhűtéses kavicságyas reaktorok, amelyek mind nagyobb biztonságot és hatékonyságot kínálnak.

“A közös tanulmány elindítása egy izgalmas utazás kezdete, amely során felszabadítjuk a nukleáris energia tengeri iparban rejlő lehetőségeit”

– mondta Nick Brown, a Lloyd's vezérigazgatója annak kapcsán, hogy a végső a céljuk a szabályozási nehézségek felszámolása. Ha pedig sikerrel járnak, úgy a következő 15 évben a nukleáris meghajtás lehet a csodafegyver a hajózás szén-dioxid-mentesítésében.

(Kép: az NS Savannah/amerikai kormány)