A kétpárti meghallgatáson a képviselők egyetértettek abban, hogy a közvélemény egyenes válaszokat érdemel, és az UAP-észleléseket jelentő katonákat meg kell védeni a megtorlástól. Bírálták a Pentagon All-domain Anomaly Resolution Office (Arrow) teljesítményét, valamint az indokolatlan túltitkosítást és a nehezen hozzáférhető, különleges hozzáférésű programokat (SAP), amelyek korlátozzák a felügyeletet.

A levezető elnök és a rangidős ellenzéki tag hangsúlyozta: az UAP nem sci-fi, hanem sürgető kormányzási kérdés – ha ellenséges technológia, akkor közvetlen légügyi és tengeri biztonsági kockázat; ha pedig természetes vagy ismeretlen jelenség, akkor is minden esetben szigorú tudományos vizsgálatot igényel. A hiteles jelentések elfojtása rombolja a bizalmat és stratégiai meglepetéshez vezethet; a pilóták ma is a karrierjüket kockáztatják, ha ilyen jelenségről számolnak be.

Bár a Kongresszus az Arrow-n és az IC főfelügyelőjén keresztül csatornákat teremtett, a beadványokat gyakran lassítják vagy elutasítják. A bizottsági elnök nyilvános elszámoltathatóságot, a minősítési szintek csökkentését és világos válaszokat kért:

„Mit tudunk? Mit nem? Miért tudunk ilyen keveset?”

Összességében tehát a transzparencia helyreállítja a hitelességet: sok UAP földi, sőt akár ellenséges hatalomhoz köthető magyarázattal bír, és a NASA nem talált bizonyítékot földönkívüli eredetre – mégis minden esetet ki kell vizsgálni, a bejelentőket védeni kell, és a civil, kereskedelmi és katonai információáramlást össze kell kapcsolni, hogy teljes képet kapjunk.

A tanúk beszámolói:

Jeffrey Nucatelli (USAF veterán): 2003–2005 között a Vandenberg rakétavédelmi központban több behatolást tapasztaltak kiemelt jelentőségű indítások idején: „izzó vörös négyzetet” és hatalmas, hangtalan, alacsonyan lebegő, háromszög alakú objektumokat, amelyek „lehetetlen” gyorsulással távoztak; később egy kb. 9 méteres, fénylő gömböt látott a háza fölött manőverezni. Az eseteket többen látták és dokumentálták, ám felülről nem érkezett eljárási útmutatás, a rutinszerű iratmegsemmisítés pedig ma megnehezíti a múlt feltárását. Javaslatai: független kutatások finanszírozása, a titkosítás és túltitkosítás visszafogása, valamint a tanúk védelme, hogy több hiteles adat kerüljön a nyilvános nyilvántartásba.

Senior Chief Alexandro Wiggins (U.S. Navy – személyes minőségben): 2023. február 15-én, a USS Jackson fedélzetén a felszíni és légi helyzetkép kezelése közben vizuálisan és szenzoradatokon egyaránt észlelt egy saját fényt kibocsátó, „tic-tac” alakú objektumot, amely a tengerből emelkedett ki, majd három társához csatlakozott; a négy célpont ezután egyszerre, azonnali gyorsulással tűnt el, hangrobbanás és hagyományos meghajtás jelei nélkül. A biztonság érdekében standard ellenőrzőlistákat és adatgyűjtést (IR-beállítások, távolság- és magasságbecslések, bizonyítéklánc-kezelés) sürgetett, valamint megbélyegzésmentes jelentési csatornákat, amelyek nem veszélyeztetik a karriereket. Szerinte ahol lehetséges, georeferált metaadatokat és műszaki összefoglalókat kell közzétenni a közbizalom és a külső tudományos ellenőrzés erősítéséhez.

George Knapp (oknyomozó újságíró): Állítása szerint a FOIA útján kiadott kormányzati iratok ellentmondanak a sokéves bagatellizálásnak, és olyan eszközökről szólnak, amelyek felülmúlják a ma ismert repülőgépeket. Úgy véli, a szenzitív anyagok és „örökölt” programok magánvállalkozói kézbe kerültek, ami megnehezíti a kongresszusi felügyeletet és a közérdekű adatigénylést. Nemzetközi kitekintésként orosz dokumentumokat mutatott be (a „Thread 3” programról), köztük egy 1982-es esetet, amikor állítólag ICBM-indítórendszerek (interkontinentális ballisztikus rakéták) élesedtek, majd az UAP-ok távozásával normalizálódott a helyzet – ez szerinte komoly nemzetbiztonsági figyelmeztetés.

Dylan Borland (USAF geoinformációs elemző; szövetségi alvállalkozó): 2012-ben a Langley légibázison egy kb. 30 méteres, csendes, dinamikus felületű, háromszög alakú eszközt figyelt meg; telefonja felforrósodott és lefagyott, az objektum pedig másodpercek alatt, zaj és légköri zavar nélkül emelkedett egy utasszállító gép magasságába. Később, „örökölt” UAP-programok SAP-környezetben való megismerése után elhúzódó megtorlásról és feketelistázásról számolt be; az Arrow nyilvános keretezését hiányosnak nevezte, forrásokat és módszereket bizalmi okból visszatartott. Cselekvési felhívása: a bejelentők védelme és a Kongresszus akadálytalan hozzáférése az SAP-k által elzárt információkhoz.

Joe Spielberger (Project on Government Oversight): Rámutatott, hogy a bejelentők a közszféra első védelmi vonalai a pazarlás, csalás, hatalommal való visszaélés és biztonsági kockázatok feltárásában, miközben karrier-, jogi és pszichés terheket viselnek. Szerkezeti reformokat sürget: erősebb jogi védelem; politikai befolyástól független csatornák (IG-k, OSC, MSPB) hatékony működtetése; és megnyugtató védelem bármiféle megtorlás esetére, az ilyen szándékok elrettentése érdekében.

A vita fő pontjai

Többen megkérdőjelezték tehát az Arrow hitelességét; szerintük hiteles beszámolókat söpör félre, és jelentéseiből kimaradnak fontos ügynökségek és adatok. Mások ezzel szemben következetes, módszeres bizonyítási sztenderdeket sürgettek. Emellett a SAP-szabályok és a bizottsági hatásköri korlátok miatt a képviselők nem férnek hozzá videókhoz és iratokhoz, ami gyengíti a felügyeletet; mindeközben a már említett rutinszerű iratmegsemmisítés és az egységes terepi protokollok hiánya a hosszú távú elemzést is veszélyezteti.

A csúcspont

Egy képviselő olyan szenzorfelvételt mutatott be, amelyen egy MQ-9 Reaper drón egy gömb alakú objektumot követett Jemen partjainál, és a Hellfire-rakétával végrehajtott támadás láthatóan nem fejtett ki semmiféle hatást a célpontra – ezt a nagyobb átláthatóság és a műszaki felülvizsgálat igényének példájaként hozták fel. Emellett a bizottság lefordított orosz anyagokat kapott a szovjet/orosz UAP-programokról és incidensekről, ami csak aláhúzza, hogy a jelenség globális, nem csupán amerikai ügy.

Aki követi az ilyen eseményeket, annak ismerős kérdés következik:

Na jó, de mi jön most?

A tervezett lépések közül a legfontosabb talán az UAP Disclosure Act (2025), amely a minősítések ellenőrzött, gyorsított csökkentését és a hozzáférés egységesítését célozza; ezzel párhuzamosan célzott whistleblower-védelem óvná az UAP-hoz kapcsolódó bejelentőket. Mentességek és SCIF-tájékoztatók (zárt, biztonságos meghallgatások) tennék lehetővé a teljesebb tanúvallomásokat jogi kockázat nélkül. Végül a standardizált jelentés és a minősítéscsökkentés gyakorlati keretet adna a szenzoradatok megőrzésére, a stigma mérséklésére és az ellenőrzött műszaki összefoglalók megosztására – ahol ez lehetséges.

(Forrás: GOP Oversight)