"Tisztító sír - memento mori" neve annak a kezdeményezésnek, amit a Radboud Egyetem lelkészei indítottak még 2009-ben. Ekkor ásta meg az első sírt John Hacking, a diáktemplom lelkésze, aki azt mondta, hogy az emberek már nem beszélnek eleget a halálról, ezért új köntöst szeretett volna adni a memento mori ((latin; „emlékezzél a halálra”) régi gondolatának. A halál ugyanis tabu Hollandiában: a Kaski kutatóintézet felmérésből az derül ki, hogy az emberek kétharmada nem beszél saját haláláról a családjával. Az Egyesült Államokban egy 2013-as Pew-felmérés szerint ez még inkább kimondhatatlan téma - miközben az emberek 90 százaléka szerint az élet végi tervezés fontos, az emberek csupán kevesebb mint egyharmada hozta szóba valaha a saját halálát a családja körében.

A sír eredetileg ideiglenes kezdeményezésnek indult az egyetemen, a "projekt" első fázisa 2009-től 2011-ig tartott, ez idő alatt mindössze 39 ember próbálta ki, milyen élve egy sírgödörben feküdni. 2019 júniusában az egyetem a diákok kérésére újra elkészítette a gödröt, mondhatni, visszahozta a sírt a halálból. Azóta hetente néhányan élnek a lehetőséggel, az egyetemi lelkészség titkára szerint a 2019-2020-as tanév kezdetén körülbelül 30 diák kérte e-mailben, hogy a sírban tölthessen időt, és közülük 15-en meg is tették ezt.

Hétfőtől csütörtökig délelőtt 10 órától délután 5 óráig, pénteken pedig délután 3 óráig vehető igénybe a kissé bizarr szolgáltatás. Mielőtt azonban a vállalkozó kedvű diák a sírba fekszik, telefonját és személyes tárgyait az Egyetemi Lelkészségen található szekrényekben kell hagynia, a lelkészség pedig egy szőnyeget, vagy takarót és egy párnát biztosít a számára. Ha végzett, lehetősége van beszélgetni az élményről az egyetem lelkészeivel.

Az ötletgazda lelkész, John Hacking azt mondta, az emberek többek között a gyász feldolgozására, megélésére használják a sírt. Ilyen volt például az a diák, aki két órát töltött a sírban, egy barátjára gondolva, aki öngyilkosságot követett el. Egy másik diáklány úgy érezte, apja halálát sosem tudta megfelelően feldolgozni, mert tudattalanul is elterelte gondolatait a folyamatos tanulás és munka, nem engedélyezett időt magának a gyászra. A sírban fekve úgy érezte, végre képes a saját érzéseire koncentrálni. Fontos része a folyamatnak, hogy a sírban töltött idő után ezek a diákok is a lelkészekhez fordultak, hogy beszéljenek a bennük lévő érzésekről, és a sírban tapasztalt élményről. Egy másik diák arról beszélt, hogy

a sírban töltött idő lehetőség arra, hogy elszakadjon a modern egyetemi élet rohanó világától, hiszen a gödörben fekve nincsenek zavaró tényezők, így van idő és mód gondolkodni.

A hollandiai Nijmegen városában található Radboud Egyetemre egyébként 22 ezer hallgató jár, akiknek a nyitott sír mellett más szolgáltatásokat igénybe vehetnek, ha nehézségekbe ütköznek. Ilyen például az úgynevezett szundikálófülke, a lelki tanácsadási szolgáltatás, vagy például a vizsgaidőszakban igénybe vehető "sírószoba". Hollandul ezt úgy hívják, hogy louteringsgraf. A loutering valamilyen olyan eseményt jelent, amelynek hatására az ember jobbá válik; magyarul "megtisztulásnak" vagy "katarzisnak" is fordítható. Az egyik diák szerint az érzelmi feszültségek megtisztításáról vagy feloldásáról van szó, így a sírgödröt sem megtisztító sírnak, inkább katarzis sírnak kellene nevezni. Az embernek el kell gondolkodnia az életén, és ez tisztító hatású az elmére nézve, tette hozzá.

Hacking hangsúlyozta, hogy a sír célja egyáltalán nem az, hogy az emberek halottnak érezzék magukat, hanem épp ellenkezőleg: a gödörben szerzett élmény felhívja a figyelmünket arra, hogy kezdjünk valamit az életünkkel, töltsük tartalmasan a rendelkezésünkre álló időt. A lelkész szerint egész életünket kitölti a munka, tanulás, az önfejlesztés és önmegvalósítás, aminek sosincs vége, soha nem fog befejeződni. Az emberek úgy gondolják, soha semmi nem elég jó, mindig lehet jobb, lehet több, lehet gyorsabb. Tovább ront ezen a helyzeten, hogy sokan csak a legjobb oldalukat mutatják a közösségi médiában, a bennük lévő félelmeket, kétségeket és bizonytalanságot viszont senkivel nem osztják meg.

(Borítókép: Getty Images/Alan Thornton)