Egy most publikált tanulmányban ehhez az artériához kapcsolódó, villámgyors „mikroevolúció” képe rajzolódik ki. Ez az artéria ugyanis a 18. század óta egyre több emberben marad meg egész életükben. Az arányok pedig egészen elképesztőek, amíg a 18. században a vizsgált alanyok 10 százalékánál fedezték fel az a. medianust, a huszadik század végére már 30 százaléknál. Jelenleg pedig az a szám 35 százalékon áll. Amennyiben marad ez a tempó, nyolcvan év múlva minden emberben jelen lesz ez az artéria, amint pedig átlépjük az 50 százalékot, már nem egy variánsról lesz szó, hanem ezt tekinthetjük a normál emberi testfelépítésnek.

Ráadásul ha a változás ilyen ütemű marad, akkor ez a leggyorsabb evolúciós fejlődés az emberiség elmúlt 250 évéből. A kutatást vezető Maciej Henneberg szerint ez a mikroevolúció remek példája annak, hogy továbbra is fejlődik a fajunk, hiszen azok, akik mostanában születtek, nagyobb eséllyel rendelkeznek ezzel az ütőérrel, mint akik régebben.

Magát a változást az a. medianus fejlődését szabályozó gének mutációja okozhatta, esetleg az anya egészségügyi problémái a várandósság ideje alatt – vagy a két tényező együtt. A változást okozó folyamatoknál azonban izgalmasabb kérdés, hogy miért kezdett el ekkora mértékben terjedni ez a variáns, ami valamiféle evolúciós előnyre utalhat. A kutatók szerint az a. medianus megmaradása esetén növekszik a test vérellátása, ráadásul műtétek esetén az artéria felhasználható helyettesítő szövetként a test más tájain. Nem csak előnyökkel jár azonban az artéria jelenléte, hiszen emiatt akár a carpális alagút szindróma lefolyása is fájdalmasabb lehet.

Természetesen nem ez az egyetlen evolúciós jelenség figyelhető meg az emberi testen, ilyen péládul (egyebek mellett) a bölcsességfog egyre elterjedtebb hiánya, az arteria thyroidea ima, amely szinte teljesen eltűnt a 20. század végére, illetve a térdízületben mind többeknél megfigyelhető, járulékos csontdarab, a fabella.

(Borítókép: SnappyGoat.com)