A 3I/ATLAS július elsején tűnt fel a teleszkópok képein, és nevét a chilei ATLAS teleszkópról kapta, amivel először sikerült detektálni a csillagközi térből érkező látogatót. Az objektum nagy valószínűséggel egy messziről érkezett üstökös, azonban a Naprendszerben született üstökösöktől eltérő viselkedése, és bizonyos anomáliák miatt felmerült az ötlet, hogy esetleg több egy átlagos “űrkőzetnél”, és akár a régóta keresett földön kívüli technológia első hírnöke is lehet. A teóriát főként Avi Loeb, a Harvard professzora népszerűsítette, aki rendszeresen kiáll előadásaiban és cikkeiben a földön kívüli civilizáció létezésének elgondolása mellett, és aki az első észlelt, Naprendszerbe tévedt csillagközi objektum, a 2017-ben detektált 1I/’Oumuamua felfedezésének idején is hasonló nézeteket hirdetett.

A 3I/ATLAS-t július óta számos teleszkóppal figyelték a kutatók, és érdekes (bár többségében megmagyarázható) jellemzőjét fedték fel, például a zöldre váltó színét (amit más, Naprendszerben született üstökösök esetében is megfigyeltek korábban) vagy a Nap felé irányuló ellencsóváját (ami lehet akár egyfajta optikai csalódás is). Az objektumról biztosan csak akkor lehet majd bármit is kijelenteni, ha több adatot sikerült szerezni róla, amire hamarosan sor is kerülhet, a 3I/ATLAS ugyanis a következő hónapban a Marshoz viszonylag közel, 29 millió kilométerre húz majd el, ami lehetőséget ad a marsi keringőegységek számára a közelebbi felvételek készítésére.

Az Európai Űrügynökség már készül rá, hogy ráállítja a Mars Express és az ExoMars Trace Gas Orbiter (TGO) űreszközöket a feladatra, és október 3-án igyekeznek minél több képet rögzíteni a lehetséges üstökösről.

Avi Loeb szerint így október 3-a lesz a legközelebbi időpont, amikor döntő bizonyítékot szerezhetnek azzal kapcsolatban, hogy a 3I/ATLAS vajon egy “természetes kőzet vagy technológiai hírvivő”. Ha az adatok és felvételek alapján mégsem lesz még ekkor egyértelmű az ügy, akkor további megfigyelésekre ad lehetőséget 2026. március 16-a, amikor az objektum a Juno szondától 54 millió kilométerre halad el. Amennyiben az űreszközök valamilyen mesterséges elektromágneses jelet észlelnek az ATLAS felől, akkor “a technológiai eredet ésszerű magyarázatot kínál”, de természetesen nagyon is elképzelhető, hogy az objektum közelről ahhoz hasonlóan viselkedik, mint egy szokványos üstökös - ebben az esetben a természetes értelmezés a logikusabb megoldás.

A 3I/ATLAS tehát egy ideig még lázban tarthatja a kutatókat és a nagyközönséget is, Loeb szerint pedig a felfokozott érdeklődés oka elsősorban annak a lehetősége, hogy az ATLAS körüli anomáliák egyfajta fenyegetésként értelmezhetőek, legalábbis azok számára, akik a technológiai eredetet tartják valószínűnek. A veszéllyel való szembenézés erősíti a kötelékeket, és ezzel akár a világbékéhez is hozzájárulhat - mondja Loeb. Sok kutató áll persze annak a pártján, hogy ilyesmiről szó sincs, az ATLAS valódi jelentősége nem abban rejlik, hogy földön kívüli civilizációk hírnökének kiálltjuk ki, önmagában az a tény, hogy a csillagközi térből érkezik egy ritka látogató, egy különleges üstökös, már az is izgalmas felfedezés, és rengeteg új adat gyűjtésére ad alkamat.

A képeket, amelyen a titokzatos ATLAS fejlődése és speciális jellemzői láthatóak, a galériában mutatjuk.

Az összes különleges kép, ami a titokzatos 3I/ATLAS-ról készült

Megnézem

(Fotó: NASA, ESA, David Jewitt/UCLA); Joseph DePasquale/STScI)