Búsul a zöld világ: jött a vírus, jött a járvány, vége a csomagolásmentesség ideáljának. A nejlonzacskók a kereskedelemben fontosabbak lettek, lesznek, mint valaha. Akár hordoz valódi fertőzésveszélyt a pucéron a polcon lévő kenyér, paradicsom, alma, akár nem, a rettegő népek és az ő rettegési igényeiket is kiszolgálni törekvő üzletek zacskózni fognak. Sőt, már zacskóznak is: számos boltban megjelentek az előre bezacskózott kenyerek, ötösével-tízesével csomagolt zsömlék és hasonlók.

És ezzel az egésszel nem is lenne semmi baj, ha tudnánk kezelni a zacskók dolgát. Hiszen az egyszerű polietilén zacsikkal igazából jelentéktelen mennyiségű hulladék keletkezik. Paradox módon az ökoszisztémánkban szemétként felbukkanó egyik legnagyobb problémaforrást jelentő nejlonszatyor valójában az egyik legkörnyezetkímélőbb dolog, ami csak kikerül az ipari termelésből.

Már eleve a tömeg, a felhasznált anyag egy vicc. Ez a pár kilogramm teherbírású, 7 mikron vastag anyagból készült, laposan 22x45 centis zacskó:

kevesebb mint két grammot nyom. Két gramm tiszta szénhidrogén, hiszen a (C2H4)_n képletű polietilénben nincs klór, ftalát meg mindenféle egyéb borzadály, ami számos műanyagban ott figyel. Két gramm szénhidrogén pedig annyira kevés, hogy amikor a vásárló berakja a zacskót a kocsijába és kitolat a parkolóhelyről, már el is fogyasztott egy szatyornyi üzemanyagot.

Egy átlagos benzines kocsi alapjáraton 7-8 deci üzemanyagot fogyaszt, vagyis másodpercenként 750*0,75/3600=0,15 grammot, tehát 2/0,15=13,33, ennyi másodpercenként ég el egy szatyornyi szénhidrogén benzin formájában a kocsi motorjában. Motorindítás, rükverc, körülnézés, kitolatás, egyesbe kapcsolás - és már meg is van.

De a szatyrot még csak el se kell égetni. Először is egy kis jóérzéssel akár többször is fel lehet használni, újra és újra vissza lehet vinni a boltba új almát, répát, salátát tenni bele. De ha már végképp elfeslett szegény, vagy egyszerűen nincs kedvünk ezzel bajlódni, az se lenne nagy baj, elvileg. Hiszen a polietilén tökéletesen újrahasznosítható - lenne, ha képesek lennénk külön, tisztán gyűjteni.

Még ez se megy? Akkor se jött el a világ vége: végső esetben a többi vegyes plasztikkal együtt a nejlonzacskó is mehet "energetikai célú" hasznosításra, ami a hőerőműben való, jó esetben kontrollált, tiszta módszerrel való elégetés eufemisztikus megfogalmazása. Jó, hát istenem, ilyenkor keletkezik egy kis CO2, de, mint fentebb megmutattuk, komikusan csekély mennyiség ahhoz képest, amennyi akkor keletkezett, amikor a zacskót felhasználó személy kocsival ment el a boltba.

Na de ha ilyen egyszerűen megoldható a zacskók problémája, miért van egyáltalán probléma velük?

Miattunk. Az egyes emberek sajnos nem állnak elég felelősségteljesen a zacskókhoz (sem), az államok pedig a világ legtöbb pontján vagy nem tudják, vagy nem is akarják hatékonyan kezelni a szatyorkérdést. Pedig igazán nem tűnik olyan bonyolult dolognak, hogy az emberiség képes legyen normálisan használni ezeket a nyomorult zacskókat, megoldottunk mi már ennél komplikáltabb problémákat is.