Ezt követően csaknem egy évig apja mellett önkéntesként szolgált az osztrák örökösödési háborúban, két évvel később, tizenhét évesen pedig belépett a porosz hadseregbe. Az ifjú von Steuben éles eszének és kiváló munkamoráljának köszönhetően gyorsan lépkedett a ranglétrán, számos stratégiát elsajátított a hétéves háborúban, és a feljegyzések szerint még II. Frigyes porosz király udvartartásába is sikerült beférkőznie. A háború végén aztán leszerelték a porosz hadseregből, majd ezután egy egészen röpke szolgálati időt töltött Hohenzollern-kastélyban. Ám végül onnan is távoznia kellett a szexuális életét övező pletykák miatt. Bár ezt hivatalos bizonyíték napjainkig sem támasztja alá, Von Steubent nemcsak homoszexuálisnak, de pedofilnak bélyegezték. A karrierjében elszenvedett törés után (1775-ben) Franciaországba indult egy új élet, kinevezés (na és persze anyagi haszon) reményében.

Von Steuben katonai kinevezésének megszerzése a gyarmati hadseregnél hosszú és körülményes folyamat volt. Miután megérkezett Franciaországba, a francia kormánynak nem állt szándékában őt saját hadseregébe venni, ugyanakkor kellett nekik valaki, aki legalább valamelyest javíthat - az akkor még igencsak kezdetleges - Kontinentális Hadsereg szervezettségén. Von Steubent bemutatták Benjamin Franklinnek, akit bár lenyűgözött a porosz katona ajánlólevele, a kongresszus parancsára azonban

el kellett utasítania az angolul nem beszélő, de magas rangot követelő zsoldosokat,

emiatt nem volt hajlandó fizetést felajánlani von Steuben szolgálatáért cserébe. Végül mégis megállapodtak: von Steuben beleegyezett, hogy önkéntes lesz rang és fizetés nélkül, Benjamin Franklin pedig ingyenes utat biztosított számára az Újvilágba.

Von Steuben erőfeszítései nem csupán a harctérre korlátozódtak: a katona csakhamar rájött, hogy a sereg számára az illemhely ismeretlen fogalomnak számított, ezért miután felmérte a tábort, nagy mértékben javította a higiénés szempontokat azáltal, hogy átszervezte azt, és elkülönítette egymástól a konyhát és a mellékhelyiséget. Ezen felül

bevezette az újoncok progresszív képzésének rendszerét, amely a katonai szolgálat alapjaira oktatta őket.

Munkássága miatt 1778 májusában George Washington külön ajánlására von Steubent a kongresszus hivatalosan kinevezte a hadsereg főfelügyelőjévé, majd hamarosan utasította, hogy csatlakozzon George Washington tábornok kontinentális hadseregéhez a Valley Forgeba. Kinevezésében kimondták továbbá, hogy szolgálatának fizetését a háború után ítélik meg, méghozzá a hadseregben töltött hivatali ideje alatt tett hozzájárulása alapján.

Von Steuben soha sem cáfolta nyilvánosan, hogy homoszexuális lenne. A feljegyzések szerint a Valley Forgeba tartó útja során ismerkedett meg William North-tal, a kontinentális hadsereg egyik tisztjével, akivel össze is költözött. Valamivel később pedig barátságot kötött egy Benjamin Walker nevű katonával is, így immáron már hárman éltek von Steuben házában. Az épületről egyébként az a hír járta, hogy

igazi bulihely, ahogy az amerikai hadtörténelem első szexpartijának megrendezése is a főfelügyelőhöz köthető.

A fentiek tükrében nyugodtan kijelenthetjük, hogy a pennsylvaniai Valley Forgban várakozó amerikai csapatok még soha nem láttak von Steubenhez fogható jelenséget. A történethez hozzátartozik, hogy még a Hohenzollern-kastélyban, több hónapos álláskeresés után von Steuben kancellári kinevezést kapott Josef Friedrich Wilhelmhez, a Hohenzollern-Hechingenhez. Von Steuben pozíciója minden előnyét kiélvezte, különösen miután 1769-ben a badeni őrgróf az arisztokratikus hűségrend lovagjává tette. Röviddel ezután pedig felvette a 'báró' címet. Von Steuben 1777 decemberében érkezett Portsmouthba, New Yorkba. Miután vörös egyenruhájuk miatt majdnem letartóztatták, von Steubent és pártját pazarul szórakoztatták Bostonban, mielőtt Massachusettsből elindultak. A legenda szerint érkezésekor selyemruhát viselt, ölében egy miniatűr agár terpeszkedett, nyomában pedig szolgák és szeretők hada loholt.

Washington központjához csatolva von Steuben tovább folytatta a hadsereg fejlesztését: 1778-1779 telére megfogalmazta az Egyesült Államok csapatai rendjéről és fegyelméről szóló rendeleteket, amelyek felvázolták a tanfolyamokat, valamint az általános adminisztratív eljárásokat. (A mű számos kiadást megélt, és egészen az 1812-es háborúig használatban maradt). Mivel nem beszélt angolul, von Steuben tolmácsok segítségével végezte munkáját,

bár a történelmi írások szerint káromkodásban nagyon jó volt, amivel szíves örömest szórakoztatta az újoncokat is.

Az észak-amerikai háború utolsó időszakát a hadsereg javításával, valamint a háború utáni amerikai hadsereg terveinek kidolgozásával töltötte. A konfliktus végével 1784 márciusában lemondott megbízatásáról, és mivel Európa nem kecsegtetett számára kedvező munkalehetőséget, New Yorkban maradt. Noha nyugodt nyugdíjas években reménykedett, a kongresszus által megítélt összeg végül nem mentette meg a pénzügyi nehézségektől. Szerencséjére barátai, Alexander Hamilton és Benjamin Walker a nehéz időkben is mellette álltak.

Halála előtt egy New Yorkhoz közeli kabinban tengette napjait, amelyet a háborús szolgálatáért kapott földön épített. 1794-ben véglegesen oda költözött, és ott is halt meg. Az őt övező pletykák ellenére sokan tisztelték von Steuben, köztük például George Washington, aki neki címezte utolsó levelét, amiben megköszönte szolgálatait.

(Fotó: Getty Images Hungary, Wikimedia)

További cikkek a témában:

Három férfi, akiket örökre elnyelt a történelem pöcegödre Máig nem tudni pontosan, miért érte utol a végzet talpnyalóikat, de Sztálin, Hitler, sőt a szovjet légierő is elintézte, hogy még az emlékét is eltöröljék annak, aki egyszer szálka lett a szemükben.

Egy erotikus bártáncosnő volt az első világháború legnevesebb kémnője A Német Birodalom javára végzett kémkedés vádjában bűnösnek találták és kivégeztették, pedig Mata Hari valójában talán sohasem kémkedett.

Az amerikai indiántörténelem véres mészárlása, a "Könnyek Útja" Miután az első európai telepesek felbukkantak az amerikai kontinensen, szinte mindennapossá váltak az összecsapások a hódítók és az otthonukat védelmezni próbáló indiánok között.