A napkitörés nem csak rendkívül látványos (megfelelő eszközökkel érzékelve), de a bolygónkra is ez van a legnagyobb hatással a Nap tevékenységei közül. Időnként ilyenkor kiemelkednek a mágneses mező részei is, melyek a plazmát a Nap felszíne fölé emelik, sokszor akár valóságos oszlopként nyúlnak jócskán a felszín fölé. Mindez általában a koronakidobódás kísérőjelensége is – ez utóbbi azt jelenti, amikor a napkorona egy darabja kilökődik az űrbe. Amennyiben pedig ez a jelenség a Föld felé irányul, úgy mind a technológiai eszközeinkre, mind a hétköznapi életünkre veszélyt jelenthetnek – áll a NASA közleményében.

A most lencsevégre kapott eseményre február 15-én került sor, és több millió kilométerre terjedt ki az űrbe, ám a koronális tömeg kilökődése szerencsére nem a Földre irányult. A képeket a Solar Orbiter űrszonda Extreme Ultraviolet Imager (EUI) 'Full Sun Imager' (FSI) készüléke rögzítette. Az FSI-t úgy tervezték, hogy a teljes napkorongot még a Nap közeli áthaladásai során is képes legyen vizsgálni. Legközelebb március 26-án, amikor az űrszonda a Nap-Föld távolság körülbelül 0,3-szorosán belül fog elhaladni, a Nap a távcső látómezőjének sokkal nagyobb részét fogja betölteni. Jelenleg azonban még mindig elég terjedelmes a „betekintési sáv” a lemez körül, ami lehetővé teszi, hogy az FSI lenyűgöző részleteket rögzítsen körülbelül 3,5 millió kilométeres távolságról, ami a Nap sugarának az ötszörösének felel meg.

A Solar Orbiter által megfigyelt kilökődés a valaha volt legnagyobb ilyen jellegű esemény, amelyet a napkoronggal együtt egyetlen látómezőben rögzítettek, és új lehetőségeket teremt a hasonló események tanulmányozására. Egyébként az esemény olyan heves volt, hogy még a nem a Nap tanulmányozására tervezett eszközök is érzékelték – az ESA/JAXA BepiColombo küldetése, amely jelenleg a Merkúr pályája közelében tartózkodik, például a sugárzásfigyelő eszközével hatalmas növekedést észlelt az elektronok, protonok és nehézionok szintjeiben.

A NASA hozzáteszi, hogy szerencsére tehát a mostani esemény nem a bolygónkra irányult, így nem is jelentett ránk veszélyt. Ugyanakkor mindez fontos emlékeztető, hogy csillagunk mennyire kiszámíthatatlan, és épp ezért fontos a tanulmányozása. Az ESA tervezett űr-időjárási missziója, a Vigil, és a jelenleg is a Napot figyelő eszközök együttesen felkészíthetnek minket arra, hogy az ilyen eseményektől megvédhessük magunkat a jövőben.