Néhány embernek nincs saját belső monológja. Másoknak komplett kórusa van

2020 / 11 / 08 / Justin Viktor
Néhány embernek nincs saját belső monológja. Másoknak komplett kórusa van
Az egyes emberek viselkedése, pszichéje, biokémiája között nagy különbségek lehetnek, ez közhelyes tudás. Vannak azonban olyan egyetemesnek gondolt hasonlóságok, melyekről talán meglepő lehet, ha kiderül, hogy bizony ezek alól is vannak kivételek. Ilyen lehet az emberek belső, csak gondolatainkban létező hangjának, belső monológjának megléte, avagy hiánya.

Ahány ház...

Kiderült, hogy van, akinek van “saját”, belső narrátora, és van, akinek nincs. Néhányunknak a gondolatai olyanok mint a mondatok, melyeket belső hallásunkkal "hallunk", másoknak “csak” absztrakt, nem verbális gondolataik vannak, és tudatosan kell őket megfogalmazniuk.

Mivel ezek benső jellemzők, melyeknek nincs külső jele, illetve nem jelennek meg a kommunikációban sem, természetesen az emberek többsége nincs tudatában a “másik típusú emberek” létezésének.

Valószínűleg az is fontos különbség, hogy milyen hangon szólal meg a belső narrátor, illetve képes-e az illető tudatosan változtatni a “megszólaló” személyén. Vannak beszámolók olyan belső hangokról, narratíváról is, melyek folyamatosan szólnak, megállás nélkül kommentálva a “tulajdonosukkal” történteket.

A folyamatos “közvetítővel” rendelkező emberek néha “a másikként” hivatkoznak a belső kommentárorra, mintha csak külön személyiség lenne (és talán az is, ki tudja?)

Bár valószínűleg csak megszokás kérdése, de a narrátor nélkül élők nehezen tudják elképzelni ezt a szünet nélküli “hangzavart”, bár ők is képesek teljesen kialakított mondatokban gondolkodni, ha szükségét érzik.

“De hát hogyan vagytok egyáltalán képesek gondolkodni, ha nem komplett mondatokban?”

- csodálkozott rá a világ sokféleségére Riley J. Dennis, aki ezzel le is leplezte hovatartozását a kérdésben.

“Ez annyira vad számomra, nem tudom elképzelni, hogy tényleges mondatokban gondolkodjak és belső monológot halljak. Az emberek tényleg mondatokban gondolkodnak????” - reflektált egy nyilvánvalóan absztrakt belső szimbólumkészlettel élő hölgy, WitchyTwitchy.

Kórusmű

Van Badham egy újabb variációról számolt be:

“Többszólamú belső elbeszélésem van. Minden, amit egy adott napon teszek, “több” különböző belső hangon (ez mind én lennék) keresztül dolgozom fel, melyek beszélgetnek egymással."

"Szégyellem, de néha véletlenül hangosan is kimondom a folyamatban lévő párbeszédet. Ja, és persze azt hittem, hogy ezzel mindenki így van."

Ha megkérdezzük a körülöttünk lévő embereket, valószínűleg találunk majd valakit, akinél nem úgy zajlik ez a belső gondolkodás, mint nálunk. Olyan beszámoló is akad, ahol a megkérdezett, a dolog nehézségeinek adott hangot: “Várjunk csak, szóval néhány embernek nem kell elszenvednie a fejében lévő hang folyamatos monológját? Vajon ezt jelenti a belső béke elérése? - teszi fel a kérdést Z (@howd9rk)

És egy újabb verzió: aki sem fejben sem szavakban nem nagyon verbalizál, annak az írás épp megfelel.

“Számomra könnyebb írni, mint beszélni. És gyakran nem igazán tudom, mire gondolok, amíg le nem írom” — vall erről Laurie Feinswog

Van akinek a fentiek egyfajta mixe kering a fejében, esetleg az aktuális feladat vagy teendő dönti el, hogy mi hangzik el odabent éppen. “Nagyrészt teljes beszélgetéseket folytatok a fejemben, néha érvelek, vagy elvetek valamit, amit belső monológom egy másodperccel azelőtt mondott. Alapvetően olyan, mintha szereplő lennék egy sitcomban.

Mit mond a tudomány?

A belső monológok ilyesfajta (nem tudományos) közvélemény-kutatása, melyet az IFLS végzett, azt mutatta, hogy a megkérdezett emberek többsége körülbelül 58 százalék szavakként éli meg gondolatait, 14 százalékuk fogalmakként, 19 százalékuk pedig mindkettőt tapasztalja.

A tudományosabb tanulmányok szerint az emberek többnyire a különböző variációk keveréket tapasztalják, ellentétben az IFLS önkényesen kiválasztott válaszadóival, akik között gyakoribb volt a fekete-fehér helyzet, mint a vegyesen megtapasztalt variációk.

Egy 2011-ben erről készült tanulmány megpróbálta feltérképezni az emberek gondolkodásmódját. Ennek során csipogókat adtak random kiválasztott tanulóknak. Amikor a csipogó megszólalt, fel kellett jegyezniük, hogy mi zajlott a fejükben pillanatokkal azelőtt, hogy meghallották volna a figyelemfelkeltő hangot. Ez a felmérés több héten keresztül zajlott, hogy az alanyok hozzászokhassanak a tevékenységhez, és a kutatók pontos képet kapjanak arról, hogy mi is zajlik az elméjükben.

"Az alanyok azt tapasztalták, hogy az összes leadott feljegyzés 26 százalékában benső beszélgetést folytattak önmagukkal. De nagy egyéni különbségek is voltak: egyes alanyok soha nem tapasztalták meg a belső monológot, más alanyok a mintájuk 75 százalékában átélték azt. Az alanyok közötti medián százalék 20 százalék volt”  - írta a csapat a Psychology Today-ben megjelent cikkben.

Nem érdektelen, hogy siketek is beszámoltak arról, hogy belső monológot tartanak. "Van egy hang a fejemben, de ez nem hangalapú" - írta egy süketnek született ember. "Vizuális lény vagyok, így fejemben vagy ASL jeleket látok (az amerikai jelnyelv jelei), vagy képeket, vagy néha nyomtatott szavakat."

(Forrás: IFLS Kép: Pexels)


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.