A közösségi média folyamatos elérhetőséget és azonnali reakciókat vár, miközben a pszichológiai kutatások rendre arra figyelmeztetnek, hogy mentális jóllétünk alapja az egészséges „nem” kimondásának a képessége. A személyes tér, az érzelmi biztonság és az időnkkel való gazdálkodás nemcsak offline, hanem az üzenetablakok és értesítések világában is kulcskérdés.

Kérdés azonban, hogyan jelöljük ki határainkat úgy, hogy közben ne falakat emeljünk, hanem tiszteletteljesebb, nyugodtabb kapcsolatokat építsünk – legyen szó a hétköznapokról, vagy épp a digitális mindennapjainkról.

A határok kijelölése nem elzárkózás, hanem az önbecsülés és az egészséges kapcsolatok alapja. Legyen szó munkatársról, családtagról, barátról vagy párkapcsolatról, mindannyian jobban érezzük magunkat, ha tudjuk, mi esik jól, és ha környezetünk tiszteletben tartja, hogy mi az, ami nem. A világos kommunikáció és az önismeret kulcsfontosságú abban, hogy mások is megértsék és tiszteletben tartsák ezeket a határokat.

A személyes határok mindenkinél mások, és a kulturális, személyiségi, sőt társadalmi különbségek is befolyásolják, ki mit érez komfortosnak. Fontos felismernünk, hogy jogunk van nemet mondani – akár egy ölelésre, akár egy tolakodó kérdésre, akár egy helyzetre, ami kényelmetlen számunkra. A határozott, mégis udvarias kommunikáció nem elutasítás, hanem a kölcsönös tisztelet megnyilvánulása. A JTI protokoll- és etikett szakértője, Dr. Kibédi-Varga Katalin ad hasznos tanácsokat arra, hogyan kommunikáljuk igényeinket.

A fizikai határok megtartása – például a személyes tér tiszteletben tartása – segít abban, hogy biztonságban és nyugalomban érezzük magunkat. Egy kézfogás vagy puszi elutasítása teljesen elfogadható: elég, ha kedvesen, mosolyogva mondjuk el, hogy „nem vagyok ölelkezős típus” vagy „kézfogással jobban érzem magam”. Ugyanilyen fontosak az érzelmi határok, amelyek biztosítják, hogy mások tiszteletben tartsák az érzelmi jóllétünket, és az időhatárok, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkahelyi és a magánéleti prioritásokra koncentrálhassunk anélkül, hogy mások igényei és kívánságai nyomást gyakorolnának ránk.

Külön figyelmet érdemel a dohányzással és hevített termékekkel kapcsolatos határok kérdése, amely gyakran okoz feszültséget a mindennapokban. A dohányzás személyes döntés, de hatással van másokra is – éppen ezért fontos, hogy a dohányzók figyelmesen viszonyuljanak környezetükhöz. Egy egyszerű udvariassági kérdés – „nem zavar, ha rágyújtok?” – sok kellemetlen helyzetet megelőzhet. A megfelelő távolság megtartása, valamint a kijelölt dohányzóhelyek használata nemcsak illemszabály, hanem a jogkövető társadalmi együttélés része is.

A nemdohányzók részéről is érdemes tudatosan, de kedvesen kommunikálni. Udvariasan megkérhetik a közelükben dohányzókat, hogy menjenek kicsit távolabb, vagy javasolhatnak egy kijelölt helyet. Ha például otthonunkban nem szeretnénk, hogy bárki dohányozzon, ezt bátran, mégis tisztelettel közölhetjük, és akár alternatívát is kínálhatunk: „A teraszon elhelyeztem egy hamutartót, ha ott szeretnél dohányozni.” Majd köszönjük meg, hogy tiszteletben tartja határainkat, például így: „Nagyon köszönöm a megértést, és értékelem az együttműködésedet.” Ha ilyen kedvesen fogalmazzuk meg igényeinket, azzal feloldhatjuk a szituáció okozta esetleges kellemetlenségeket.

A határok kijelölése nemcsak arról szól, hogy megvédjük magunkat, hanem arról is, hogy tudatosan alakítsuk kapcsolatainkat – olyan környezetet teremtve, ahol mindannyian jól érezzük magunkat. Amikor megtanulunk határokat húzni, azzal valójában teret adunk a tiszteletnek, a nyugalomnak és a kölcsönös megértésnek – legyen szó érzelmi vagy fizikai tereinkről.

Társadalmi célú reklám - Megrendelője a JTI Hungary Zrt. A hevített dohánytermékek fogyasztása károsítja az Ön egészségét és függőséghez vezet.

(Kép: Pixabay)