Néhány éven belül felfedezhetjük a földön kívüli életet - és ha nem vigyázunk, ki is pusztíthatjuk
2019 / 11 / 10 / Bobák Zsófia
Néhány éven belül felfedezhetjük a földön kívüli életet - és ha nem vigyázunk, ki is pusztíthatjuk
Az emberiséget időtlen idők óta foglalkoztatja a kérdés, hogy van-e élet a Marson, ám szakértők egy csoportja szerint az ennek kiderítésére tett erőfeszítéseinket paradox módon éppen az húzhatja keresztül véglegesen, ha sikerül embert küldenünk az égitestre. Egy elsietett Mars-utazás viszont még ennél is sokkal súlyosabb következményekkel járhat: akaratlanul is kiirthatjuk a marsi életet, vagy ami még rosszabb, a marsi élet pusztíthat ki minket.

"Távoli part volt a Mars, és az emberek hullámokban szóródtak szét rajta. Minden hullám más volt, erősebb volt, mint az előző. Az első hullám térségekhez,  hideghez, egyedülléthez szokott embereket vitt magával... Megjöttek és kicsit enyhítettek az ürességen, hogy mások bátorságra kapjanak és kövessék őket."

Ez Ray Douglas Bradbury víziója a Marsra szállásról, a vízió, ami az űrkorszak hajnala óta nem hagy minket nyugodni, a vízió, ami vélhetően a SpaceX vezérigazgatóját, Elon Muskot is inspirálja régóta dédelgetett terve, a vörös bolygó kolonizálásának megkísérlésében. 

A cég szeptember végén mutatta be a második prototípusát a Csillaghajó (Starship) névre keresztelt űrhajójának, az 1400 tonnás, száz fő szállítására képes, rozsdamentes acél borítású monstrumnak, ami méreteivel lekörözi az eddig épített legnagyobb rakétát,  a holdra szálláshoz használt Saturn V-öt is. Musk ezzel még egy lépéssel közelebb került a projekt elindításához, amivel elképzelései szerint már 2024-ben embereket juttat a Marsra. A dátum bárki más szájából őrültségnek hangzana, ám ha korunk egyik legsikeresebb üzletembere ígéri - aki olyan cégek felett bábáskodott, mint a Tesla, a PayPal és a SpaceX - a Mars-rakéta működőképes prototípusa mellett állva, arra talán mégis érdemes odafigyelni.  De vajon Elon Musk bátor úttörőként írja be magát a történelembe, vagy véres hódítóként, aki az etikai szabályokra fittyet hányva, elefántként rontott a porcelánboltba?

Ez a kérdés egyelőre a szakértőket is megosztja, az utóbbi időben két neves csillagász is hangot adott az aggodalmainak a The Conversation című tudományos lap hasábjain. Samantha Rolfe, aki a Bayfordbury Obszervatórium műszaki igazgatója, az erkölcsi felelősség kérdését vetette fel. "Nyilvánvalóan sokat nyerhetünk azzal, ha embert küldünk a Marsra, azonban a kockázat, hogy beszennyezzük a bolygót, baja esik az asztronautáknak, vagy kárt teszünk a Földünkben, nagyon is valós". Hasonló következtetésre jutott a Vanderbilt Egyetem csillagászati professzora, David Weintraub is, aki cikkében arra emlékeztet, hogy a National Research Council már negyed évszázaddal ezelőtt kiadott egy tanulmányt, amiben megállapították, hogy az emberes Mars-utazások elkerülhetetlenül beszennyezik a bolygót. A nem túl optimista hangvételű cikk azonban egy ennél is súlyosabb kérdést is felvet, ami már nem csak a Marsra készülőket, hanem mindannyiunkat érint:

mi van, ha a Földre visszahozott marsi életforma megtámadja a földi élőlények DNS molekuláit, ezzel pedig veszélybe sodor minden életet a Földön?

"A lehetőség , hogy marsi életformát hozunk vissza a Földre komoly társadalmi, jogi és nemzetközi kihatással bír, amit meg kell vitatnunk, mielőtt még túl késő lesz[...]Valóban elidegeníthetetlen joga az emberiségnek a Mars kolonizálása, csak mert nemsokára képesek leszünk rá?" - teszi fel a kérdést Weintraub.

Van élet a Marson?

Hogy jobban megértsük, mi aggasztja a csillagászokat, nem árt tisztában lennünk vele, hogy a Mars az utóbbi években számos tudományos szenzációt szolgáltatott a kutatóknak. Amíg néhány évtizeddel ezelőtt a bolygót mindenki egy kopár kősivatagnak vélte, az elmúlt néhány évben egymást érték azok a felfedezések, amik ennek ellenkezőjét igazolták: a bolygó gyér légkörében több, egymástól független kutatás is kimutatta a metán jelenlétét, a műholdas felvételek alapján több helyen is potenciális korábbi vízfolyások nyomaira bukkantak, de mind közül a legnagyobb durranás talán az volt, amikor a Mars Express szonda adatait elemezve rájöttek, hogy a fagyott déli jégsapka alatt akár nagy mennyiségű, folyékony víz is lehet.

Az újabb eredmények egyre inkább megerősítették a kutatókat abban, hogy a Marson valamikor adottak lehettek a feltételek az élet jelenlétéhez, és komoly szakemberek közül is egyre többen vélik úgy, hogy ezek a feltételek a mai napig is adottak.

Hogy eddig mégsem találtunk semmit, nem igazán meglepő, hiszen az űrügynökségek a Mars megfertőzésétől tartva gondosan ügyeltek rá, hogy a leszálló egységeket és marsjárókat ne engedjék olyan helyek közelébe, ahol élet nyomai lehetnek.

Így aztán nem csoda, hogy a tudományos világ szeme most egyként tapad a két közelgő Mars-misszióra, az ExoMars programra és a Mars Sample Return Projectre, amelyek már kifejezetten azért indulnak a szomszédos bolygóra, hogy ott  az élet nyomai után kutassanak.

Az ExoMars 2020 júliusában-augusztusában indul az Európai Űrügynökség (ESA) és az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roscosmos) összefogásával. A küldetés során a Rosalind Franklin marsjáró, mely a Trace Gas Orbiteren keresztül kommunikál majd az Olaszországi ALTEC által vezetett földi irányítóközponttal, mobil laboratóriumában fogja elemezni az akár két méter mélyről felhozott mintákat. A projektben magyarok is részt vesznek, a CSFK (Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet) szakemberei, köztük Kereszturi Ákos a fúrások előkészítésében működnek közre földi referenciafúrásokkal és minta elemzésekkel,  valamint a szondán lévő HABIT műszer feladatát, a mikroszkopikus víz azonosítását segítve végeznek modellszámításokat.  

A másik küldetés a Mars Sample Return Project (kb. Marsminta Visszahozó Küldetés): a NASA és az ESA kooperációjában megvalósuló küldetés nevéhez híven - a történelemben először - a Földre tervezi visszahozni a gyűjtött anyagokat, körülbelül 2032-ben. 

Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy a marsi élet felfedezése - ha létezik egyáltalán - karnyújtásnyi távolságba került, Rolfe, Weintraub és számos más kutató pedig attól tart, hogy az ember korai megérkezése a Marsra keresztülhúzhatja ezt a történelmi felfedezést. "Nagy a kockázata annak, hogy a vörös bolygóra lépő emberek földi mikroorganizmusokat hurcolnak át magukon[...] ellehetetlenítve annak kiderítését, hogy a  talált mikrobák vajon földi vagy marsi eredetűek-e. " - fogalmazta meg aggályait Rolfe.

Sterilizálási protokoll

Adja magát a kérdés, hogy nem elkésett-e ez az aggodalom, hiszen bár emberes misszió még nem járt a marson, a hetvenes évek óta a NASA és a Roszkozmosz számos űreszközt küldött a bolygóra. Ezek az eszközök ugyanakkor a hatályos Világűrszerződés szabályainak megfelelően alapos tisztasági procedúrákon esnek át. Az 1967-ben életbe lépett Outer Space Treaty (avagy Világűrszerződés) a kiegészítéseivel együtt adja az alapját a nemzetközi űrtörvényeknek, melyek a ratifikáló országokra (köztük Magyarországra is) kötelező érvénnyel bírnak. A szabályok a ’60-as évek hidegháborús hangulatát tükrözik (például kikötik, hogy nem lehet atomfegyver a Holdon) és prioritásuk a nemzetek közötti békés együttműködés. Az űrbe juttatott eszközök tisztaságának kérdésével a 9. cikkely foglalkozik,  kimondja, hogy más bolygók földi vagy bolygónk földönkívüli anyagokkal szennyezése nem kívánatos, sőt lehetőleg kerülendő, az esetleges károkat pedig az eszközt regisztráló ország köteles megtéríteni. 

 A másik biztosíték a szennyezés ellen a  Comittee on Space Research (COSPAR) által lefektetett bolygóvédelmi (planetary protection) alapelv,  mely szintén a szigorú sterilizálási protokollon fontosságát hangsúlyozza, valamint - ahogy fentebb említettük - maguk az űrügynökségek is kiemelt figyelmet szentelnek annak, hogy az űreszközök nehogy olyan helyre tévedjenek, amivel a későbbi kutatásokat megnehezítenék. Ha ez nem lenne elég, a robotokat egyébként is ingyen és bérmentve ionizálja a kozmikus és UV-sugárzás, ami magnetoszféra hiányában folyamatosan bombázza a Mars felszínét.

Ellentétes érdekek

A NASA-val vagy az ESA-val ellentétben a SpaceX-et viszont nem igazán a tudományos szempontok vezérlik, tervük egyértelműen a kolonizálás. Elon Musk az elmúlt években többször is kifejtette legnagyobb félelmét, miszerint a klímaváltozásnak, a túlnépesedésnek, a mesterséges intelligencia fenyegetésének, vagy egy lehetséges atomháborúnak köszönhetően a napjaink itt, a Földön meg vannak számlálva, így számára a Mars meghódítása a puszta túlélés törvényei által diktált cél, amelynek megvalósítása nem tűr halasztást. Hogy a SpaceX vezérét mennyire nem a tudományos szempontok hajtják, arra talán jó példa, hogy Musk éveken keresztül pártoskodott amellett, hogy a Mars terraformálásának a leggyorsabb és legegyszerűbb módja az lenne, ha a bolygót a jégsapkáknál leatombombáznák, jelentős mennyiségű szén-dioxidot szabadítva fel. Bár miután komoly kutatók felhívták rá a figyelmét, hogy a Marson található fagyott vízből felszabaduló szén-dioxid közel sem lenne elég a bolygó lakhatóvá tételéhez, kicsit finomított az álláspontján, az azért így is jól látszik, hogy

Muskot egyáltalán nem érdekli, hogy van-e élet a bolygón, csak az, hogy lesz-e.

A SpaceX viszont akkor is komoly fejfájást okozhat a kutatóknak, ha nem visznek magukkal atombombát. Bár a Csillaghajó első missziójának várható célpontja messzebb esik az ExoMars és a Mars Sample Return Project által kijelölt kutatási helyektől, az Arcadia Planitia a későbbiekben szintén érdekes lehetne a tudósok számára is. A SpaceX azt a tervét már korábban nyilvánosságra hozta, hogy az űrhajóik visszatéréséhez szükséges üzemanyagot a Marson készülnek előállítani, aminek egyik feltétele a nagy mennyiségű víz. Márpedig ahol víz van, ott élet is lehet.

Az ExoMars-programban résztvevő magyar CSFK kutatócsapat vezetője, Kereszturi Ákos szerint ennek ellenére nem igazán kell aggódnunk amiatt, hogy Elon Musk tervei keresztülhúzzák rengeteg szakember több évtizedes munkáját. "Mivel az emberes marsutazás megvalósítása nehéz és előkészítése egy-két évtizedes munkát igényel, valószínűtlen, hogy a 2020-ban induló ExoMars rovert, vagy a 2030 körüli mintahozatalt érinteni fogja." - fogalmaz Kereszturi, aki nem számít rá, hogy Elon Musk 2024-re valóban embereket tudna küldeni a Marsra (ez amúgy a SpaceX évi 3-4 milliárd dolláros bevétele alapján is nagyjából lehetetlennek tűnik).

Na jó, de mi van, ha az ember egyszer mégis eljut a vörös bolygóra? Kereszturi szerint ez ugyan befolyásolhatná a kutatómunkát, a bolygó gyors "megfertőzése" viszont így is igen valószínűtlen lenne. Ha egy emberes expedíció bármilyen élőlényt hordana be, ami feléledne a marsi viszonyok között (erre elméletben van esély), a bolygón akkor sem tudna elterjedni.

"A Mars felszíne közel akkora, mint a földi szárazföldek együttes területe – a nagy távolság bejárása egy olyan helyen, ami kellemetlen a földi életnek, nehezen lehetséges."

Érdekütközés szerinte csak abban az esetben fordulhatna elő, ha olyan helyre bukkannának, ami a kutatók és a magáncégek számára egyaránt érdekes, de a felmerülő problémákat ebben az esetben is lehetne kezelni. Példaként az Antarktiszt hozza fel, ahol szintén nem mennek bárhova a fizetős turisták, "részben a szabályok miatt (amik persze felrúghatók), de főleg azért, mert ezek nagyon kellemetlen és igen nehezen elérhető helyszínek."

Reálisan nézve a dolgokat egyébként sem biztos, hogy a Rolfe és Weintraub által elkezdett, etikai alapú diskurzusnak lesz bármiféle kézzelfogható eredménye. "Egy esetleges mai marsi élet védelme etikai szempontból fontos lenne, ami korlátozásokhoz vezetne az ottani tevékenységet illetően" - mondja Kereszturi, aki szerint viszont a történelmi példák azt mutatják, hogy ennek a hatékonysága erősen kérdéses lehet: "az új földrészek meghódítóinak, vagy a kőolajra és egyéb ásványkincsekre éhes óriáscégeknek is etikusabban kellett volna viselkedniük a történelem folyamán, akárcsak napjainkban – nem biztos, hogy ha komoly anyagi haszon nyerhető ki egy „új világ” meghódításával, azt sikerülhet törvénnyel kordában tartani. Ugyanakkor mivel a Mars elérése rettentő nehéz és drága, ilyen problémával egy ideg még nem kell foglalkoznunk. Léteznek jelenleg is nemzetközi egyezmények a Földön kívüli térség békés felhasználásáról, amit sok ország aláírt, de a legnagyobb hatalmak gyakran kimaradtak az ilyen egyezményekből."

Kereszturi szerint az ember jelenléte a Marson amúgy sok szempontból nagyon is kívánatos lenne, hiszen az új bolygó felfedezése számtalan váratlan problémát állíthat a kutatók elé.

"Egy szonda ma még nem képes éjszakákat töprengeni egy megoldáson, hogy például miként készíthet olyan műszert a meglévő eszközökből, amire korábban még nem gondoltak"

- emel ki egy példát a sok közül, majd azt is hozzáteszi, hogy bár a NASA és az ESA már kísérletezik robot-ember együttműködéssel, a mesterséges intelligenciának még évtizedekbe telhet, mire képes lesz az emberhez hasonló szinten problémákat megoldani és alkalmazkodni a környezetéhez.

És hogy mi a helyzet azzal a felvetéssel, hogy a marsi élet veszélyeztetné a Földön élőket? "Az esetleges marsi élet felfedezése és kutatása hatalmas ugrás lenne az emberi megismerés történetében" - szögezi le Kereszturi, aki szerint "elméletileg kicsi az esélye, hogy [a marsi élet] veszélyes lenne a földi életre, mivel várhatóan erősen eltér attól. A földi, DNS stb. alapú biokémia egy igen bonyolult és nagyon speciális kémiai alapú rendszer, független úton kicsi eséllyel keletkezne hasonló." Ugyanakkor elméletileg nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a földi élet csírái a bolygónkat eltaláló marsi meteoritokkal érkeztek, ebben az esetben pedig az óvatosság indokolt lenne. 

Az elmondottak alapján úgy tűnik, katasztrófától talán nem kell félnünk, ám így is rengeteg akadály áll még az Utópia útjába, amelyek elhárítása valószínűleg a következő generációk feladata lesz. Ahhoz pedig , hogy a Krónikák meséje ne csak ábrándkép maradjon és a mese földlakók és marslakók számára is boldogan végződjön, talán ideje már most kicsit magasabbra tenni az erkölcsi mércénket, nagyobb figyelmet szentelni a problémák nyilvános megvitatására. Hiszen, Kereszturi szavaival: "A Mars kutatása rendkívüli feladat és lehetőség egyben, benne van az ismeretlen megismerése, egy új világ meghódításának kalandja, műszaki fejlesztések és innovációk széles köre, és az emberiség hosszú távú túlélésének egy potenciális új helyszíne." Jól tesszük, ha vigyázunk erre a helyszínre.

(Fotó: Esa.int, Flickr/nasamarshall)


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.