A Tejútrendszer jövőjét a számítások szerint az Androméda-galaxissal való találkozás és egybeolvadás határozza majd meg, amelyre feltehetőleg 4 milliárd év múlva kerül majd sor, de egy új felfedezés kapcsán egy másfajta, viszont legalább ugyanannyira sorsdöntő és drasztikus kimenetelű forgatókönyv is körvonalazódott a galaxis potenciális jövőjéről.

Egy nemzetközi kutatócsoport, a CHRIST Egyetem vezetésével végzett kutatás során egy hatalmas spirálgalaxist talált a Földtől egymillió fényévnyire, amelynek középpontjában több milliárd naptömegű fekete lyuk rejlik. A fekete lyuk különleges jelenséget hozott létre: rendkívüli kiterjedésű, hatmillió fényév hosszúságú jeteket, azaz kilövelléseket, amelyek rekordernek számítanak a spirálgalaxisokban eddig megfigyelt jetek között. Ehhez hasonló, gigantikus kilövelléseket korábban szinte kizárólag elliptikus formájú galaxisokban detektáltak a csillagászok, a spirálgalaxisok terén meglepetésnek számított a felfedezés, ami “felülírhatja a galaxisok evolúciójával kapcsolatos elképzeléseket” is a kutatók szerint.

A 2MASX J23453268−0449256 jelű galaxis egyedi jellemzőjét a Hubble Űrteleszkóp és több földi obszervatórium adatai alapján térképezték fel a csillagászok, akik szerint a galaxis különösen szimmetrikus spirálkarjai arra utalnak, hogy a rendszer békés együttélésben fejlődött és növekedett a galaxismagban található szupermasszív fekete lyukkal, ami egyébként jelentős mértékben befolyásolja a galaxis működését. A 2MASX J23453268−0449256 belsejében nem keletkeznek ugyanis csillagok, annak ellenére, hogy a galaxist körbeveszi egy röntgensugárzást kibocsátó gázburok, ami lehűlése után megfelelő alapanyagot nyújtana a csillagok felépüléséhez - ez az inaktivitás, a csillagászok szerint, a fekete lyuk számlájára írható, amelynek erőteljes jetje kemenceként melegíti a környezetét, megakadályozva a csillagképződést.

A 2MASX J23453268−0449256 méreteiben eltér a Tejútrendszertől, körülbelül háromszor nagyobb nála, de mégis mintául szolgálhat ahhoz, milyen módon alakulna a galaxisunk sorsa, ha a központi fekete lyuk hasonló módon viselkedne, és jetet sugározna ki magából. A 2MASX J23453268−0449256, a Tejútrendszerhez hasonlóan, szintén spirálgalaxis, és bármilyen esemény is okozta a fekete lyukának intenzív kisugárzását, az nem pusztította el a galaxist.

“Ha egy spirálgalaxis nem csak túlél, hanem még virágzik is ilyen extrém feltételek között, az mit jelenthet a Tejútrendszerhez hasonló galaxisok számára?”

- tették fel a kérdést a csillagászok.

A számítások szerint a Tejútrendszer közepén megjelenő jet többféle hatással járhatna a galaxisra nézve: befolyásolhatná például a csillagkeletkezést, úgy ahogy a 2MASX J23453268−0449256 esetében is, de az is lehet, hogy elpusztítaná a bolygók atmoszféráját, nagyban növelve a felszínre jutó sugárzás mértékét, illetve a Földön az ózonréteg károsítása miatt tömeges kihalást idézhetne elő. Ez persze csak spekuláció, illetve elméleti lehetőség, hiszen a Tejútrendszer központi fekete lyuka, a Sagittarius A* jelenleg “szunyókál”, ahhoz pedig, hogy megváltozzon az állapota, és erőteljes jetet bocsásson ki, valamilyen nagy erejű eseménynek kellene bekövetkeznie, például egy csillagot vagy akár egy kisebb galaxist kellene, hogy magához vonzzon és elfogyasszon a fekete lyuk. A Sagittarius A* ébredése azonban nem zárható ki teljesen: a Királyi Csillagászati Társaság leírása szerint a Tejútrendszerben korábban léteztek nagy méretű, rádiósugárzást kibocsátó kilövellések, és a jövőben újra megjelenhetnek, de azt nem lehet tudni, hogy mikor.

(Fotó: Bagchi, Ray et al/Hubble Space Telescope, CC BY 4.0, Placidplace/Pixabay)

Újraírták a Tejútrendszer történetét Nem először történt ilyen és lehetséges, hogy további elemzések után tovább tisztul a kép a galaxis múltját illetően.