Akadhat élet rajtunk kívül az univerzumban? – A matek látszólag azt mondja, hogy igen, méghozzá jó eséllyel: az M-osztályú csillagok ugyanis, vagy más néven a vörös törpék, bőséggel fordulnak elő, ráadásul az élettartamuk is elég hosszú ahhoz, hogy napként energiát szolgáltassanak egy-egy bolygón a sarjadó életnek. A kontextus kedvéért tegyük hozzá, hogy csak a Tejútrendszer csillagainak körülbelül 70 százalékát ezek a vörös törpék adják. Ezen csillagok élettartama azért hosszabb, mert lassabban használják fel az “üzemanyagukat”, ami azzal is jár, hogy hűvösebbek, mint más csillagok. Mindez együtt tehát azt jelenti, hogy akár évmilliárdokon keresztül képesek stabil körülményeket biztosítani azon kőzetbolygóknak, amelyek az úgynevezett lakható zónában találhatóak. Vagyis az élet megjelenésére bőséggel van idő.

Éppen a fentiek miatt tehát a tudósok gyakran tekintik a vörös törpéket ígéretes célpontoknak a földönkívüli élet szempontjából.

Mint kiderült azonban nem minden kerek a vörös törpék kapcsán, már ami az élet támogatását illeti. Ezek a csillagok ugyanis gyakran erőteljes csillagkitöréseket produkálnak. Egy új tanulmány, amelyről a Science Alert számolt be, épp ezért azt a kérdést járta körül, hogy mekkora veszélyt jelenthet ténylegesen is egy-egy ilyen kitörés. A GALEX űrteleszkóp egy évtizednyi adatának elemzése után a kutatók több mint 182 M-osztályú csillagból származó kitörést vizsgáltak meg – ezek alapján pedig a korábbi tanulmányok súlyosan alábecsülhették a csillagok által kibocsátott UV-sugárzást.

Míg a korábbi kutatások elsősorban a látható fényre összpontosítottak, ez a tanulmány a közeli UV (175–275 nm) és a távoli UV (135–175 nm) hullámhosszokat vette figyelembe – ezek ugyanis jelentős hatással vannak a bolygó légkörére is. Kis adagban gyógyszer, nagy adagban méreg – ez az UV-sugárzásra is igaz, hiszen kis dózisban segíthet az élethez szükséges komplex molekulák kialakulásában, de a túlzott mennyiség már elpusztíthatja a bolygó légkörét – akár a védelmező ózonréteget is. Ha ez utóbbi bekövetkezik, akkor az adott planéta alkalmatlanná válik az általunk ismert élet támogatására.

A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a vizsgált kitörések (flerek) 98 százaléka szignifikánsan több UV-sugárzást bocsátott ki a vártnál, a standard feketetest-sugárzási modellek alapján. E flerek hőmérséklete így gyakran meghaladta a 9000 K-t, ami sokkal magasabb, mint a csillagok felszíni hőmérséklete. Mindez azt is jelenti, hogy egy-egy kitörés tehát olyan szintű megnövekedett UV-kibocsátással járhat, hogy az ellehetetleníti az életre alkalmas körülményeket az adott planétán.

A tanulság tehát az, hogy a vörös törpék az élet támogatása szempontjából nem azok a jóságos dadusok, akiknek hittük őket – néha ugyanis megvadulnak, és akkor kő kövön nem marad. Egy biztos, át kell gondolni, hogy mennyire érdemes életadó csillagoknak tekintenünk őket.

(Kép: fiatal vörös törpe és a bolygója, forrás: NASA, ESA)