A Szahara-sivatag szívében található a bolygó egyik legérdekesebb természeti képződménye, a Lala Lallia néven ismert csillagdűne. A Marokkó délkeleti részén található ősi képződmény korára és mozgásaira derítettek fényt a legújabb kutatások – írja cikkében a Popular Mechanics. Ez tehát a Lala Lallia meséje:

A csillagdűnék a természet csodás építményei: tornyok, amelyeket nem emberi kéz, hanem a szél és a homok könyörtelen munkája alkotott. A nevük jellegzetes alakjukból ered, amely egy csillagra emlékeztet, amelynek karjai egy központi csúcsból nyúlnak ki. A csillagdűnék emellett nomen est omen alapon nem csak a Földön fordulnak elő, de ebben a “csillagrendszerben” több helyen is: a Mars bolygón és a Titánon, tehát a Szaturnusz legnagyobb holdján is megtalálhatók.

A Lala Lallia csillagdűne a kora miatt különösen jelentős. A Scientific Reports-ban március 4-én megjelent tanulmány szerint ez a dűne körülbelül 13 000 évvel ezelőtt keletkezett, így ez az egyik legrégebbi ismert csillagdűne ezen a bolygón. A felfedezés mérföldkő a sivatagi geológia megértésében, egyben ritka bepillantást nyújt a Föld éghajlati múltjába is.

A csillagdűnék a Földön is elterjedtek: Afrika és Arábia sivatagaitól Kína és Észak-Amerika homokvidékéig megtalálhatóak. Ezek a dűnék ráadásul a legmagasabbak a Földön, némelyikük a közel 300 méteres magasságot is elérheti. Különös azonban, hogy annak ellenére, hogy ennyire általánosan megtalálható képződményekről beszélünk, meglepő módon a földtörténeti leletek szinte alig tartalmaznak bizonyítékot ezeknek a dűnéknek a létezésére a múltban. Vagyis a csillagdűnék valamiért nem maradtak fenn a geológiai rekordban, vagyis azokban kőzet- és üledékrétegekben, amik a Föld történetét mintegy dokumentálják.

Ez a hiányosság különösen érdekes a tudósok számára, mert a sivatagok és azok formációi fontos szerepet játszanak a bolygónk történetének a megértésében. Az egyetlen ismert kivétel egy ősi csillagdűne, amit Skóciában találtak, és amely körülbelül 250 millió éves. Ez a ritka lelet kivételes betekintést nyújt abba, hogy ezek a dűnék valóban léteztek a múltban, de valamiért tehát nagyon ritkán maradtak fenn a geológiai rekordban.

A fenti rejtélyre több válasz is született: lehet, hogy a csillagdűnék olyan körülmények között alakultak ki és maradtak fenn, amelyek ritkán kedveznek a megőrződésnek, vagy talán a földtörténeti folyamatok során könnyen eltűnnek vagy átalakulnak, ami megnehezíti az azonosításukat.

Az új technológiák azonban, mint amilyen például a talajradar, lehetővé tették a kutatóknak, hogy feltárják a Lala Lallia-hoz hasonló csillagdűnék belső szerkezetét, feltárva azokat a folyamatokat, amelyek évezredek során formálták őket. Ez a bizonyos dűne a homok gyors felhalmozódása miatt érte el a jelenlegi impozáns méretét – az említett felhalmozódás motorjai pedig azok a szélmintázatok, amelyek a dűne tömegét lassan nyugat felé tolják el.

A tanulmányból kiderül az is, hogy összefüggés lehet a Lala Lallia kialakulása és a Fiatalabb Dryas-periódus kihalási esemény között, vagyis azon hirtelen globális lehűlési időszak között, amely körülbelül 12 900-11 600 évvel ezelőtt következett be. Ez az éghajlati esemény biztosíthatta a dűnék kezdeti kialakulásához szükséges feltételeket, a későbbi stabilitási és növekedési időszakokat pedig olyan környezeti változások befolyásolták, mint a csapadék és a monszun.

A Lala Lallia dűne mozgásának és korának megértése kulcsfontosságú nemcsak a sivatagi tájak szépségének és összetettségének az értékeléséhez, hanem a Föld éghajlati történetének a megfejtéséhez is. Az olyan technikák pedig, mint a lumineszcencia kormeghatározás, amely megbecsüli, hogy a homokszemcséket mikor érte fény utoljára, más dűnék tanulmányozására is használhatóak.

Ráadásul a földi csillagdűne csak az egésznek egy szelete – mivel ezek a képződmények más égitesteken is előfordulnak tehát, a bolygónkra kifejlesztett módszerekkel idővel a távoli égi objektumok dűnéit is tanulmányozhatjuk majd.

(Kép: Csillagdűne a Góbi-sivatagban, Dunhuang, Kína, forrás: Karlsruhei Műszaki Intézet, Karlsruhe, Németország/Jana Eichel)