Pietro Barabaschi az Agence France-Presse hírügynökségnek adott nyilatkozatában elmondta: a Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktor (ITER) építése során felmerülő bizonyos problémák miatt nem tartja valószínűnek, hogy már 2025-ben sor kerülhet a reaktor beüzemelésére, vagyis az első plazma begyújtására, pedig az eredeti elképzelések szerint ez volt a terv. Bár az ITER konstrukciója már az elejétől kezdve rendkívül hosszú folyamatnak ígérkezett, de olyan faktorok miatt, amire senki sem volt felkészülve (például a koronavírus járvány miatti lezárások okozta változások), az elmúlt években további késésbe került a projekt.

Az ITER rendkívül összetett szerkezetéhez a legkisebb, egyedileg elkészített hozzávalókat is alapos tesztelések után szállítják csak le a franciaországi Cadarache-ba, ahol az összetevők újabb hosszas műveleteknek néznek elébe a beszerelés során. Azonban minden elővigyázatosság és figyelem ellenére mégis történhetnek fennakadások egy ekkora projekt esetén és ilyenkor a hiba kijavítása sok időt vehet igénybe. Barabaschi elmondása szerint az egyik probléma, ami a késlekedést okozza a vákuumkamrával kapcsolatos: az ezt alkotó egységek méretbeli hibái miatt egyelőre nem lehetséges a megfelelő hegesztés kivitelezése - számolt be róla a Guardian.

A vákuumkamra az ITER "szíve", itt zajlanak majd azok a konkrét kísérletek, amelyek miatt a reaktor felépítik, tehát itt megy végbe a fúziós folyamat.

Ahogy azt az ITER Szervezet már korábban közölte, a méretbeli eltérések a szektorokon az élek területén találhatóak, azon a helyen, ahol a hegesztést végzik majd a szakemberek.

A másik gondot a hővédő rétegen detektált rozsdásodás jelenti - többek között ez a borítás nyújt majd védelmet a hatalmas forróság ellen a külső részek számára. A hővédő pajzs, ami az ITER Szervezet leírása alapján úgy néz ki, mint egy "hatalmas tiara", a vákuumkamra és a mágneses rendszer közé kerül beépítésre és feladata, hogy megakadályozza a hőátvitelt a forró belső tér és a hűtött mágnestekercsek között. A berendezés különleges fényét a vékony ezüstbevonat adja, amit összesen 800 kilogrammnyi ezüst felvitelével alakítottak ki, miután 5 tonna ezüstben megfürdették az egységet. A kriogenikusan hűtött mágneseket több szintű védelmi rendszer óvja a melegtől, de a héliummal hűtött hőpajzs is kulcsfontosságú szerepet játszik a műveletben. Az ITER Szervezet a hővédő réteg hibáját az első igazán komoly problémaként jellemezte, amivel az összeállítási munkák 2020-as kezdete óta szembesültek a szervezet munkatársai. A kialakult repedéseket 2021 novemberében, egy hélium-teszt során fedezték fel, amit egy olyan egységen detektáltak, melyet még nem helyeztek be a szektorokba (minden szektor külön borítással rendelkezik).

A hélium szivárgásának okát hamar felderítették: a kialakult hézagokat a vizsgálatok szerint a hűtőfolyadékot keringető rendszer csővezetékeinek hegesztése alatt fellépő feszültség és egy kis mennyiségű klórmaradvány okozta, aminek következtében úgynevezett "feszültség korróziós repedések" jelentek meg. A klór, ami a sósavas tisztítás után maradt véletlenül a felületen, beindított egy korai rozsdásodási folyamatot, a kérdés az, hogy csak azon az egy borításon, amit vizsgáltak vagy az összes egységen. Barabaschi azonban úgy ítélte meg, hogy a magas szintű kockázat miatt érdemesebb a rosszabb forgatókönyvre felkészülni és még a munkák folytatása előtt kiemelni a már a vákuumkamra üregébe behelyezett szektort, hogy kicseréljék az esetlegesen hibás elemet rajta.

Barabaschi szerint a hibák javítása nem heteket, hanem hónapokat vagy éveket vehet igénybe, de a 2025-ös indulás egyébként sem volt realisztikus. Az, hogy végül mikor kerülhet sor az első plazma begyújtására, még idén kiderülhet, mivel az év végéig kidolgozzák az új ütemtervet. Amennyiben sikerül az új tervek szerinti tempóban haladni, lehetséges, hogy a 2035-re időzített teljes körű működés kezdetét nem kell majd elhalasztani - ekkorra tervezték korábban a deutériummal és tríciummal zajló kísérletek indítását.

(Fotó: ITER)

Speciális csavarok és kábelkötegek - hogyan fejlesztik az ITER idegrendszerét? Az ITER rendkívül komplex struktúrájának legalapvetőbb fontosságú részei gyakran nem látványos és hatalmas berendezések, hanem észrevétlenül megbúvó elektromos kábelek és apró csavarok, amelyek nélkül azonban a fúziós folyamatok működtetése lehetetlen lenne. Az alig néhány éve alakult magyar GEMS Engineering Kft. fejleszti és teszteli ezeket és számos más diagnosztikai eszközt a Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktorhoz, és a tokamak "idegrendszerének" működését most közelről is bemutatták.